A Stanford Egyetem tudománytörténet professzora, Londa Schiebinger új könyvében, A rabszolgák titkos kezelésében (Secret Cure of Slaves) azzal foglalkozik, hogy miként oltottak be rabszolgákat a 18-19. század fordulóján Jamaicában. Egy brit orvos, John Quier - aki az 1700-as évek végén elismert szakértőnek számított - ugyanis himlővakcinával oltott be gyerekeket és terhes nőket is. A kötet a gyarmati ültetvények borzalmait az eddigieknél is negatívabb megvilágításba helyezi. Ugyanakkor éppen az embertelenség magyarázta, hogy a rabszolgatartók miért nem engedték sokszor a kísérletezést az orvosoknak. A tulajdonosok ugyanis értékes vagyontárgyként kezelték rabszolgáikat, ezért nem hagyták, hogy "kísérleti nyulakként" használják őket a korabeli doktorok. A stanfordi kutató munkáját a brit Daily Mail ismerteti a The Conversation című lap alapján, ahová maga Londa Schiebinger írt saját könyvéről.
A karibi ültetvények titkos világába kalauzoló kötet azonban nem csupán Jamaicáról és a himlőről szól. A Stanford honlapja arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy az 1760-as évektől kibontakozó "kísérleti" ültetvényes kultúrákban, a francia és az angol karibi gyarmatokon milyen gyógymódokat próbáltak ki a pusztító betegségek legyőzésére. Ezek a betegségek egyaránt pusztítottak a rabszolgák és fogva tartóik körében. Kezelésükre különböző módszerek álltak rendelkezésre, de volt olyan is, amelyiket inkább háttérbe szorítottak. Esetleg megbélyegezték azokat, akik ezeket az afrikai eredetű technikákat alkalmazták.
Sikertelenségek nyomában
Schiebinger és férje, a szintén stanfordi történész, Robert N. Proctor az úgynevezett agnotológia tudományos irányzatának képviselői, számukra ugyanis nem (csak) az érdekes, hogyan terjedtek el a felfedezések és az új tudományos eredmények, hanem hogy egyes tudományos felfedezések miért nem jutottak el szélesebb körhöz, miért nem terjedtek el a világban. Így Bolyaitól kezdve Jedlik Ányos dinamóján át Semmelweis Ignácig sorolhatnánk a magyar példákat is: korabeli sikertelenségük érdekes megvilágításba kerülhet az agnotológia megközelítéseit alkalmazva.
A rabszolga-kereskedelem miatt sokféle tudás jelent meg a karibi gyarmatok ültetvényein. Ám az afrikai eredetű kúrák vagy titkos eljárássá váltak (a vudu is részben ezért vált egyfajta misztikummá), vagy egyszerűen nem alkalmazták őket minden társadalmi csoportban. Schiebinger azzal is foglalkozik, hogy az 1760-as évektől kibontakozó angol és francia nyugat-indiai (karibi) ültetvényes kultúrákban milyen viták folytak a rabszolgaság eltörléséről. Ennek kapcsán érdemes idézni Sir Alan Burns angol történész History of the British West Indies című kötetét, mely szerint a jelentősebb gyarmatosítók közül az angolok tiltották be elsők között a rabszolga-kereskedelmet 1807-ben, majd a rabszolgaság intézményét is eltörölték a brit birodalomban (1833). Ezzel megelőztek számos más országot: az USA-t, Franciaországot és Brazíliát.
Kórházak a rabszolgák védelmére
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Burns szerint a nagyobb karibi ültetvényeken a XVIII. század végén voltak kórházak. Ám Burns 1954-es könyvét ma már más szemmel olvashatjuk: a rabszolgatartók nem feltétlenül humanitárius okokból tartottak fenn a kórházakat - valójában inkább "tulajdonuk", a rabszolgák védelmére. Éppen ezért fontos Schiebinger friss munkája, aki szerint ezért sem engedték a kísérletezést rabszolgáikon a tulajdonosok. Ugyanakkor kirívó esetek előfordultak, így a brit orvos, John Quier himlőt juttatott (egy 1768-as járvány során) akár többször is ugyanannak az embernek a szervezetébe, hogy megvizsgálja: miként reagál az oltóanyagra . Quier Jamaica távoli ültetvényein kísérletezett azzal, hogy biztonságosan beolthat-e akár menstruáló vagy terhes nőket, esetleg csecsemőket a himlővírussal. (Egy szikével ejtett négy vagy öt kisebb szúrást a kézen vagy a lábon a doktor, és ezeken a pontokon juttatta be a vakcinát a rabszolgákba. Mindez a vakcináció, azaz a védőoltással való kísérletezés része volt.) Quier európai kollégáinak szóló leveleiben leírta, hogy mindezt a tudomány haladásáért tette.
A védőoltás szerepe elvileg, hogy legyengített vagy elölt kórokozókat vagy ezek részeit juttatják az emberi szervezetbe. Ezek immunválaszt váltanak ki, és védettséget adnak a valóban fertőző és veszélyes kórokozókkal szemben. Az effajta tesztelések az 1700-as évek végén kezdtek terjedni Schiebinger szerint. Az alanyokat a társadalmilag alacsonyabb állású rétegekből választották ki. Így árvák, rabok és kórházi betegek voltak az első "kísérleti nyulak". Ugyanakkor a rabszolgák nem voltak gyakran kitéve ilyen kísérleteknek, mivel ahogy már írtuk, túl értékesek voltak ehhez. (Egy frambőzia - angolul: yaws - nevű szörnyű trópusi betegséggel szemben - ez a bőrt, a csontokat és az ízületeket támadja meg - például "tökéletes kúrát" ajánlott egy másik brit orvos Jamaicán, de a kísérleti kezelés 3-4 hónapig tartott volna. A rabszolgatartók nem mentek bele, hogy a tulajdonukban lévő emberek ilyen hosszú időre kiessenek a munkából. )
Rasszistának tekinthető vélemények
Ez is érdekelhet
Schiebinger kutatásai során nemcsak Quier leveleire figyelt fel, hanem arra is, hogy mit válaszoltak neki a korabeli tekintélyes londoni egészségügyi szakértők. Ebben ma már rasszistának tekinthető vélemények is elhangzottak: így például a londoniak tudakolták, hogy a "néger nőkön" ("Negro women") való kísérletezés mennyiben érvényes az angol nőkre. Egyes londoni "gentlemanek" már azt is kétségbe vonták, hogy a női rabszolgákon végzett kísérletek mennyire vehetőek figyelembe, amikor divatos és kifinomult londoni nőkről lenne szó. Így tehát a kezelések, amelyek megfelelőek a rabszolgáknak, úgymond "károsak lehettek szerintük az előkelő londoni hölgyek számára, akik európai luxusban nőttek fel". Mindezen már szerencsére túljutott a tudomány, ugyanakkor a rabszolgaság számos negatív társadalmi következményével máig számolnia kell az egykori gyarmatok lakóinak.
Legjobban: