Ezek a változások érintett személy élete során bekövetkezett valós események élénkebb észleletéhez is vezetnek.A komplex halálközeli élményekhez társított ragyogó fény, alagúton való átkelés, megérkezés egy másik "valóságba", vagy a test elhagyásának érzése mindenki számára ismerősek. Vajon mindez az elménk szüleménye? Pszichológiai védekezőmechanizmusok? Hallucinációk? Ezek a jelenségek számos elméletet szültek, amelyek rendkívül megosztják az embereket.
Tudományos szempontból azért rendkívül nehéz értelmezni ezeket a tapasztalatokat, mert teljesen kaotikus körülmények között születnek, így valós időben szinte lehetetlen vizsgálni. A Liège-i Egyetem kutatói éppen ezért más megközelítésmódot alkalmaztak. A kutatók abból a feltételezésből kiindulva vizsgálták a halálközeli élmények emlékeit, hogy ha ezek pusztán a képzelet szüleményei lennének, fenomenológiai tulajdonságaiknak (szenzoros, önreferenciális, érzelmi, stb.) közelebb kellene állniuk az elképzelt emlékekhez. Ha viszont a halálközeli élményeket a valósághoz hasonlóan tapasztalnánk meg, tulajdonságaik közelebb állnának a valós események emlékeihez.
A kutatók három csoport kómából visszatért beteg válaszait hasonlították össze egy csoport egészséges önkéntesével. A halálközeli élmények emlékeit, a valós események emlékeit, valamint az elképzelt események emlékeit vizsgálták egy kérdőív segítségével, amely az emlékek fenomenológiai tulajdonságait elemezte. Meglepő eredmények születtek. A vizsgált szempontok alapján az derült ki, hogy a halálközeli élmények nemcsak hogy nem hasonlítottak az elképzelt események emlékeihez, hanem a valós eseményekre jellemző fenomenológiai tulajdonságok nagyobb számban vannak jelen a halálközeli élmények emlékei esetén, mint a valós események emlékeinél.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
A halálközeli élmények idején az agy teljes káosznak van kitéve. A fiziológiai és farmakológiai mechanizmusok teljesen felborulnak, felerősödnek, vagy éppen lecsökkennek. A mostani kutatás szerint a korábbi elméletekben megfogalmazott, a testen kívüli tapasztalatért felelős fiziológiai mechanizmusok a valóság olyan észleletét eredményezik, amit az agy úgy dolgoz fel, mintha kívülről származna. Bizonyos értelemben a kutatók szerint az agyuk "hazudik" az érintett embereknek, mint hallucináció esetén. A belga kutatók nem állítják, hogy kizárólagos választ adnának ezzel a halálközeli élményekre, de eredményeik hozzájárulnak ahhoz a kutatási területhez, amely a pszichológiai jelenségeket olyan tényezőkként veszik számításba a halálközeli élmények értelmezésében, amik összefüggésben állnak, nem pedig ellentmondanak a fiziológiai jelenségeknek.
