Az érzelmeink jórészt állati örökségünk emlékei, és szinte mindnek megtalálhatók előképei. A düh nem más, mint mentális eszköz arra, hogy legyűrjük a vélt vagy valós fenyegetéseket - fenyegessék ezek akár életünket, akár a számunkra fontos erőforrásokat, akár az általunk fontosnak tartott társadalmi normákat - írja az index.hu.
Se nem pozitív, se nem negatív
"Az arcon megjelenő jelektől a hanghordozáson át rendkívül sok olyan kommunikációs jelet veszünk észre, amelyek alapján azonnal felfogjuk, hogy az illető dühös, és ezt a távolságtartásra utasító jelzésként értelmezzük" - nyilatkozta a lapnak Deák Anita, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa. Mindehhez Gerevich József pszichiáter azt is hozzátette, hogy a düh az agresszió egyik faktora, amely hozzátartozik a hétköznapi élethez. A szakember szerint a düh valójába sem nem pozitív, sem nem negatív.
"Negatívvá, pontosabban kórossá akkor válik, ha a külvilág vagy önmaga ellen fordul. Ez akkor figyelhető meg, ha a düh kiváltásának alacsony az ingerküszöbe, és már a legkisebb provokatív ingerekre jelentkezik" - tette hozzá a pszichiáter, majd folytatta: "a haragnak bizonyára vannak előnyei. Például előny, ha egy passzív, motiválatlan állapotból a harag mozdítja ki az embert és indítja el olyan cselekvéssorra, amely a személyiség fejlődését, gazdagodását szolgálja."
A harag magabiztossá tesz
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A lap felidézte Christine Ma-Kellams az amerikai La Verne Egyetemen végzett kísérletsorozatát. A kutató azt bizonyította, hogy az analitikus gondolkodás mindig pontosabb eredményre vezet, mintha az ember zsigerből dönt. A félelem és a harag pedig ronthatja a döntéshozatali képességeket, de teljesen eltérő okokból. Míg ugyanis a félelem elbizonytalanít bennünket, addig a harag indokolatlanul is magabiztosság tesz.
Ez is érdekelhet
A dühös ember ráadásul problémáiért hajlamosabb másokat (vagy akár mindenki mást: a társadalmat) okolni, minthogy magába nézzen, és a tervezett cselekedete kockázatait is szisztematikusan alulértékeli. Ezt tetőzi, hogy a mérges emberek sokkal jobban ragaszkodnak a sztereotípiákhoz, viszont erősebb bennük a tettvágy - ez pedig igen kellemetlen kombináció lehet.
