A bangladesi Sarker-család az indiai határ közelében lévő Rajshahiban él. Férfitagjainak egy igen ritka genetikai mutációnak köszönhetően - ami a világon csak néhány családot érint - nincs ujjlenyomatuk. A 22 éves Apu Sarker nagyapjának még egyáltalán nem okozott különösebb gondot az ujjlenyomatok hiánya - emlékezett vissza a korábban orvosi asszisztensként dolgozó férfi a bbc.com-nak, amely nemrégiben részletesen beszámolt a család történetéről.
Apu Sarker édesapja viszont már szembesült az állapotával járó hátrányokkal. Az elmúlt évtizedben ugyanis az ujjbegyeinken található apró barázdák - dermatoglifák - több biometrikus adattal együtt az azonosítás vagy a hitelesítés szempontjából létfontosságúvá váltak. Ujjlenyomat nélkül problémás például az útlevél megszerzése, a szavazásokon való részvétel, de még az okostelefonok zárolt képernyőjének feloldása is.
Banglades 2008-ban a felnőttek számára új típusú nemzeti személyi igazolványt vezetett be, amelyhez szükség van az ujjlenyomat rögzítésére is. Apu Sarker édesapja, Amal esetében a hivatal nem tudta, e nélkül hogyan állítson ki igazolványt, ám végül kapott egy kártyát, amire azt nyomták, hogy "nincs ujjlenyomat".
2010-ben az országban már a jogosítvány és az útlevél megszerzésének is alapvető feltétele volt az ujjlenyomat. Többszöri nekifutásra Amal Sarker egy orvosi igazolásnak köszönhetően megkapta útlevelét, de használni soha nem merte, részben azért, mert félt a repülőtéri azonosítás során esetlegesen felmerülő problémáktól. És bár a motorkerékpár-vezetés elengedhetetlen mezőgazdasági munkájához, egészen eddig nem kapta meg a jogosítványt, noha letette a vizsgát és kifizette a díját. Vezetéskor ezért magánál hordja a vizsgadíj befizetési bizonylatot, és igazoltatáskor készségesen megmutatja sima ujjbegyeit is, de általában ez sem segít: eddig már kétszer bírságolták meg.
Hasonlóan kellemetlen helyzetet idézett elő, amikor 2016-ban a bangladesi kormány kötelezővé tette az ujjlenyomat bekerülését a nemzeti adatbázisba, és azóta még egy SIM-kártya megvásárlásához is szükség van rá. "Az üzletben az eladók zavarodottnak tűntek, amikor én kerültem sorra, a szoftver folyamatosan lefagyott, valahányszor az ujjam az érzékelőre tettem" - magyarázta a nehézségeket a bbc.com-nak Apu Sarker. Végül nem is tudott SIM-kártyát venni, családjának minden férfitagja az anyja nevére kiadott kártyákat használja.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ritka génmutáció, amiről egy évtizede még alig tudtak valamit
A Sarker család férfitagjainak állapotát adermatoglífiának hívják. Az elnevezés 2007-ben vált széles körben ismertté, amikor Peter Itin svájci bőrgyógyász egy húszas évei végén járó nőnél először állapította meg az ujjlenyomatok teljes hiányát. Egy másik bőrgyógyásszal, Eli Sprecherrel és Janna Nousbeck végzős hallgatóval együttműködve Itin a család 16 tagjának DNS-ét megvizsgálva arra jutott, hogy hét embernek közülük van, kilencnek viszont nincs ujjlenyomata. Előbbiek ujjpárnái laposak voltak és a tenyerükben található verejtékmirigyek száma jóval kevesebb volt, mint a többieknek.
A kutatók 2011-ben egyetlen gén, a SMARCAD1 mutációjára vezették vissza ezt a ritka állapotot. Erről a génről akkoriban gyakorlatilag semmit sem tudtak, csak annyit, hogy a mutáció a gén egy nagyon specifikus részét érinti, és úgy tűnik, hogy a kézfejen kifejtett hatásokon kívül nem okoz semmiféle egészségügyi változást.
Egy bangladesi dermatológus a Sarker-család állapotát veleszületett palmoplantáris keratodermaként diagnosztizálta, - a tenyér és a talp bőrének megvastagodását okozó öröklött vagy szerzett rendellenesség -, amely Itin szerint náluk másodlagos adermatoglífiává fejlődött. Ez a betegség egyik változata, amely száraz bőrt és csökkent izzadást okoz a tenyéren és a talpon. A kutatók szerint további vizsgálatokra és genetikai tesztelésre lenne szükség annak megerősítésére, hogy a családnál valóban az adermatoglífia egyik formája okozza-e az ujjlenyomatok hiányát.
Ez is érdekelhet
Amal és Apu Sarker nemrégiben újfajta személyi igazolványt kapott a bangladesi kormánytól, miután bemutatták az állapotukat alátámasztó orvosi igazolást. Ez a kártya más biometrikus adatokkal - retina- és arcfelismeréssel - segíti az azonosítást. Ennek ellenére a Sarker család férfitagjai még mindig nem vásárolhatnak maguknak például SIM-kártyát, és jogosítványt sem kaptak, ami azt jelenti, hogy helyzetük az élet számos területén nem sokat változott.
