Sertésfeldolgozó, humanoid, tengeralattjáró, gombaszedő, játék- és orvosi robotok között ülünk az Óbudai Egyetem egyik laborjában. De mi most maradjunk az utóbbiaknál. Mik is azok az orvosi robotok, mit tudnak jobban, és valaha képesek lesznek-e az orvos helyére lépni? Erről is faggattuk Haidegger Tamást, az Óbudai Egyetem professzorát, az Egyetemi Kutató és Innovációs Központjának főigazgatóját.
Okosóra, szenzor, szívritmuszavar távmonitorozó, digitális alapú célzott rákterápia, ingerületet továbbítani képes műkéz – körbe vagyunk véve olyan eszközökkel, amik a megelőzést, a terápiát, a kényelmünket szolgálják. Mégis honnantól számít valami robotnak?
A robotika egyik legnagyobb alakja annak idején úgy fogalmazott: „nem tudom definiálni a robotot, de ha látok egyet, megismerem.” Ez igaz is volt mondjuk harminc évvel ezelőtt, de manapság már ez sem olyan triviális, hiszen a humanoid robotok területén elképesztő fejlesztéseket hajtanak végre. Léteznek már olyan robotok, amiket a mozgásuk, a mimikájuk miatt valóban nehéz megkülönböztetni a valódi embertől. Általánosságban viszont elmondható, hogy robotnak csak az számít, aminek van fizikai megjelenése, autonóm, programozható, valamilyen feladatot lát el, közben pedig mozgást végez. Ebbe a kategóriába egyébként a betegek életét megkönnyítő segédeszközök, szoftverek nem tartoznak bele.
Kutatócsoportjával tevékenyen részt vett a Da Vinci robotok hazai bevezetésében. Milyen volt a fogadtatás az orvosok részéről? Volt, aki fölösleges pénzkidobásnak tartotta?
Sokan gondolták ezt igen, és még most sem mindenki barátkozott meg vele. Amikor húsz évvel ezelőtt elkezdtem ezzel aktívan foglalkozni, a legtöbben mereven elzárkóztak a fejlesztés elől, de nemcsak itthon, hanem az egész régióban. Emlékszem, az egyik urológus professzor azt szegezte nekem: még soha nem látta, és nem is akarja kipróbálni, mert ő biztosan jobb egy robotnál. Akkoriban ő volt a klinika vezetője, szóval a kollégák nyilván kénytelenek voltak elfogadni az álláspontját, így onnan például nem is kaptunk valódi visszajelzést. Az első tíz évben egyébként rengetegen támadták a robotokat, mondván hogy nincs igazi hozzáadott értékük. A hagyományos rutinműtétekhez ugyanis – amiket 100-ból 99-szer komplikáció nélkül elvégzett egy sebész – minek behozni egy több millió dolláros robotot? Egyszerűen nem éri meg.
Mostanra gondolom árnyaltabb a kép…
Persze! Azóta már több ezer robotasszisztált műtéten vagyunk túl idehaza. Az viszont még mindig probléma, hogy mivel a robotsebészet elsajátítása másfajta attitűdöt kíván, általában csak a fiatalabb generáció vállalja. Persze azért üdítő kivételek ebben is akadnak.
Na és a betegek hogy állnak a robotsebészethez? Választhatják, visszautasíthatják, egyáltalán, tud róla a beteg, hogy robotasszisztált műtétet végeztek rajta?
Sőt, írásban nyilatkoznia kell, hogy vállalja-e. Ez egyébként úgy szokott működni, hogy – mivel egyelőre csak néhány intézményben és bizonyos orvosok alkalmazzák – nem ajánlják fel mindenkinek a lehetőséget. Természetesen a beteg akár vissza is utasíthatja, de azért a tapasztalat az, hogy a többség beleegyezik, sőt sokan még fizetni is hajlandók lennének érte, mint egy friss kutatásunk kimutatta.
Milyen típusú műtéteket tudnak elvégezni a Da Vincivel?
Legalább harminc terület van, amit le lehet fedni a Da Vinci típusú robottechnológiával, de nálunk még nem alkalmazzák mindegyiket. A sebészeti robotoknak alapvetően két verzióját használjuk: vannak az előre programozott robotok, amik egy képalkotó eljárással előre megtervezett műtétet valósítanak meg. Ezeket alkalmazzák például az ortopéd beavatkozásoknál, amikor előre tudják: egy csontot hol kell megfúrni ahhoz, hogy egy adott protézishez jól illeszkedjen. Az ilyen beavatkozásoknál a műtét közben általában nem kell eltérni a tervtől. A robottechnikának viszont van már egy másik alkalmazása is, amit például hasüregi vagy daganatsebészetben alkalmaznak: az úgynevezett robot-asszisztált minimál invazív sebészet.
