Minden nő másképp éli meg a szülést. Az élmény számos tényezőtől függ a terhesség kihordásától kezdve egészen a lábadozás befejezéséig. Ezúttal néhány szüléssel kapcsolatos félelmet, téves elképzelést igyekszünk eloszlatni szülész-nőgyógyász segítségével.
1. tévhit: "Abból veszed észre, hogy beindult a szülés, ha elfolyik a magzatvíz."
Először szülő nőket gyakran arra készítenek fel - sőt a filmekben is sokszor úgy ábrázolják -, hogy a szülés a magzatvíz elfolyásával kezdődik. Ez viszont nincs minden esetben így, és nem is érdemes erre várni, vagy esetleg ezért húzni a kórházba indulást. "Előfordulhat, hogy elfolyik a magzatvíz, de még egyáltalán nem jelentkeznek fájások - ez az idő előtti burokrepedés -, de az sem ritka, hogy sűrűsödnek a fájások, ám magzatvíznek nyoma sincs. Utóbbi nélkül is megindulhat a szülés" - vázolja a lehetőségeket dr. Tekse István szülész-nőgyógyász. A magzatvíz elfolyása még nem feltétlenül jelenti, hogy azonnal meg is születik a baba: olyan is előfordul - főleg először szülők esetében -, hogy csak egy nap elteltével jön világra a magzat" - magyarázza.
A nagykönyv szerint fájásokkal indul a szülés, a rendszeressé váló méhösszehúzódásokkal elkezdődik a vajúdás. A méhszáj kitágul, majd teljesen eltűnik, a burok spontán megreped, és a baba a medencén keresztülhaladva elindul kifelé. "De a gyakorlatban ez sokszor más sorrendben történik. Kellően nyitott méhszájnál burokrepesztés történik, vagy mielőtt a baba világra jön, a burok spontán megreped" - mondja Dr. Tekse István.
2. tévhit: "Aki egyszer császárral szült, másodszor is biztosan úgy fog."
Ez az állítás ebben a formában nem igaz, szülész-nőgyógyászok szerint számos tényezőt kell ilyenkor figyelembe venni. Egy császármetszés után a következő gyereket - ha minden feltétel adott hozzá - hüvelyi úton is meg lehet szülni, amennyiben a várandósság patológiamentes, és megfelelő idő telt el a két terhesség között, így a császármetszés után fennmaradó heg elég vastag, vagyis nem áll fenn a veszélye, hogy felszakad az erőlködéstől. Arra is szükség van, hogy a baba megfelelő helyzetben legyen (koponyavégű fekvés), és minden érték - többek között a magzat szívhangja - rendben legyen a vajúdás alatt. Hogy végül megvalósulhat-e a hüvelyi szülés, orvosi gyakorlattól is függ: akad olyan szülész-nőgyógyász, aki egy császár után nem vállal erre törekvő kismamát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Két császármetszés után viszont már az általános orvosi protokoll szerint sem jöhet szóba a "természetes út". "Ha valaki két császár után azt mondja egy kismamának, hogy nyugodtan szüljön hüvelyi úton, hatalmas kockázatnak teszi ki a magzatot és az anyát is" - magyarázza dr. Tekse István.
3. tévhit: "A második, harmadik szülés mindenkinek könnyebb, mint az első."
Gyakran azzal rettentik el az először szülő nőket, hogy "nagyon fog fájni, de legközelebb már könnyebb lesz." "Pszichésen nem szerencsés ezzel riogatni egy kismamát, még akkor sem, ha a gyakorlatban sok nőnél valóban így van" - magyarázza dr. Tekse István. "Általánosságban és elvileg valóban könnyebb a második, esetleg harmadik szülés, már csak azért is, mert a nő tudja, hogy nagyjából mire számíthat fizikailag és lelkileg. De persze vannak kivételek" - teszi hozzá a szakorvos.
Előfordulhat például, hogy egy hüvelyi szülés után a következő baba elhúzódó vajúdás után császármetszéssel születik, esetleg komplikációk adódnak közben, amire az anya nincs felkészülve. De ha mégis felkészült, akkor is nézőpont kérdése, hogy kinek mit bír jobban a teste. Hogy hányadik szülés könnyebb, abban az is szerepet játszik, hogy mennyi idő telik el a két terhesség között, milyen sérülések keletkeztek a korábbi szülés során, mennyire gyorsan regenerálódott az anya szervezete, illetve milyen az aktuális fizikai állapota. Idősebb korban, negyven év körül általában már nehezebb és hosszadalmasabb a felépülés.
4. tévhit: "A császármetszés a könnyebbik út."
