Ha viszont az emberek tisztában vannak a veszéllyel, hosszabb ideig tart megtanulniuk, hogy féljenek tőle, de a félelem hosszú távon megmaradt. Az Edinburgh-i Egyetem és a New York-i Egyetem kutatói szerint kutatásuk eredménye új megvilágításba helyezheti a tudatos és a tudattalan mentális folyamatok közötti különbséget.
Kísérletükben a fiziológiai félelemreakciókat mérték (a verejték mennyiségét az ujjbegyen) az alanyokban, akik bizonyos képeket néztek, és a képek megpillantásakor gyenge áramütést kaptak. A résztvevők csak az egyik szemükkel látták a képeket. Néhányan tisztán láthatták a képet, a többieknél azonban a másik szem elé tett élénk színű, dinamikus képekkel "elnyomták" az alany tudatosságát. Kiderült, hogy a képet nem tudatosan nézők gyorsabban megtanulták, hogy félni kell a képhez társuló áramütéstől, mint azok, akik elfojtás nélkül láthatták a képet. A gyorsabb tanulás ugyanakkor gyorsabb felejtéssel járt együtt. Azokban, akik tisztán láthatták a képet, szilárdabb és maradandóbb képzettársítás alakult ki.
David Carmel pszichológus úgy véli, az agy a veszélyre adott reakcióinak megismerése kulcsfontosságú az ember működésének megértéséhez. A mostani eredmények azt mutatják, hogy az ember még akkor is nagyon gyorsan meg tudja tanulni, hogy valami veszélyes, ha nem tudatosan észleli, viszont ezt az ismeretet gyorsan elfelejtjük.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
