A szakemberek összehasonlították olyan nők eredményeit, akik ilyen tünetekről számoltak be, és olyanokét, akik nem említettek ilyesmit az első utánkövetés alkamával egy vizsgálat során, mely a menopauza utáni emlőrák kezelésében a tamoxifen és az anasztrozol eredményességét vetette össze. Kilenc év elteltével azoknál a nőknél, akik hőhullámokról és éjjeli izzadásról számoltak be (37,5 százalék) ritkább volt a kiújulás aránya (18 százalék), mint az ilyen tüneteket nem jelentőknél (23 százalék). Az ízületi tünetekről panaszkodó 31,4 százalék esetében a visszaesés arány 14 százalék volt, a fájdalmaktól mentes 23 százalékhoz képest. Mind a tamoxifen, mind az anasztrozol esetében megállapították a visszaesési ráták közti különbséget, és az is kiderült, hogy az anasztrozol segítségével ritkábban újult ki a betegség.
Az eredményeket előreláthatólag a The Lancet Oncology decemberi számában olvashatjuk. A vazomotoros tünetek és az ízületi problémák jelentkezése a kezelés első három hónapjában a hormonkezelés hasznos biomarkere lehet, írta Jack Cuzick professzor, a londoni Queen Mary Orvostudományi és Fogorvostudományi Egyetem kutatója. A tünetek és az eredményesség közti összefüggés ismeretében megnyugtathatjuk a kellemetlenségtől szenvedő betegeket, ami javíthatja a kezelés hosszú távú elviselhetőségét is.
Forrás:
Medipress hírszolgálat
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
