Az arckifejezés a környezetet felmérő pillantással jár, amely valószínűleg a kockázatértékelést segíti. Dr. Adam Perkins, a kutatás vezetője így nyilatkozott: „Kutatócsoportunk a szorongás megértésére összpontosít. Senki sem tudja pontosan, mi a szorongás. Az állatkísérletek azonban a kockázatértékelő viselkedéssel hozzák összefüggésbe, ami arra utal, hogy a szorongás önvédelmi alkalmazkodással magyarázható. Azt akartuk kideríteni, vajon ugyanez-e a helyzet az emberek esetében is."
Kísérletük során a kutatók a standard érzelmek kiváltására szolgáló helyzeteket mutattak az alanyok első csoportjának. Azonosítatlan fenyegetést hordozó helyzeteket is bemutattak, amelyek rágcsálókban a szorongás érzését váltják ki. Az alanyokat arra kérték, hogy mutassák a véleményük szerint legalkalmasabb arckifejezést, és válasszanak hozzá érzelmi címkéket. A második csoportnak ezeket az arckifejezéseket kellett összepárosítaniuk az eredeti helyzetekkel. A párosítás 89-90 százalékban helyes volt.
Egy harmadik csoport leginkább a szorongás érzelmi címkéjével párosította ezt az arckifejezést, nem pedig a félelemmel vagy más fő érzelemmel. A szorongás arckifejezésének fő jellemzői a kapkodó tekintet és a fejforgatás, ami a szorongó rágcsálók kockázatértékelő viselkedését tükrözi. Az eredmények arra utalnak, hogy a szorongás emberi arckifejezése arra szolgál, hogy a személy vizuális és auditív mezőinek növelése révén fokozza az információgyűjtést és a potenciálisan fenyegető környezet megismerését. A szorongás arckifejezése tehát funkcionális és társadalmi összetevőkkel is rendelkezik: jellemzői segítenek a közvetlen környezet értékelésében, és érzelmi állapotunk mások felé történő közvetítésében.
Dr. Perkins azt reméli, hogy az eredmények segítenek majd az orvosoknak hatékonyabban diagnosztizálni betegeikben a szorongást. Ezen kívül szorongó, kockázatértékelő arckifejezésük alapján a biztonsági szakemberek is könnyebben felismerhetik a rossz szándékú embereket.