A kipirulás annak az eredménye, hogy a bőr hajszálerei kitágulnak és a megszokottnál több vérrel telnek meg. Ez legtöbbször csak rövid ideig áll fent, és egyszerű okok magyarázzák: pirossá válhat a bőrünk, ha zavarban vagyunk, melegünk van, alkoholt fogyasztottunk, túl vagyunk egy kemény edzésen, csípős, fűszeres ételeket ettünk, de egyes gyógyszerek (például a magas vérnyomás kezelésére szolgáló készítmények) vagy a változókorban jellemző hőhullámok is előidézhetik a jelenséget. Bizonyos emberek azonban nem csupán az előbb említett helyzetekben tapasztalnak bőrpírt, hanem jóval rendszeresebben, sőt, előfordul, hogy a szimptóma állandósul náluk. Ilyen esetben nagy valószínűséggel valamilyen betegség, kóros állapot áll a háttérben. A következőkben végigvesszük, mi hajlamosíthat bőrpírra.
Hiperérzékeny bőr
Sérült bőrbarrier, hiperreaktív szenzoros (érző) rostok a bőr legfelső rétegében, az epidermiszben és bőrpír - ez a hiperérzékeny bőr három fő jellemzője. A hiperérzékeny bőr érzékenyen reagál az olyan ingerekre (allergének, vegyszerek stb.), amelyek a normál bőr számára tolerálhatóak, és ezek a stresszfaktorok napokig, hetekig, de akár hónapokig is tartó bőrpírt idézhetnek elő. Az érintettek a bőrpíron kívül a bőr feszülésére, égő érzésre is panaszkodhatnak.
A hiperérzékeny bőrnél fontos, hogy kitapasztaljuk, mely ingerekre reagálunk érzékenyen, és lehetőség szerint kerüljük a potenciális "veszélyforrásokat". Ugyancsak lényeges, hogy az otthoni bőrápolás során kifejezetten a károsodott bőr védelmének helyreállítását célzó termékeket használjunk, amelyek amellett, hogy ellenállóbbá teszik a bőrt a belső és külső stresszfaktorokkal szemben, gyulladáscsökkentő hatásúak. Az intolerancia és az allergiás reakciók veszélyének mérséklése érdekében azokat a készítményeket részesítsük előnyben, amelyekben nem található irritáló anyag, mint például illatanyag vagy alkohol.
Rosacea
Egy rendkívül elterjedt gyulladásos bőrbetegség, a rosacea is hajlamosíthat bőrpírra. Ilyenkor az orron, az orcákon, az állon és a szemek körül a bőr kivörösödik, égő érzés kíséretében gyulladt lesz, később értágulatok, gyulladt, gennyet tartalmazó csomók keletkeznek a faggyúmirigyek környékén, az arcon, nyakon.
Kiváltó oka egyelőre nem ismert, de kialakulása összefüggésbe hozható a többi között gyomor-bélrendszeri betegségekkel, hormonális problémákkal, örökletes tényezőkkel vagy bőratka jelenlétével. Terápiája éppen ezért komplex, esetenként több szakember bevonását igénylő feladat. A probléma gyökerének megtalálása és kezelése mellett az érintetteknek egyrészt kiemelten figyelnie kell arra, hogy elkerüljék azokat a hatásokat, amelyek provokálják a bőrt (értágulatot, kipirulást okozó élelmiszerek, túl sok napfény, hideg, szeles idő stb.); másrészt érdemes kimondottan a rosacea kezelésére kifejlesztett készítményeket alkalmaznuk, amelyek óvják a bőrt, erősítik a hajszálereket, csökkentik a bőr kipirosodását, egyben védelmet nyújtanak a napsugarak káros hatásaival szemben is. Szükség esetén a mindennapos otthoni bőrápolást egyéb terápiás módszerek, például gyógyszerek alkalmazása vagy sebészi beavatkozás is kiegészítheti.
Ekcéma
Az ekcéma (dermatitisz) a bőr felszínes gyulladása, amelynek egyik vezető tünete a bőrpír, emellett hólyag- és/vagy pörkképződéssel, duzzanatok megjelenésével, nedvedzéssel, hámlással, viszketéssel jár. Alapvetően két fajtája létezik , így beszélhetünk endogén és exogén ekcémákról. Az endogén ekcémáknál - ilyen például az atópiás dermatitisz vagy a seborrheás dermatitisz - a szervezeten belül vagy a bőrön elszaporodó mikrobák antigénjeit valószínűsítik kiváltó okként. Ezzel szemben az exogén ekcémák esetében - mint amilyen a többi között a kontaktekcéma - a külső tényezők, környezeti hatások ingerlik a bőrt.
Az ekcéma szakszerű kezeléséhez fontos meghatározni, mely típusa áll fent, illetve azt, hogy nincs-e más krónikus betegség a háttérben. Állapotunk javulása érdekében tartózkodjunk a tüneteket provokáló allergénektől, az otthoni bőrápolásnál pedig az ekcémás bőrre kifejlesztett termékeket használjunk, amelyek táplálják, hidratálják a bőrt, segítenek elkerülni a kiszáradását. Amennyiben a tünetek fellángolnak, és a beteg állapota súlyossá válik, gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat.
Pikkelysömör
Ugyancsak jellemző a kipirosodás azokra, akik pikkelysömörrel küzdenek. A pikkelysömör (pszorázis) egy krónikus, nem fertőző, gyulladásos bőrbetegség, amelynél rendszerint súlyosbodó és visszahúzódó fázisok váltják egymást. Leginkább a bőrfelszínen megjelenő vöröses, fehéren hámló, több centiméter nagyságú foltokról ismerhető fel. Több típusa is van; kóroka egyelőre ismeretlen, de az biztos, hogy kialakulásához több tényező (genetikai hajlam, bőrsérülések, bőrfertőzések, bizonyos betegségek stb.) együttes fennállása szükséges.
A pikkelysömör nem gyógyítható, a terápia a tünetek enyhítésére irányul. Az enyhébb időszakokban célszerű hidratáló és bőrlágyító krémeket alkalmazni, amelyek puhítják a szaruréteget (az epidermisz legkülső rétege), kiegészítésképpen pedig szaruoldó hatóanyagokat is bevetni. Ezek a szarus réteg lebontásával csökkentik a pikkelysömörös foltok méretét. A szimptómák fellángolása esetén a helyi kortikoszteroidok segíthetnek. A pikkelysömör gyógykezelésében egyébként áttörést jelentett a biológiai terápia, amely a betegség középsúlyos és súlyos formáiban alkalmazható azokban az esetekben, amikor a hagyományos eljárások hatástalannak bizonyulnak.
Egyéb betegségek
A fentiekhez képest kevésbé tipikus, de hajlamosíthat bőrpírra a többi között a lupus (autoimmun betegség, az immunrendszer a saját szervei, szövetei ellen fordul, ez pedig esetenként bőrpírt, duzzanatot okozhat), a magasvérnyomás-betegség, a Cushing-szindróma (amelynek alapja a kortizol nevű hormon túltermelődése) és egy ritka rákbetegség, a Sézáry-szindróma, amely a cutan T-sejtes limfómák (CTCL) egyik típusa.