Egy újfajta gyógyszeres kezelés lép hamarosan a klinikai kísérletek fázisába, évtizednyi kutatást követően. A munkát Ray Norton professzor, a Monash Egyetem Gyógyszertudományi Intézetének munkatársa végezte.
Kollégáival a 90-es évek közepén fedezték fel az ShK nevű komponenst a Karib-tengeri anemóna mérgében. Kiderült, hogy az ShK gátolja a T-sejtekben levő Kv1.3 káliumcsatornákat, melyek az idegrendszer degeneratív megbetegedései esetén az idegek károsodását okozzák. Norton professzor ettől fogva dolgozott együtt amerikai tudósokkal a káliumcsatornák vizsgálatán, hogy új, immunszupresszív ágenseket fejlesszenek ki. Mivel az emberi szervezetben az összes kulcsfontosságú folyamatot ezek a csatornák kontrollálják, lehetetlen vállalkozásnak tűnt mellékhatásoktól mentes hatóanyagot előállítani.
Ekkor derült ki, hogy a Kv1.3 káliumcsatorna csak a T-sejteken és az orrban található. A korlátozott fellelhetősége miatt ki tudtak fejleszteni egy erősen szelektív immunszupresszánst az anemónából kivont peptid felhasználásával.
Norton professzor elmondása szerint a káliumcsatornák blokkolásával az ShK megakadályozta, hogy a T-sejtek megtámadják az idegrendszert és bénulást okozzanak. "Ez a kutatás azt mutatta meg, hogy hatékonyan kezelhetjük a betegséget, és közben az immunrendszert is megóvhatjuk. A T-sejtek folyamatos blokkolásával megelőzhető lehetne a további idegkárosodás, akár a tünetek megjelenését követően is. Ha a klinikai kísérletek sikerrel zárulnak, akkor hatékony eszköz lehet a kezünkben a szklerózis multiplex kezelésére."
Norton professzor úgy vélte, az ShK az egyik leghatékonyabb inhibitora ezeknek a csatornáknak. "A következő lépésben meg kell határozni a leghatásosabb dózist, és hogy melyik stádiumban célszerű megkezdeni a kezelést" - vélekedett. A korallok és medúzák legközelebbi rokonaiként számon tartott anemónák életük legnagyobb részét sziklákhoz vagy korallzátonyokhoz tapadva töltik, ahol rákocskákra és apró halakra vadásznak, mérgező csápjaikkal rabul ejtve őket.