"Szingapúrban évente mintegy 12 millió darab duriánt fogyasztunk el. A húsát esszük meg, ám semmit nem tudunk tenni a héjával és a magjaival, ez pedig környezetszennyezéshez vezet" - magyarázta William Chen professzor, az NTI élelmiszer-tudományi és -technológiai programja vezetője. A növény héja a durián több mint felét alkotja. Ezt általában kidobják és elégetik.
Chen szerint a technológiailag felhasználható élelmiszer-hulladékok, mint például a szójabab vagy gabonafélék is, a módszernek köszönhetően csökkenteni tudják az országban az élelmiszerhulladék mennyiségét. Az NTI kutatói cellulózport vontak ki a durián héjából, miután azt felaprították és liofilizálták, azaz fagyasztásos szárítással tartósították. Ezután összekeverték glicerollal. Az így kapott keverék lágy hidrogéllé válik, amelyet sebkezelésre használt kötszercsíkokká vágnak.
A hagyományos sebkötözőkkel szemben a hidrogél kötöző képes arra, hogy a seb területét hűsítse és nedvesen tartsa , ami segíthet felgyorsítani a gyógyulás folyamatát. A kutatók szerint továbbá jóval költséghatékonyabb az élelmiszerhulladék és az élesztő alkalmazása antibakteriális kötözők készítésére, mint a hagyományos kötözőanyagok előállítása, amelyek mikrobaellenes tulajdonságai egy jóval drágább fémből, ezüstből vagy rézionokból származnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
