Medúzacsípés esetén az első kezelési mód, amely sok ember eszébe jut, a vizelet sebre csorgatása. Hogy a tévhit honnan ered, biztosan nem tudni (bár világszerte azután lett ismert ez a módszer, hogy a Jóbarátok című népszerű sorozatában is így enyhítették a medúzacsípés okozta fájdalmat), mindenesetre hatástalan: a szakemberek szerint inkább az ecetes víz segíthet ebben az esetben. Nem ez az egyetlen panasz, amelyet egyesek vizelettel orvosolnának, sőt egyesek nem is csak külsőleg alkalmazzák. Van bármilyen alapja a sebkezelő hatásáról szóló mítosznak? A Ködpiszkáló derítette ki.
Ezért veszélyes levizelni a sebet
A vizelettel történő sebkezelés mellett mondott leggyakoribb érv, hogy a belőlünk távozó folyadék steril és fertőtlenítő hatású. Egyik sem teljesen igaz: milliméterenként a vizelet körülbelül 100 ezer baktériumot tartalmaz, ami egyébként nem minősül soknak, de messze nem is steril. Megfelelő közegben ezek a baktériumok (körülbelül 60-70-féle) további szaporodásnak indulhatnak - nem is beszélve arról, amikor már eleve húgyúti fertőzéssel küzd az illető.
Amikor orvoshoz megyünk valamilyen bajunkkal, gyakran küldenek el minket vizeletvizsgálatra. Mutatjuk, mi minden mutatható ki ez alapján.
A vizelet (részben szerves sav-, nagyrészt viszont karbamidtartalma miatt) rendelkezik némi antibakteriális hatással. Ez a hatás viszont csupán arra szolgál, hogy a húgyutakban ne szaporodjanak túl a mikrobák - egészen más a helyzet, amikor egy fertőzött vagy fertőzéstől veszélyeztetett sebet szeretnénk megszabadítani a nagy mennyiségben jelen lévő kórokozóktól. A test levizelésének egyetlen pozitív hatása a vizelet karbamidtartalmával függhet össze. Ezt a vegyületet urea néven valószínűleg sokan ismerik bőrápoló kozmetikumok összetevőjeként.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
