A díj kihirdetése előtt Thomas Perlmann, a stockholmi Karolinska Intézet Nobel-bizottságának titkára mindhárom díjazottat el tudta érni. "Nagyon boldogok voltak, hogy megosztva kapják meg a díjat" - hangsúlyozta. Mint kiderült, William Kaelint volt a legnehezebb elérni. A titkár először a tudós lánytestvérével tudott kapcsolatba lépni, akitől két telefonszámot is kapott - az egyik téves volt.
William Kaelint végül félálomban, hajnali öt óra előtt érte a hír Boston környéki otthonában. "Tudósként tisztában voltam azzal, hogy ha hajnalban hívás érkezik egy túl sok számból álló telefonszámról, az néha nagyon jó hírt jelent. Hevesen verni kezdett a szívem, az egész kicsit szürreális volt" - mesélte. Mint mondta, még nem tudja, mihez kezd a díjjal járó kilencmillió svéd korona (276 millió forint) rá eső részével, de megpróbálja majd valami jó ügyre fordítani.
Nem is sejtették, milyen eredményt érnek el
A három tudós annak felfedezéséért részesül a legrangosabb tudományos elismerésben, hogy a sejtek miként érzékelik az oxigénszint változását és hogyan alkalmazkodnak hozzá. Ennek gyakorlati hasznosulásával kapcsolatban William Kaelin, a Harvard Egyetem kutatója azt mondta, gyógyszereket fejlesztenek az eredményeiket figyelembe véve, amelyekkel aztán olyan betegségeket kezelhetnek, mint a vérszegénység és a rák egyes fajtái.
A Nobel-díj Twitter-oldalán közzétettek a díjazottakról egy-egy fotót is, amelyek a bejelentés után készültek, William Kaelin esetében egy otthon készült szelfit. Peter Ratcliffe-ről irodájában készült egy kép, ahogy éppen EU-s szinergia-pályázatán dolgozik. A fotóhoz viccesen azt írták: "a pályázati határidők senkire sem várnak". A Nobel-bizottságnak adott telefonos interjújában Peter Ratcliffe azt mondta, kutatásaik kezdetén nem is sejtették, mennyire szerteágazó területet vizsgálnak. Tudósként azonban az a feladatuk, hogy ismereteket szerezzenek, ezeknek az ismereteknek pedig az a fokmérőjük, hogy helytállóak legyenek, előre szinte megjósolhatatlan, hogy a megszerzett tudásnak mekkora jelentősége lesz. Kezdetben ők sem sejtették, milyen fontos eredményeket érnek el. A Nobel-díjat övező érdeklődésre utalva megjegyezte, kerüli a nyilvánosságot, nem vágyik a hírnévre. A díjátadót viszont várja.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
"A Nobel-díjjal az a baj, hogy idősebb tudósoknak adják, ami azt a látszatot kelti, hogy a kutatásokat öregek végzik. Pedig egyáltalán nincs így, még fiatalok voltunk, amikor a felfedezéseket tettük" - mondta az elismerés hírére reagálva Gregg Semenza, aki a tekintélyes baltimore-i Johns Hopkins Egyetem tudósa. A 63 éves kutató 39 évesen publikálta a tanulmányt, amelynek köszönhetően elnyerte a díjat. Elismerte azt is, hogy egy olyan alapvető dolgot, mint amilyet ők felfedeztek, előbb-utóbb más kutatók is felfedeztek volna.
