A gyógygombák évezredek óta meghatározó szerepet játszanak az ázsiai kultúrában és a népi gyógyászatban is, a modern tudomány azonban csak az elmúlt évtizedekben kezdett nagyobb figyelmet fordítani a terápiás jellegű gombák összetevőire és azok hatásmechanizmusára. A tudományos kutatások terén az első jelentős áttörést a Penicillium nevű penészgombából származó penicillin felfedezése jelentette, ami Alexander Fleming skót mikrobiológus nevéhez fűződik. A tudós a penicillin hatásának felismeréséért Nobel-díjat kapott, egyben az első antibiotikum feltalálásával új korszakot nyitott a gyógyászatban.
A jelenkori kísérletek a gyógygombák sokfajta előnyét vizsgálják, beleértve az immunrendszerre gyakorolt pozitív hatásukat, a potenciális rákellenes tulajdonságaikat és számos egyéb egészségügyi hasznukat. A legszélesebb körben kutatott gyógygombák ma már több bejegyzett gyógyszer és terápiás készítmény alapanyagát képezik. Japánban például a lepketapló gombából származó PSK (poliszacharid-kresztin) nevezetű vegyületet hivatalosan is alkalmazzák a rákkezelés kiegészítő terápiájaként, továbbá a pecsétviaszgombából készült termékeket Kínában és Japánban is használják rákbetegek immunrendszerének erősítésére a kemoterápia és a sugárkezelés során.
A gyógygombák a természet miniatűr gyógyszertárai. Számos biológiailag aktív vegyületet (a szervezet számára értékes anyagokat) tartalmaznak, a többi között béta-glükánokat (és egyéb poliszacharidokat), terperéneket, szterolokat, polifenolokat és különböző peptideket. Ezek a hatóanyagok segíthetnek az immunrendszer erősítésében, a gyulladások csökkentésében, a vérnyomás, a koleszterin- és vércukorszint normalizálásában, valamint a vesék és a máj védelmében. Nemcsak a rák gyógyítására alkalmazzák kiegészítő terápiaként bizonyos gombák vegyületeit, de más típusok hatékonyak lehetnek a szív- és érrendszeri betegségek, az allergia, az asztma és a krónikus fáradtság szindróma kezelésében is. A kutatások és a különféle alkalmazások tekintetében élen járnak az olyan gyógygombák, mint a pecsétviaszgomba, a süngomba, a chaga vagy a bokrosgomba. Ez nemcsak a régre nyúló történelmük és a kulturális jelentőségük miatt van így, hanem azért is, mert ezek a gombák rendelkeznek a legszéleskörűbb gyógyhatású tulajdonságokkal.
Pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum): egyedi biokémiai összetételének köszönhetően számos pozitív élettani hatással bír. Többféle tudományos vizsgálat kimutatta, hogy eredményes lehet a rák, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri problémák, az allergiás reakciók, az autoimmun betegségek, a stressz és az álmatlanság kezelésében.
Süngomba (Hericium erinaceus): rengeteg tanulmány készült a süngomba két specifikus hatóanyagának, a hericenon és az erinacin agyi funkciók javítására gyakorolt hatásáról (például az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór és más neurológia problémák esetében). Mindkét hatóanyag az idegi növekedési faktor (NGF) szintézisét elősegítő aktivitást mutatott. Az NGF szerepe a szervezetben az idegrendszer és az idegsejtek szabályozása és fenntartása.
Chaga gomba (Inonotus obliquus): hagyományosan Oroszországban, Japánban és Skandináviában használják gyógyászati célokra. A gombában található értékes vegyületek erős gyulladáscsökkentő, immunmoduláló és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek.
Bokrosgomba (Grifola frondosa): a maitake gomba, más néven bokrosgomba eredetileg Japánban, Kínában és Koreában őshonos, de mára világszerte elterjedt. Kiváló íze miatt gyakran használják alapanyagként a főzésben. A bokrosgomba fogyasztása rendkívül egészséges: koleszterinszint-csökkentő, vérnyomás-szabályozó hatása mellett segíthet az érelmeszesedés elleni küzdelemben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A gyógygombák vegyületeinek tanulmányozása és hatásuk feltérképezése jelenleg is zajlik. Napjainkig több ezer tanulmány készült a témában, azonban sok esetben pontos hatásmechanizmusuk még ismeretlen, ezért további átfogó vizsgálatok szükségesek a gyógyászati felhasználásuk kiterjesztéséhez.
Legjobban: