Míg az ősi civilizációk természetfeletti és spirituális eredetre vezették vissza az álomlátás rejtélyes jelenségét, addig modern társadalmunkban már jellemzően a nappali ébrenlét tükrében igyekszünk értelmezni álmainkat. Olyan jelentőségteljes kapcsolatokat keresünk, amelyek álmaink tartalmát a mindennapos tapasztalatainkhoz kötik. Mint azt a ScienceAlert írja, az effajta folytatólagosságra vonatkozó pszichológiai elméletek a múlt századig nyúlnak vissza, Sigmund Freud és más olyan szaktekintélyek munkásságához, akik szerint az álmok jelentése úgy fejthető meg, ha az adott személy való életben átélt élményeinek kontextusában vizsgáljuk azokat.
Az álmok értelmezésének módszere
A kortárs álomfejtés során a terapeuták álomriportok használatával igyekeznek segíteni a pácienseknek álmaik értelmezésében. Olyan nyomokat, szimbólumokat és struktúrákat keresnek, amelyek az álmodó életének egyéb területeivel állhatnak összefüggésben. A beszámolók értelmezésének egyik legelfogadottabb módszere az úgynevezett Hall és Van de Castle rendszer, amely a többi között annak alapján rendszerezi az álmokat, hogy milyen karakterek jelennek meg benne, ezek a karakterek hogyan viselkednek egymással, illetve hogy ezeknek az interakcióknak milyen hatása van később a karakterekre.
A rendszer egyik problémája, hogy lassú és időigényes, mivel az álombeszámolókat manuálisan kell átrostálni, hogy meghatározzák az azokban előforduló mintázatokat, elemeket. Éppen ezért az álomkutatók régóta keresnek olyan algoritmusokat, amelyek révén automatizálhatnák az álmok tartalmának felismerését és kijegyzetelését a Hall és Van de Castle módszer szabályainak megfelelően. Mint arról frissen megjelent tanulmányukban beszámoltak, az olaszországi Roma Tre Egyetem és a brit Nokia Bell Labs szakemberei Alessandro Fogli informatikus vezetésével meg is alkottak egy olyan algoritmust, amely képes elemezni az emberek álmait leíró írott beszámolók szóhasználatát, ezáltal felismeri a gyakori témákat és mintázatokat azokban.
Az IFLScience cikke szerint az algoritmust le is tesztelték egy több mint 24 ezer álomleírást tartalmazó adatbank, az amerikai DreamBank publikus bejegyzésein. Az online gyűjtemény pszichológiai kutatásokból származó riportokat vonultat fel, méghozzá több ezer embertől az 1930-as évektől kezdve egészen 2017-ig bezárólag. Több olyan, tudományos szempontból különösen érdekes személy beszámolói is megtalálhatók benne, mint például Izzyé, egy fiatal felnőtté, aki 12 és 25 éves kora között minden álmát feljegyezte. A többi között tartalmazza továbbá egy vietnámi veterán álmait, valamint 400 vak személy beszámolóit is.
Újabb bizonyíték az álmok folytatólagos jellegére
A nyelvi feldolgozó algoritmus által létrehozott elemzéseket aztán összevetették azokkal a kézi jegyzetekkel, amelyeket álomszakértők írtak az egyes riportokhoz. Az eredmények az esetek mintegy háromnegyedében megegyeztek egymással, ami bár nem egy tökéletes eredmény, mindazonáltal biztató jel arra vonatkozóan, hogy a technológiai fejlődés áttörést hozhat az álomkutatásban. Ezen felül adataik alapján a kutatók újabb bizonyítékot találtak a kontinuitási elmélet alátámasztására, azaz arra, hogy álmaink szoros kapcsolatban állnak az éppen aktuális gondolatainkkal, érzelmeinkkel és leginkább meghatározó élményeinkkel, ezáltal egyfajta folytatásai mindannak, ami napközben történik velünk.
"Éppúgy, mint a való életben, a nők hajlamosabbak álmaikban is barátságosan, kevésbé agresszíven viselkedni, mint a férfiak. Izzy eleinte negatív érzelmeket tapasztalt kamaszkorában, amit aztán szexuális álomképek váltottak a későbbi életévekben. A háborús veteránunk szokatlan sok agressziót élt át éjszakánként. Ugyancsak sok agressziót éltek meg az 1960-as években készült amerikai beszámolók álmodói, amikor a hivatalos statisztikák szerint is megemelkedett a bűnesetek előfordulása az Egyesült Államokban" - említették példaként a kutatók. "Mindezek az eredmények támogatják a feltételezést, miszerint valójában folytatólagosság áll fenn a való életben átélt tapasztalatok és az éjszakai álmok között" - tették hozzá.