Minden bizonnyal azért, mert az emberek kifejezetten irracionálisan tudnak dönteni, amikor birtoklásról van szó és a pozitív tulajdonságok előtérbe helyezése - a médiából is ismert úgynevezett framing- vagy keretezés-technikáról beszélünk - is olyan trükk, amivel csapdába lehet minket csalni; és nem ez az egyetlen.
Ha úgy tudunk csak beszerezni valamit, hogy el kell veszítenünk mást: próbáljuk elkerülni a veszteséget.
Az elmúlt évek kutatásai persze próbálnak rávilágítani arra, hogy honnan is jönnek ezek a viselkedések: ha már fiatal korunktól kezdve rálátunk a pénzpiac működésére, akkor a kultúra és a szocializáció adná az alapot, gondolhatnánk. Viszont a kutatási eredmények azt mondják, hogy döntéseink pszichológiájáért első körben inkább a biológiánk a felelős. Kutatók bonobókat és csimpánzokat vizsgáltak, hogy kiderítsék, náluk mennyire működik a framing (a kommunikáció egyik meggyőzési technikája - azt jelenti, hogy egy adott dolgot miként, milyen kontextusban ábrázolnak valaki számára).
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatók 23 csimpánzt és 17 bonobót vizsgáltak kongói telepeken: a kísérlet közben pedig mogyorók és gyümölcsök között kellett választaniuk . A választási lehetőségek során a gyümölcsök pozitívabb, illetve negatívabb fényben voltak feltüntetve (a pozitívabban egy gyümölcsöt lehetett választani, de az esetek felében, amikor a majmok afelé nyúltak, kaptak még egy gyümölcsöt, a negatívabban két gyümölcs volt eléjük téve, de amikor afelé nyúltak, az esetek felében elvették az egyiket, így csak egy gyümölcsöt kaptak). Ugyan a számok azt mondják, hogy 50-50 százalék esélye volt annak, hogy a majmok 1 vagy 2 gyümölcsöt kapnak, sokkal többször választották a gyümölcsöt, amikor a kutatók azt hangsúlyozták ki nekik. Azaz, a majmok is hasonlóan irracionálisan döntéseket hoznak a birtoklással kapcsolatban.
Ez is érdekelhet
Tekintve hogy a bonobók, a csimpánzok és az emberek is hasonló keretezési szokásokat mutatnak, elég valószínű, hogy egy közösen örökölt ősrégi viselkedésmintáról van szó, mindez pedig arra utal, hogy ezek a viselkedések nem csak az emberek által alakított pénzpiacokon figyelhetőek meg, hanem akár a gyűjtögető állati közösségekben is.
