"Öreg kutya már nem tanul új trükköket" - hangzik el az angol nyelven ismert mondás olyan esetben, ha valaki úgy véli, a kora miatt már nem szívesen sajátítana el új ismereteket. Valóban megfigyelhető, hogy az emberek a korral egyre kevesebb hajlandóságot mutatnak az újabb ismeretek befogadására, és ha bele is kezdenek valamibe, hamarabb elveszítik a motivációjukat. A Medical Xpress oldalán is közzétett tanulmányban egérkísérletekkel sikerült azonosítani azokat az agyi folyamatokat, amelyek az ilyen jellegű motivációt biztosítják.
Ezért veszítjük el a lelkesedésünket
Az életkor előrehaladtával az a törtető hozzáállás, amely fiatalabb korban jellemzi a legtöbb embert, folyamatosan kiveszik belőlük. Idősen a kudarcokat is nehezebben éljük meg, és mindinkább beletörődünk, hogy bizonyos korlátokat sosem fogunk tudni átlépni. Dr. Ann Graybiel, az MIT intézet professzora és a McGovern Agykutató Intézetének tagja szerint ezt a folyamatot jól látható változások is kísérik az agyunkban.
Ennek a folyamatnak a feltérképezéséhez a kutatók az agyban található striátumot vizsgálták meg. Ez annak az agyi központnak a része, amely többek között az érzelmekért, az akaratlagos mozgásért és az addikciókért is felelős. Graybiel és kutatói felfedezték, hogy az itt található sejtcsoportok egyikének fontos szerepe van a döntéshozatalban. Különösen aktívak az olyan szituációk mérlegelésekor, amikor a kisebbik rosszat kell választani, illetve egy számunkra fontos dolgot kell feláldozni egy értékesebbért. Például, amikor a dolgozónak el kell döntenie, hogy válassza-e a jobb fizetéssel járó pozíciót, de tudja, hogy akkor a családját is kevesebbet látja majd. Az efféle döntések sok embernél komoly szorongást váltanak ki.
A kutatók arra is rájöttek, hogy a krónikus stressz nagy hatással van erre az agyi régióra. Egy patkányokon és egereken végzett 2017-es vizsgálat során kimutatták, hogy a stresszes állatok sokkal nagyobb valószínűséggel választják a magasabb kockázatú, de nagyobb haszonnal járó lehetőségeket. A kísérletben az állatoknak kétféle hangot játszottak le, melyek után egy meghatározott feladatot kellett végrehajtaniuk. Ha az első után elég jól teljesítettek, jutalmul cukros vizet ihattak, ha viszont a második után nem az elvárt módon teljesítettek, bizonyos erősségű fénnyel világították meg őket. Minél jobban teljesítettek, a fény annál kevésbé volt zavaró, miközben pedig ezt az állatok megtanulták, a megfigyelt agyi régiójuk is aktívabb volt.
Ez is érdekelhet
Azt is megfigyelték ugyanakkor, hogy az efféle tanulási folyamatban jóval kevésbé voltak motiváltak az idősebb (13 és 21 hónap között, ami az állat rövid életciklusát tekintve nagyjából megegyezik a 60 év feletti emberrel) egerek. A vizsgált agyi terület aktivitása is jóval alacsonyabb volt náluk a fiatalabb példányokkal összehasonlítva. Amikor azonban a kutatók célzott készítményekkel fokozták az agyi régió aktivitását, azt tapasztalták, hogy az idősebb állatok is egyre aktívabban próbálták teljesíteni a feladatot. A kutatók most egy olyan gyógyszeres kezeléseken dolgoznak, amely stimulálhatja ezt az agyi régiót. Úgy remélik, hogy az idős korban tapasztalt mentális és érzelmi hanyatlást is lassíthatják így.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
