Egyesek a zenétől is felizgulnak?
Korábban az amerikai Westleyan Egyetem két pszichológus kutatója azt vizsgálta, hogyan hat ránk a zene.
A Wesleyan kutatói, Psyche Loui és Luke Harrison a tanulmányból kiindulva figyeltek fel arra, hogy vannak olyan zenei váltások, amelyek beindítják a felsorolt érzeteket: a legerősebbek között szerepel a hirtelen hangnemváltás, a dinamika hirtelen változása, a hirtelen lehalkuló vagy felhangosodó zene, illetve a fődallam mellett megszólaló disszonáns hangok.
A zene hasonló érzetet kelt, mint a szex
Loui és Harrison fMRI-szkenner segítségével is megfigyelte a frisson jelenségét nagyszámú zenekedvelő önkéntes bevonásával. A kutatók szerint rengeteget számít, hogy agyunkban milyen szintű elvárások alakulnak ki a zeneszámokkal kapcsolatban. Gyermekkorunktól kezdve agyunk szabályokat alkot a zeneszámok felépítését illetően. Ha egy zene túlságosan is követi a konvenciókat, unalmas lesz, és nem figyelünk rá.
Amikor viszont túlságosan szembemegy a konvenciókkal, akkor zajnak értelmezzük vagy érthetetlennek tartjuk. De amikor sikerül a kettő között maradnia és teljesen kiszámíthatatlan módon játszik elvárásainkkal, olyan kellemes érzetet okozhat agyunknak, ami beindíthatja a frisson jelenséget. A zene elsősorban a vegetatív idegrendszert rázza fel, ennek köszönhető a fokozott szívverés , a légzéskihagyás és a bőrpír. Emellett - a frisson előtt és közvetlenül utána - dopamin is termelődik, ehhez hasonlót pedig szex vagy droghasználat közben lehet észlelni. (Ez egyúttal magyarázza azt is, hogy a fizikailag is "megrázó" zenék miért okoznak olyan erős függést.)
Ráadásul ez az érzés nem csökken akkor sem, amikor már betéve ismerjük a számot, sőt a frisson jelensége ilyenkor gyakran még erősödik is. A kutatók szerint ez amiatt van, mert agyunkban a zeneszámhoz már hozzákötöttük a pozitív érzetet és arra kondicionáltuk magunkat, hogy kedveljük - hasonlóan a Pavlov nevéhez fűződő feltételes reflex jelenségéhez.
Forrás: BBC.com