Testünk működését évezredek óta tanulmányozzuk, de még a modern technológiával sem sikerült választ találni minden kérdésünkre. Viszont minél több dolgot fedezünk fel a szervezetünkről, annál több érdekességbe botlunk. Az Index összegyűjtött három olyan anyagot, amelyet minden ember szervezete előállít, hatása mégis rendkívüli, sőt akár veszélyes is lehet.
A morfiumnál is erősebb fájdalomcsillapító
Az opiorfin nevű anyagot először 2006-ban izolálták az emberi nyálból, néhány kísérletet követően pedig megállapították, hogy rendkívül potens, a morfiumnál közel hatszor erősebb fájdalomcsillapítóra bukkantak. Mellette szól továbbá az az érv is, hogy - jelenlegi ismereteink szerint - a morfiumtól eltérően nincsenek jelentősebb mellékhatásai és függőséget sem okoz.
Az opiorfin ereje abban rejlik, hogy nem hagyja lebomlani a testünkben termelődő természetes fájdalomcsillapító anyagokat, az úgynevezett ópiátokat. Célzott hatású: ahol a fájdalomra reagál a test és azt tompító enkefalint termel, ott annak hatását felturbózza. Szervezetünk viszont csak nagyon kis mennyiséget termel ebből az anyagból, a bélrendszerben pedig nagyon gyorsan lebomlik, valamint a vér-agy gáton is nehezen jut át.
A világ egyik legerősebb hallucinogénje
Az általunk ismert egyik legerőteljesebb pszichedelikus hatású készítményt is termeli az ember szervezete. Az DMT (N,N-dimetiltriptamin) nevű illegális drogot "a lélek molekulájaként" is emlegetik, valamint ez a hatóanyaga a dél-amerikai indián törzsek sámánjai által előszeretettel fogyasztott ayahuasca főzetnek is. Drogként fogyasztva 15 perctől 3 óráig terjedhet a hatása, és kis mennyiségben csak heves érzelmi reakciókat, nagyobb dózisban viszont erős hallucinációkat vált ki.
Extrém alacsony mennyiségben az emberi szervezet is termeli ezt a vegyületet: ott van a vérplazmában, a vesében, a tüdőben, a legtöbb pedig a vizeletben, literenként nagyjából 100 nanogramm. Pontosan nem tudni, hogy a szervezet mire használja ezt az anyagot, de a kutatási eredmények szerint az immunrendszer működésében, gyulladáscsökkentésben és a szövetek regenerációjában is szerepe lehet.
Antianyagok
Az antianyagok szerepe és működése régóta foglalkoztatja a fizikusokat. Az atomokat alkotó elemi részecskék (proton, neutron, elektron) mindegyikének van antiagyagpárja (antiproton, antineutron, pozitron) - ha egy részecske találkozik az antianyag-párjával, óriási energiakibocsátás mellett semmisülnek meg. Egy kiló anyag és antianyag találkozásakor elméletileg 43 megatonnás robbanás következik be, ami nagyjából a 2800-szorosa a Hirosimát elpusztító atombomba erejének.
Ilyen antianyagokat az emberi szervezet is termel, méghozzá a kálium-40 izotóp természetes bomlása során. Nem kell azonban attól tartanunk, hogy felrobbanunk miatta: óránként nagyjából 180 darab részecskét bocsátunk ki, amely képtelen bármilyen látványos reakcióra.
