A hiedelem a Sokoku Ridzsin Dan című, 18. századi elbeszéléskötetben megjelent hableánylegendából indult. A Tokai és a Sizoukai Egyetem közös kutatócsoportja összevetette mintegy 90 év földrengési adatait a mélytengeri halak felbukkanásával. "Azt gondoltuk, ha megtaláljuk a kapcsolatot a mélytengeri halak és a földrengések között, hasznos eszközünk lehet a katasztrófák megelőzésében" - mondta Orihara Josiaki, a Tokai Egyetem geofizikusa.
Valószínűleg csak babona
A kutatócsoport a korábbi tanulmányokat és a japán országgyűlési könyvtárban őrzött régi újságcikkeket vizsgálta meg. Elemezték a mélytengeri halakról szóló online beszélgetéseket, valamint a japán vízi parkok hasonló témájú publikációit is. Mindezeket összevetették a Japán Meteorológiai Intézet földrengési adataival, amelyek 1923-ig nyúlnak vissza.
Azt találták, hogy 1928. november 26-tól a 2011. márciusi nagy tohokui földrengésig 371 esetben láttak mélytengeri halakat. Ezek közül 336 esetben annak a nyolc halnak valamelyikét látták, amelyeknek földrengés-előrejelzési képességet tulajdonítottak. Ilyen például a szíjhal és tündöklőhal. Ugyanebben az időszakban 200-nál is több 6-osnál nagyobb erejű földrengést regisztráltak. Azonban csupán egyetlen olyan eset volt, amikor legfeljebb 30 nappal korábban egy földrengés 100 kilométeres körzetében mélytengeri halat láttak. Ez pedig a 2007. július 16-i földrengés, amely Niigata prefektúrát rázta meg.
Ez is érdekelhet
"Csalódás, hogy nem találtunk összefüggést, de a jövőben azt is szeretnénk megnézni, van-e kapcsolat a cetek tömeges partra vetődése és a földrengések között" - tette hozzá a kutató.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