Máig végeláthatatlan viták forrása, melyik könnyebb: császárral vagy hüvelyi úton szülni. "Ma Magyarországon a protokoll szerint elvileg nincs mód kérésre végrehajtott császármetszésre, vagyis alapvetően nem választás kérdése, ki hogyan ad életet a gyermekének" - mondja dr. Tekse István. Tapasztalatai szerint a császármetszésen és hüvelyi szülésen egyaránt átesett nők zöme úgy tartja, hogy a hüvelyi szülés volt számukra kevésbé megterhelő. Ez persze egyénenként változhat, éppen ezért nem érdemes összehasonlítgatni. Minden szervezet másképp reagál - alkati kérdés és műtéti technika függvénye is -, van, aki előbbiből, mások utóbbiból épülnek fel könnyebben.
"Az azonban tény, hogy a császármetszés sem kockázatmentes, mint ahogy néhányan gondolják. Elvileg rutinműtét, de mivel nagy hasi műtét, kockázatokat is rejt. Számos szövődmény léphet fel - sebfertőzés, utóvérzés stb. - és mivel a műtéti terület közel van a húgyhólyaghoz, a belekhez, semmiképp sem lehet azt mondani, hogy ez a könnyebbik út" - hívja fel a figyelmet a tényekre és veszélyekre dr. Tekse.
Mint mondja, elméleti síkon a gyermek számára szerencsésebb hüvelyi úton érkezni, mert születéskor kipréselődik tüdejéből a folyadék, stresszhormonok szabadulnak fel benne, és amelyik intézményben van rá mód, a baba az anyával együtt töltheti az első pár órát. De sokszor ez a legnagyobb igyekezet ellenére sem sikerül. "Van, aki talán azért tartja könnyebbnek/ kívánatosabbnak a császármetszést - tér vissza a kiindulóponthoz a szülész-nőgyógyász -, mert esztétikai okokból jobban félti a hüvelyét, mint a hasát."
5. tévhit: "Szülés közben végig szabadon lehet sétálgatni, ha nem bírod, felállsz, kimész a folyosóra, guggolsz, lépcsőzöl."
A vajúdás alatt a legtöbb kórházban megengedik, hogy a kismama tetszőleges pózban - akár labdán, kádban, vagy csak sétálgatva - várja a fájások sűrűsödését. "A kitolási szakaszban viszont - amikor a koponya legnagyobb átmérőjű része átjutott a medencebemeneten, és a hüvelybe kerül - már nem lehet, de nem is tudna senki járkálni, sétálgatni" - magyarázza dr. Tekse István. Akkor már igazából semmi sem kényelmes. A szabad mozgás sem mindenkinek egyszerű: az nst-t/ctg-t egy idő után a kismamára teszik, ezzel figyelik a baba szívhangját, és van, akinek infúzióra is szüksége lehet.
6. tévhit: "Az EDA káros. Csak fájdalomcsillapító nélkül érdemes szülni a baba érdekében."
"Az epidurális érzéstelenítéstől nem 'károsodik' a baba, és az sem bizonyított, hogy bármiféle stressz éri tőle. Az EDÁ-tól ugyan kissé elhúzódik a szülés, sok nőnek mégis könnyebb, mert elviselhetőbb számukra a fájdalommentes szülés" - magyarázza dr. Tekse István. A gerincbe időben beadott érzéstelenítő előnye, hogy a szülés közbeni fájástevékenység érzete jelentősen - de nem feltétlenül - gyengülhet. Amennyiben jól adják be, mire megérkeznek a tolófájások, el is múlik a hatása, és a kismama pontosan érzi, mikor kell nyomnia. "Ma már a legtöbb nőnek van választási lehetősége. EDA nélkül is lehet szülni, érthető, hogy egyesek szeretnének minden pillanatot átélni, míg mások nem tudják elviselni a fájdalmat: rajtuk segíthet az epidurális érzéstelenítés" - foglalja össze dr. Tekse.
7. tévhit: "A kitolási szakasz gyors: pár nyomás, és kész."
"Nehéz megmondani, kinél milyen hosszú lesz a kitolási szakasz - amely onnan kezdődik, hogy a baba fejének legnagyobb kerülete átjut a medencebemeneten" - mondja dr. Tekse István. Az epidurális érzéstelenítő lazítja a kismedenceizmokat, gyorsan eltűnik a méhszáj, de ahhoz, hogy a koponya konfigurálódjon, több idő kell. "Egy edás szülésnél akár két óra is eltelhet, amíg a méhszáj eltűnése után világra jön a gyerek" - említ egy példát a hosszú kitolásra dr. Tekse. Nem edás szülésnél, ha már eltűnt a méhszáj és lent van a baba feje, egy óra eltelte után már kérdéses, vajon meg tud-e születni hüvelyi úton" - teszi hozzá. Vagyis nincs rá általános szabály, hogy ki hányadik nyomásra "tolja ki" a babát.
Legjobban: