Először figyeltek meg madaraknál ilyen "önzetlen, társas problémamegoldó viselkedést" - hangsúlyozta Dominique Potvin, a University of the Sunshine Coast (USC) állatökológia professzora, a kutatást bemutató tanulmány szerzője. Mint hozzáfűzte: különösen azért okozott a kutatócsoport számára meglepetést, mert egyikőjük sem hallott még arról, hogy állatok együttműködtek volna a nyomkövetők eltávolításában.
Egy órán belül már nekiláttak
A kutatócsoport eredetileg az ausztrál szarkacsoportok közötti társas kapcsolatokkal összefüggő kísérleteket tervezett. A madarakra könnyű hámmal rögzítették a nyomkövető eszközöket, melyeket úgy terveztek, hogy minimális hatást gyakoroljanak rájuk. Egy órán belül azonban az összes madár együtt dolgozott azon, hogy levegyék a hámokat.
"Először nagyon megdöbbentünk, mert ez nemcsak azt jelentette, hogy a madarak másképp viselkednek, és megpróbálják levenni a nyomkövető eszközöket, hanem azt is, hogy a nyomkövető eszközök valószínűleg befolyásolták a viselkedésüket" - fogalmaztak a kutatók, akiknek a tanulmánya az ausztrál Field Ornithology folyóiratban jelent meg.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az önzetlen segítségre való hajlam magyarázza?
Érdekes módon azok a szarkák is segítettek a nyomkövető levételében társaiknak, amelyeken nem volt ilyen eszköz. Potvin szerint ez a "megmentő viselkedés" felveti a faj altruizmusra való képességének kérdését, vagyis hogy megvan-e bennük az önzetlen segítségre való hajlam. "Ez egy igazán kifinomult társas viselkedés kombinációja, ráadásul problémamegoldó viselkedés. Nemcsak csapatként oldják meg a problémákat, de a segítő szarka valójában nem kap jutalmat" - magyarázta a kutató.
Ez is érdekelhet
Potvin úgy véli: "ha megértjük, hogyan reagálnak az állatok a környezetükben bekövetkező bizonyos változásokra, az segíthet megérteni, hogy képesek lesznek-e hosszú távon megbirkózni az új helyzettel, képesek lesznek-e megmaradni, vagy segítenünk kell nekik, esetleg változtatnunk kell a gyakorlatunkon".
