A háromnapos kutatásban a szakértők 25 nőt vizsgáltak. Két csoportra osztották őket, az egyik tagjai rendesen hidratáltak voltak, a másiké vízhiányban szenvedtek. E két csoport eredményeit összehasonlították. A vízhiányos nőknek vízhajtót adtak, majd futópadon kellett elvégezniük három 40 perces edzést. Az utolsó szakaszban ugyanezt a feladatot kellett elvégezniük a futópadon, de közben megfelelően hidratálhatták magukat. A mozgás közben és azt követően több kognitív tesztet is elvégeztettek a résztvevőkkel.
A kutatók összeadták a csak edzés és a vízhajtóval végezett edzés szakaszok eredményeit, majd ezt összevetették a megfelelő hidratálással végzett edzési szakasszal. A dehidratáció átlagos mértéke a testtömeg 1,36 százalékos csökkenése volt. Amikor a nők dehidratáltak voltak, kevesebb élénkségről, nagyobb kimerültségről, több hangulatzavarról, csökkent koncentrációs képességről, a feladat nehézségének fokozottabb érzékeléséről számoltak be, valamint a fejfájások fokozott súlyosságáról nyugalmi állapotban és mozgás közben egyaránt.
Érdekes módon maguk a résztvevők nem tudták megkülönböztetni a dehidratált és a megfelelően hidratált állapotot. Bár nincs mindenkire alkalmazható, egyetemes ajánlás azzal kapcsolatban, mennyi vizet kell fogyasztani egy nap, mivel ennek meghatározásában számos tényező, így a páratartalom, a fizikai aktivitás szintje, a tengerszint feletti magasság és a táplálék folyadéktartalma is szerepet játszik, a Mayo Klinika 2007-ben közzétett egyik beszámolója szerint azonban a megfelelő hidratálás érdekében a nőknek kilenc pohárnak megfelelő mennyiségű folyadékot kell fogyasztaniuk.