Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy körmeink hogyan nőnek. A körmök az úgynevezett körömmátrixból (vagy körömágyból) indulnak ki, ez a halvány, félhold alakú terület, ami a kutikula alól kandikál ki (ez kisebb körmöknél általában nem látszik). Ez a különleges szövet meglepő tempóban generálja a bőrsejteket - majd el is fogyasztja őket keratintartalmukért (a keratinnak köszönhető a bőr textúrája). A halott, keratingazdag sejtek feltorlódnak a mátrixban és felfelé tolják a körmöt, ami a körömággyal együtt nő és halad kifelé.
Bean kutatásai egy oxfordi bőrgyógyászt, Rodney Dawbertet is megihlettek. Az orvos azt a hipotézist akarta bizonyítani, hogy ha egy ujj sérült (Dawber bal gyűrűsujja egy rögbimeccsen sérült meg), akkor kevesebbet használják, tehát a köröm is lassabban nő rajta. Ujja három hónapig volt sínben, ez alatt az idő alatt azon az egy ujjon 25 százalékkal lassabban nőtt a köröm többi ujjához képest.
Dawber konklúziója tehát az volt, hogy a sérülés ugyan lehet a csökkent körömnövekedés egyik oka, de maga a sérülés az inat érte, nem a véredényeket vagy a csontot. Ezek mellett arra is rámutatott, hogy jobbkezesként domináns jobb kezén gyorsabban nőttek a körmök, mint bal kezén - viszont mindkét lábán a lábkörmök növekedése megegyező mértékű volt.
Míg nem ismerjük a pontos biológiai mechanizmust, addig elmondhatjuk, hogy Dawber konklúziója az elfogadott magyarázat, miszerint körmeink növekedése attól függ, hogy mennyire használjuk szóban forgó ujjunkat. Ha az ujjat többet használjuk, a köröm is jobban kophat rajta, úgyhogy a köröm lassabban nő .
Egy szintén sokat emlegetett elmélet az is, hogy ujjkörmeink azért nőnek gyorsabban, mert közelebb vannak szívünkhöz és több vért kapnak. Mindehhez hozzá kell tennünk Bean konklúzióit is: kezünkön és lábunkon nyáron nőnek a leggyorsabban a körmök , amikor vérkeringésünk a legaktívabb.