Miért az infektológia?
A belgyógyászaton belül nőtt önálló szakiránnyá. Neve az infekció (latinosan infectio) szóból ered. Az "inficere", "infectum" latin szavak jelentése "beken, beszennyez, megfertőz". Az infektológia területéhez tartozik a fertőző betegségeket okozó mikroorganizmusok ismerete, a betegségek kialakulásának, diagnosztizálásának, gyógyításának és megelőzésének tudománya, melynek keretében a vakcinációra és az oltásokra kell gondolnunk. Az infektológia szoros kapcsolatban áll a járványtannal (epidemológia) és a fertőző betegségek megelőzésére irányuló tisztántartás, fertőtlenítés, sterilizálás szakterületével, a higiéniával.
A higiénia a kulcs
A higiénia segítségével arra deríthetünk fényt, hol és hogyan kerülhet kapcsolatba a beteg szervezete, azaz a gazdaszervezet a kórokozóval. Ezen ismeretek nélkül nem lehetne megakadályozni a fertőző betegségek terjedését sem. A fertőzések leküzdése számos határterület ismeretét követeli meg tehát.
Eszköztárában a kórokozók életét és szaporodását kutató mikrobiológia; a virológia, bakteriológia , mikológia és parazitológia módszereit alkalmazza, mivel a fertőző betegségeket okozó kórokozó élőlényeket ezen tudományok révén ismerhetjük meg, és innen származnak a kórokozók beazonosításához, kitenyésztéséhez szükséges ismeretek is. Az infektológusnak ezen kívül a gazdaszervezet védekező-rendszerének működésével, a kórokozókra adott válaszreakcióival is tisztában kell lennie, ezért immunológiai ismeretekkel is rendelkeznie kell.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az infektológus feladatai
Természetesen nem minden fertőző betegséggel kell azonnal és közvetlenül infektológiai szakvizsgával rendelkező szakemberhez szaladnunk. Az influenzánkat a háziorvos látja el, a tüdőgyulladással tüdőgyógyászhoz fordulunk, a húgyúti fertőzéseket általában az urológus hozza rendbe, de vannak esetek, amikor nélkülözhetetlen az infektológiai tudás, és az adott kórokozót alaposan ismerő szakember bevonása, rendszerint igazi orvosi csapatmunka, konzílium keretében.
Szükség lehet infektológusra májgyulladás (hepatitis), fertőző agyhártyagyulladás vagy más, kezdetben talán rejtélyesnek tűnő betegség esetén. A sebészek sebfertőzések, szepszis esetén hívhatják segítségül az infektológia képviselőjét, aki könnyebben rátalál a bajért felelős kórokozóra, és vér- és egyéb vizsgálatok, majd megfelelő tenyésztés alapján beazonosítja a bajkeverőt. Néha a közönséges, ám igen makacs mandulagyulladást okozó streptococcusok kiirtásához is szükség lehet az infektológus szakértelmére.
Eltűnt és új ragályok, járványok
Korábban fertőző orvostannak mondtuk, főként a járványos - ha úgy tetszik, ragályos - betegségekkel foglalkozott. Az érdeklődés középpontjában nyilván a sok embert érintő és ezrek halálát okozó járványok álltak.
Az orvosok tudni akarták, mit tehetnek halálos kórok terjedése ellen, ha egyszer valahol felüti a fejét a pestis , kolera vagy himlő, hogyan lehet megakadályozni, hogy egyik emberről a másikra terjedjen a pusztító betegség. Fertőzés persze az állatok közvetítésével is eljuthat az emberhez, de kezdetben e fertőzési útnak kevesebb figyelmet szenteltek. A vészes járványok esetén ugyanis a szoros közelségben élő emberek adták át egymásnak a kórokat.
