"1943 őszén a németek elkezdték a zsidók deportálását a koncentrációs táborokba a megszállt Olaszországban. Nagyjából 10 ezer embert hurcoltak el az olasz földön felállított táborokba, illetve Auschwitzba, a többségük ott is halt meg" - írja az Index . Akadtak ugyanakkor, akiket különböző trükkök révén sikerült megmenteni a haláltáboroktól, beleértve azt a 45 kamubeteget is, akit 1943 és 1945 között bújtattak a római Fatebenefratelli kórházban.
Titokban ugyanis Albert Kesselring, az olasz megszállást vezető náci tábornok után elneveztek K-szindrómának egy fiktív kórképet, amelyet a rosszindulatú daganatos megbetegedések és a tuberkulózis ( TBC ) furcsa egyvelegének mondtak az orvosok, illetve amely rendkívül fertőző betegség hírében állt. Legfőbb tünete a folytonosan visszatérő, erős köhögési roham volt, habár a valóságban e panaszok mindig csak olyankor jöttek elő, amikor a német katonák ellenőrzést tartottak az intézményben - nem véletlenül.
Mivel a K-szindrómára az orvostudomány nem ismert gyógymódot, aki elkapta, rövid úton szörnyű halált halt - pontosabban ezzel riogatták az orvosok a nácikat, akik így jobbnak látták, ha inkább nem közelítik meg a fertőzötteket. Persze, eközben a kórház dolgozói pontosan tudták, hogy mit is takar a félelmetes diagnózis. A történet később dr. Vittorio Sacerdoti, a kórház egykori orvosának visszaemlékezéseiből látott napvilágot 2003-ban, illetve a fennmaradt dokumentumok utólagos feltárása alapján tudták megbecsülni, hogy a módszerrel hány zsidó ember életét mentették meg a biztos haláltól.