Hogyan zajlik egy ilyen műtét?
Az orvos egy konzolnál ülve fogja és mozgatja a kis irányító joystickokat, amik az ő sebészeti mozdulatait képezik le a betegben lévő eszközre. A sebész eközben csak egy kamerafelvételen látja a műtéti területet.
Ezek szerint mindig jelen van az orvos?
Ez alapvető feltétel a robot-asszisztált rendszerek esetében, hiszen a szerkezet csak akkor működtethető, ha ott ül előtte a sebész. A Da Vinci tulajdonképpen az ő karjának a meghosszabbítása, semmit nem csinál magától. Ha például tüsszent az orvos és elengedi a konzolt, automatikusan megáll a robot is.
A döntés végig a sebész kezében van, ezért is hívják robot-asszisztált, azaz robot által támogatott sebészetnek. Az orvost kiiktatni egyelőre nem lehet, talán a jövőben megoldható lesz, de nem érdemes.
Miért nem?
A robotok akkor hatékonyak, amikor nagyon pontosan definiált feladatuk van. Vannak olyan területek, amikre egyszerűen nem ez a megoldás. Például a baleseti sebészetben, amikor egy traumás beteg életét kell megmenteni és közben nehéz megjósolni, mikor mi fog történni, mit talál a sebész, amikor felnyitja a beteg hasát. Nehéz lenne egy univerzális robotot bevetni, ilyen helyzetben tehát a robot csak akadályozná a gyors reagálást.
Azoknál a műtéteknél, amiknél viszont bevált, miért jobb, ha valakit robot segítségével operálnak?
A robotasszisztált sebészet során a laparoszkópos eljárást fejlesztjük tovább, tehát az a cél, hogy nagy feltárás nélkül, minél kisebb lyukon végezzék a műtétet. Megpróbálunk minimális szöveti traumát okozni, így a vérveszteség is csökkenthető. Ennek köszönhetően gyorsabb felépülésre, rövidebb kórházi tartózkodásra számíthatnak a betegek, ez pedig mind az érintetteknek, mind pedig az ellátóhelynek jó. Szintén hatalmas előny, hogy míg a sebész keze mozog egy centit, a robotkart be tudjuk úgy állítani, hogy alig egyetlen millimétert mozduljon el, vagyis jóval pontosabbá válik ettől a beavatkozás, ráadásul az orvos kézremegését is képes korrigálni. Ezen kívül stabilabb is, mint a sebész karja egy sima laparoszkópos műtét során, hiszen magát az eszközt nem kell akár órákon át a megfelelő szögben kézi erővel tartani. Ez pedig a sebészek szemszögéből is óriási előny: nem görnyednek kényszertartásban a műtőasztal fölé, így a robotsebészet bevezetésével a jövőben a krónikus hátfájdalom is sokkal kevesebb sebészt érint majd.
Az orvosi egyetemen a Da Vinci már tananyag a sebészeknek, vagy egyelőre fakultatív?
A tavaly megjelent új sebészet tankönyv társszerzőjeként büszkén mondhatom, hogy az elméleti oktatás már része a tananyagnak, és mivel néhány egyetemi klinikán már van Da Vinci, így a gyakorlati képzést is elvégezheti, aki érez rá késztetést.
Ezek szerint van rá igény a hallgatók között.
Abszolút van. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy hiába lesz valaki a legjobb a robotasszisztált műtétekben, nagyon fontos, hogy az alapokkal is legyen tisztában. A robot ugyanis elromolhat, vagy felléphet egy váratlan komplikáció, például összeomlik a beteg keringése, ami miatt az orvosnak át kell vennie a feladatokat.
Az Egyesült Államokban például már nem feltétlenül kell a hallgatóknak megtanulniuk kézzel varrni, vagy ha meg is tanulják, akár éveken át nem is alkalmazzák. Így pedig adott esetben, éles helyzetben nem fognak tudni varrni robot vagy tűzőgép nélkül.
Mik azok a területek, ahol a robotsebészet már rutinnak számít?