Ma a fejlett országokban mindenhol általánossá váló tisztasági óvintézkedések, a csatornázás, és főleg az oltási gyakorlat gátat szabott a legrettegettebb járványoknak. Már csak hírből ismerjük a pestist , hírekből a távoli országokban dúló kolerát , a kötelező oltások révén a Móra Ferenc Kincskereső kisködmönjében megénekelt gyermekélet-rabló diftériát , magyarul torokgyíkot. Európában utoljára az 1960-as években keltett riadalmat a fekete himlő , amit hazánkba akkor valószínűleg Olaszországból hurcolt be egy utazó. Egy-egy megbetegedés volt csupán, de a biztonság kedvéért volt lehetőség oltásra.
Hála a kórokozók megismerésének és az ellenük kifejlesztett passzív és aktív immunizálásnak, valamint az antibiotikumok alkalmazásának, a történelemből ismert halálos járványos megbetegedések jobbára eltűntek, de a kevésbé fertőzők vagy veszélyesek terjedésének is gátat szab a kötelező oltások nyomán kialakított, úgynevezett jó átoltottsági arány. Ezért a beoltatlan népességben is kisebb az esélye a fertőző agyhártyagyulladás, vagy például a gyerekek súlyos kiszáradásával járó rotavírus-fertőzés kialakulásának.
A kevésbé súlyos gyermekbetegségek, a bárányhimlő , kanyaró, skarlát, kanyaró, mumpsz vagy a nyaranta problémát okozó vérhas még azért ad feladatot az infektológiának, hiszen legjobb, ha ezeket sem kapjuk el. És vannak persze új vagy újabban terjedő kórokozók, az AIDS-et okozó HIV vagy az ebola, melyek leküzdése megannyi újabb kihívás az infektológiának.
Modern izgalmak az infektológiában
Az infektológia sikerei mellett szót kell ejteni vadonatúj megoldandó feladatokról is, melyeket részben pont a tudomány fejlődése hozott létre. Újabban az infektológiai kutatások célpontjai lettek olyan kórokozók is, amelyek nem gyors lefolyású fertőző megbetegedéseket okoznak, hanem lassan kialakuló bajokat, mint a gyomorfekély vagy a daganatos megbetegedéseket okozó HPV . Ugyancsak a korszerű infektológiai tudásra van szükség a kórházi ellátás során akaratlanul is kitenyészett, rezisztens kórokozók leküzdéséhez, amelyek az úgynevezett nozokomiális fertőzéseket okozzák.
Ezek között vannak ártatlan, tüneteket alig kiváltó mikroorganizmusok, és vannak, amelyek a kórházban ápolt beteg halálát is okozhatják. Míg ugyanis eddig ahhoz szoktunk, hogy fertőző betegségek bárkit megbetegíthetnek, az egészségeseket is, a mai kor infektológusának azt is tudnia kell, hogy mely fertőzések veszélyesek a legyengült immunrendszerű emberekre, miközben az erős szervezetűeknek nem ártanak. Az antibiotikumok használatával ugyanis nem csak számos betegséget sikerült meggyógyítani, az orvostudomány új problémát is gyártott magának. Az antibiotikus kezelések nyomán vagy attól függetlenül multirezisztenssé, vagyis a szinte valamennyi eddig bevált antibiotikummal dacoló, azokkal szemben ellenálló kórokozók ellen is ki kell találni valamit.
A kórházi folyosókon egyre gyakrabban tűnhetnek fel olyan szobaajtók, melyekre rejtélyes betűkombinációval ellátott cédulákat ragasztottak: a VRE, vancomycin-rezisztens Enterococcusok okozta fertőzést, VRSA vancomycin-rezisztens Staphylococcus aureus fertőzést jelent. Az ellenálló baktériumok közül a Gram-pozitívakkal szemben már vannak újabb, hatékony antibiotikumok, a multirezisztens Gram-negatívok ellen még nincs igazi fegyverünk. Attól tehát nem kell tartanunk, hogy az infektológusok munka nélkül maradnak.
