Ha az elfogyasztott étel oldódni kezd a nyálban, aktiválja az ízlelőbimbók sejtjeinek hegyén elhelyezkedő receptorokat, amelyek segítenek eldönteni, hogy édes, sós, savanyú, keserű vagy umami ízzel van dolgunk. Ezután a receptorok üzenetet küldenek az agyba, amely így létrehozza az ízérzetet.
Milyen gyakran változik az ízlésünk?
Az ízlelőbimbók néhány hetente elhalnak, illetve újratermelődnek - néha még ennél is gyorsabban, a körülményektől függően. Például ha véletlenül elharapjuk vagy megégetjük a nyelvünket, akkor több ízlelőbimbó hal el. Szerencsére ezek azonnal visszanőnek - ezért is van, hogy csupán néhány napig kell ilyenkor arra számítanunk, hogy másképp érezzük az ízeket, mint általában.
Az életkorunk is fontos szerepet játszik abban, hogy az ízlelőbimbók milyen gyakran, illetve milyen gyorsan újulnak meg. Mivel az életkorral az egész testünkben lelassul a sejtek regenerációja, ez természetesen az ízlelőbimbókra is hatással van. Ez okozza, hogy sok idős ember ízérzékelése, sőt szaglása is megromlik, ezért már nem képes úgy élvezni az ételek, illetve italok ízét, mint korábban. Hogy ez pontosan mikortól következik be, eléggé változó, de kutatások szerint a legtöbb esetben 60 éves kor körül kezdődik el. Bizonyos külső körülmények hatására - egyes gyógyszerek szedése vagy kemoterápia miatt - pedig az ízlelőbimbók elhalhatnak, és átmenetileg megszűnhet az ízérzékelés. Ugyanakkor a kezelés véget értével minden visszaáll a normális kerékvágásba.
Hogy mit találunk finomnak, és mit nem, nos, ennek persze nem csak az ízlelőbimbókhoz van köze. Szerepet játszik benne a szaglás is, de az ízlést alapvetően az agyunk komponálja össze számos érzékelési terület, például az ízlelés, a látás, a hallás és a szaglás ingereinek összességéből. Emellett szerepe van más faktoroknak is, például a szokásoknak, a neveltetésnek, a kultúrának, az emlékeknek. Például ha valaki egyszer gyomorfertőzést kapott romlott lazac miatt, az jó eséllyel többé nem fogja kívánni, mert automatikusan a rosszulléttel és a hányingerrel azonosítja. Emiatt lehet az is, hogy felnőttkorunkban sem tudjuk megszeretni azokat az ételeket, amelyeket kisgyerekként belénk erőltettek.
Ugyanakkor ez nem jelenti, hogy örökké utálni fogjuk ezeket az ételeket: agyunkat újra tudjuk huzalozni, és hozzászoktatni bizonyos ízekhez, ha gyakran fogyasztjuk ezeket. Ez fordítva is igaz: azok az édességmániások, akik egy időre kiiktatják a cukrot az étrendjükből, nagyon gyakran később már egy pohár kólát is ihatatlanul émelyítőnek találnak.
Forrás: womenshealthmag.com