A legnagyobb számban a nőgyógyászati beavatkozások során alkalmazzák a Da Vincit, egyszerűen mert a test anatómiája miatt a női szervekhez ezzel a módszerrel sokkal könnyebb hozzáférni. Emellett rengeteg urológiai műtétnél is használják, így ugyanis jóval kisebb az impotencia, inkontinencia aránya a felépülést követően. De mindezek mellett nagyjából 150 féle beavatkozásban segíthet a fej-nyak sebészettől az idegsebészeten és a szemműtéteken át a hasi műtétekig. Gyakorlatilag bármilyen operációt lehetne robotokkal végeztetni, csak nem mindent érdemes. Ráadásul mivel idehaza összesen nyolc Da Vincink és öt másfajta, de szintén robottechnológiás gépünk van és ezek mind különféle intézményekben, egyelőre szűkös a kapacitás, nem tudnak mindenkit ezekkel operálni.
Létezik olyan műtét, amit csak robottal tudnak elvégezni a sebészek?
Igen, ilyen sikerterület a szemsebészet, ami rendkívüli pontosságot igényel, ezt pedig a robotika képes megadni. Olyan típusú beavatkozásokat is lehetővé tesz, amiket korábban százból egy sebész tudott megcsinálni, itt ugyanis nem jöhet szóba a legkisebb kézremegés sem.
Mi az, amire viszont egyelőre nem alkalmas?
A robot sem jelent mindenre megoldást. Például a gyereksebészetben egyelőre nem alkalmazzák, mert a bevezethető eszközökből csak túl nagy méretűeket gyártanak.
Van valami, amiben a technológia még fejlesztésre szorul?
Megoldandó probléma, hogy a Da Vinci túlságosan helyigényes, sok műtőbe be sem fér, bár az is igaz, hogy van, ahol már kifejezetten ehhez méretezik a műtőket. Mindenesetre szeretnének a méretén csökkenteni, hogy az ne lehessen kizáró ok. Emellett vannak olyan eljárások, amiket a robot lassít, ezen is lehetne javítani. Szintén probléma, hogy a technológia egyelőre rendkívül drága: egyetlen sebészeti robot értéke több mint kétmillió dollár. Ráadásul a fenntartási költség is magasra rúg: a sterilizálható, de csak 10-15 alkalommal használható, cserélhető végeszközök, amik konkrétan érintkeznek a beteg szöveteivel, extrém sokba kerülnek. Ezekben van egy chip is, ami számolja, hányszor használták, tehát nem lehet csalni vele, na nem mintha ezt bárki is akarná.
Jelenleg min dolgoznak itt a laborban?
A modern képfeldolgozó algoritmusok segítségével igyekszünk automatizálni bizonyos sebészeti részfeladatokat. A mesterséges intelligencia alapú módszerek az egyszerűbb esetekben már 99 százalékos pontossággal meg tudják mondani, mit kell csinálni az adott műtéti pillanatban az eszközökkel, és annak milyen várható eredménye lesz. Kutatóként egyrészt törekszünk arra, hogy 100 százalékosra javítsuk ezt a teljesítményt. Ez a szám ugyanis nagyon jó, de ha arra gondolunk, hogy egy önvezető autó száz kanyarból csak 99-et vesz be, akkor már nagy baj van. Ezt a pontossági, megbízhatósági szintet elérni fáradságos dolog, tekintve hogy az emberi szervezet rendkívül komplex és egyedi.
Nemrég sikerült megvalósítanunk egy olyan rendszert, ami abban segít, hogy a biopszia során a tű pontosan onnan vegyen szövetmintát, ahonnan kell, ez ugyanis a diagnózishoz elengedhetetlen. Ezt a Semmelweis Egyetem kutatóival közösen dolgoztuk ki, és már az engedélyeztetés fázisában jár.
Az egészségügyben az orvosok mellett az ápolók munkáját is képes megkönnyíteni a robot-technológia?
Az Egyesült Államokban engedélyeztek már vénaszúró robotot. A robot egyik karja rögzíti a beteg kezét, a másik karja pedig ultrahang és hő- vagy infrakamera segítségével vénát szúr, kanült helyez be. A következő húsz év arról fog szólni, hogy megtaláljuk azokat a költséghatékony és minél kevésbé invazív alkalmazási lehetőségeket, amelyek biztosítani fogják, hogy pontosabban és gyorsabban tudjuk ellátni a betegeket.
Legjobban: