A töréseknél alkalmazott gipszeléshez hasonló eljárást javasolnak amerikai orvosok a bőrsérülések gyógyításánál is. Az új típusú kötés megelőzi, hogy a sérült bőrfelszín deformálódjon gyógyulása közben, ezáltal jelentősen csökkenti a hegesedés mértékét.
Geoffrey Gurtnernek, a kaliforniai Stanford Egyetem kutatójának és munkatársainak újítása úgy működik, hogy megakadályozza a seb és a sebkörnyék elmozdulását a mindennapi tevékenységek közben.
A sebgyógyulás folyamatának általában úgy kell lezajlania, hogy közben állandó külső mechanikai behatás is éri a szöveteket. Amennyiben ez utóbbi hatást sikerül ellenőrzés alatt tartani, a seb összeforrása közben keletkező hegesedés sokkal kisebb lehet.
A most kifejlesztett kötés tulajdonképpen egy több rétegből álló tapasz: átlátszó polimer, teflon és nyomásérzékeny tapadó rétegek alkotják. A tapaszt a seb formájára vágják, majd erősen rányomják és rászorítják a bőrre, hogy ott ne tudjon elmozdulni. A kötés a seb széleinél feszesen tartja a bőrt, és felveszi mindazokat a behatásokat, melyek egyébként húznák és csavarnák a gyógyuló sebet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A malacokon végzett tesztek során kiderült, hogy a sebgyógyulás közben keletkezett hegek vastagsága csak hatoda a korábbi módszerhez képest. Az állatok bőrének sejtszintű elemzése azt mutatta, hogy a sebekben jóval kisebb volt a fibrózis mértéke, amikor az új típusú tapasszal gyógyultak. A következő szakaszban a kötést kilenc önkéntes embernél is tesztelték, akik hasplasztikán estek át. Az Annals of Surgery című szakfolyóiratban megjelent ismertetés szerint mind a páciensek, mind a sebészek véleménye az volt, hogy az új technikával jóval kevesebb hegesedés tapasztalható.
