Amikor a színészek szerepet játszanak, felfüggesztik saját személyiségük működését - írja az Index . Ez olyan, mintha a karakter birtokolná őket Steven Brown, a kanadai McMaster Egyetem kutatója, a színészek agyműködéséről szóló tanulmány vezető szerzője szerint. A kísérlethez 15, főként színiiskolás tanuló színészt kértek fel, hogy tanulják meg Rómeó vagy Júlia szerepét, majd MRI-ve l megvizsgálták agyműködésüket, hiszen az MRI funcionális változata valós időben képes nyomon követni, mely agyrészek aktívak éppen.
Kérdésekre kellett válaszolnia az alanyoknak
Az MR-gépben mozdulatlanul kell feküdni, miközben hatalmas elektromágnes csörömpöl körülöttünk, így ilyen helyzetben nem egyszerű szerepet játszani: emiatt a kísérletek egy részében kérdéseket tettek fel az alanyoknak egy monitoron, a feladatuk pedig az volt, hogy gondolkodjanak a válaszon. Ezen kérdések egy része egyértelműen a Rómeó és Júliához kapcsolódott, például hogy mit fognak a szüleik szólni ahhoz, hogy egymásba szerettek ?
Ezután a színészeknek három személy helyébe képzelve magukat kellett válaszolniuk a kérdésekre: saját nézőpontjukból, egy közeli barátjuk szempontjait figyelembe véve, illetve Rómeó vagy Júlia szerepébe képzelve magukat. Ezután saját szemszögükből kellett úgy válaszolniuk, hogy nem kanadai akcentussal, hanem a Shakespeare-drámákban szereplő színészektől elvárt angol akcentussal beszélnek.
Mások fejével gondolkodnak
A színészek agyi aktivitása attól függően különbözött a felmérés szerint, hogy szerepet játszanak vagy saját magukat kell adniuk: ha egy barátjuk vagy a fiktív karakterek szerepébe kellett képzelniük magukat, agyi aktivitásuk jellemzően csökkent a prefrontális kéregnek nevezett agyrészben, és ez azzal a korábbi felfedezésekkel is egybevág, amelyek a tudatelméleti képesség (elmeteória) működéséről szóltak. Ez az a képesség, amely segítségével magunkévá tudjuk tenni mások szempontjait, és képesek vagyunk "az ő fejükkel gondolkodni". A prefrontális kéreg két másik területén is csökkent aktivitást mértek szerepjátszás közben, melyek részben az öntudatért felelősek: ezek alapján a színészek játék közben önnön jellemzőiknek, szempontjaiknak kevéssé vannak tudatában.
Ebben segít az akcentus
Amikor a színészek csak az akcentusukat változtatták meg, hasonló aktivitást tapasztaltak a kutatók, amely arra utal, hogy a metakommunikatív körülmények, például a hanghordozás vagy a gesztusok tudatos megváltoztatása valóban segíthet a színészeknek abban, hogy beleéljék magukat egy-egy karakter személyiségébe.