"Az antimonkoncentráció magas volt, és minden bizonnyal problémákat okozott a rómaiaknak. Ivóvizük határozottan veszélyes lehetett az egészségre" - mondta Kaare Lund Rasmussen, a Dél-dániai Egyetem kutatója, aki a pompeii vízvezetékrendszer egy darabját vizsgálta társaival. Eredményeiket a Toxicology Letters tudományos folyóiratban mutatták be.
Régészek régóta gyanítják, hogy a római vízvezetékrendszer problematikus lehetett közegészségügyi szempontból. Egyrészt, mert ólomból készült - olyan nehézfémből, amely felhalmozódik az emberi szervezetben, és az idegrendszer, a szervek károsodását okozza. Ezért régóta úgy vélik, hogy a rómaiak szinte mérgezték magukat az ivóvízzel, egészen egészségük tönkretételéig - olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
"Ez az elmélet azonban nem mindig volt védhető. Mivel az ólomcsövek gyorsan meszesednek, megakadályozzák, hogy az ólom az ivóvízbe jusson. Azaz csak rövid időszakok voltak - amikor lefektették a csöveket, vagy amikor javították -, hogy mérgezték az ivóvizet" - magyarázta Rasmussen. A régész-vegyész szerint az antimon ólommal keveredve mérgezhette a római birodalom ivóvizét.
Az ólommal szemben az antimon erősen mérgező, szervezetbe jutása után gyors reakciót vált ki. Különösen irritálja a bélrendszert, ami gyakori hányáshoz, hasmenéshez, majd kiszáradáshoz vezethet. Súlyos esetekben máj- és vesekárosodást, a legsúlyosabban szívleállást okozhat.
Rasmussen és csoportja egy 40 milligramm súlyú vízvezetékdarabot vizsgált Pompeii vízvezetékrendszeréből egy Bruker 820 induktív csatolású plazma tömegspektrométerrel. Az ICP-MS technika olyan tömegspektrometriás módszer, amelyben az ICP az ionforrás, amely a belevezetett minta alkotóit elpárologtatja, atomizálja, és ionizálja.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Rasmussen hangoztatta, hogy csak a pompeii vízvezeték kicsiny darabját elemezte, és további vizsgálatokra van szükség, hogy pontosabb képet kapjanak, hogy milyen mértékben károsította a vízvezeték a lakosokat. Nem kérdéses azonban, hogy Pompeii ivóvize aggasztó koncentrációban tartalmazott antimont , és a koncentráció magasabb volt, mint a birodalom más részein, mivel Pompeii a Vezúv közelében feküdt, az antimon pedig a természetben a vulkánokhoz közeli talajvizekben van jelen.
