Sokak szerint a nyári vakáció sosem tud elég korán kezdődni, meg aztán a koronavírus-járványtól picit szabadulva a nyaralás mindenki számára felértékelődött. Régi jelenség, hogy a kellemes dolgokat, így a nyári szabadságot is nagyon rövidnek érezzük: épp hogy csak elkezdődött és már vége is. Sokan vagyunk ezzel így, nem véletlen, hogy amerikai kutatók ezt a jelenséget elemezték.
A valamire való vágyakozás csökkenti annak az időtartamát
A friss tanulmányok során Gabriela Tonietto, Sam Maglio, Eric VanEpps és Selin Malkoc, az Ohio Állami Egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy a megkérdezett emberek körülbelül fele jelezte, hogy már a közelgő utazása előtt úgy érzi, hogy amint elkezdődik, véget is ér. Ennek az érzésnek azonban hullámzó hatása lehet. Megváltoztathatja az utazások tervezését, kevésbé valószínű például, hogy nyaralás előtt az ember extra tevékenységeket ütemezne be. Ugyanakkor valószínűbb, hogy hajlandóbb többet fizetni egy vacsoráért, mert szeretné azt a "kevés időt" kihasználni, amelyről úgy gondolja, hogy az rendelkezésére áll.
Honnan ered ez a tendencia és elkerülhető-e?
"Amikor az emberek várnak valamire, általában azt szeretnék, ha az a lehető leghamarabb bekövetkezne és minél hosszabb ideig tartson" - mondta Selin Malkoc a ScienceAlertnek , aki kollégáival ennek a hozzáállásnak a hatását vizsgálta. Vizsgálatuk tárgyává a nagy ünnepüket, a Hálaadást tették. Ezt az eseményt ugyanis mindenki ünnepli az amerikai kontinensen, de nem egyformán várják az emberek. 510 embert kérdeztek meg online, arra kérve őket, mondják el, várják-e az ünnepet. Azután arról faggatóztak, hogy milyen messzinek tűnik, és milyen hosszúnak érzik az időtartamát. Mindezt egy 100 pontos skálán kellett bejelölni, ahol a nulla jelentése az volt, hogy nagyon rövid az ünnep, míg a százé, hogy nagyon hosszú. Az eredményen nem lepődtek meg: minél jobban várta valaki a hálaadási ünnepet, annál távolabbinak tűnt és annál rövidebbnek érezte. Úgy tűnik, ez esetben agyunk becsap bennünket: a vágyakozás valamivel csökkenti az ünnep időtartamának érzetét.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Így működik az elménk órája
Egy másik kísérletben arra kérték a résztvevőket, hogy képzeljenek el egy olyan hétvégi kirándulást, amelyen vagy szórakozás, vagy szörnyűségek várják őket. Ezután megkérdezték, hogy milyen messzinek érzik ennek az útnak a kezdetét és végét, egy hasonló, százas skálát használva. A résztvevők 46 százaléka úgy értékelte a pozitív hétvégét, mintha egyáltalán nem lett volna időtartama: a skála használatakor gyakorlatilag ugyanott jelölték ki a vakáció kezdetét és végét. Összességében azt találták a kutatók, hogy az emberek hajlamosak a pozitív jövőbeli eseményeket (szemben a negatívakkal) különösen távolinak és rövidnek érezni.
Nem az objektív időmérőkre támaszkodunk
Egy újabb vizsgálat során két, ötperces videóról kérdezték a résztvevőket. Az egyiket humorosnak, a másikat unalmasnak minősítették, ezután megkérdezték őket, hogy szerintük milyen hosszúnak éreznék az egyes videókat. A megkérdezettek azt jósolták, hogy a vicces videó rövidebbnek fog tűnni, mint az unalmas, de ez utóbbi csak alig tart majd valamivel tovább. Mivel ebben a kísérletben a résztvevőknek azt kellett megmondaniuk, hogy a vicces videó szerintük mennyi ideig fog tartani (és nem a kezdete és a vége közötti távolságot kellett meghatározni), sokkal kevésbé valószínű, hogy azt feltételeznék, hogy éppen akkor lesz vége, ahogy elkezdődött.
Ez is érdekelhet
Bár mindez triviálisnak tűnik, a valós életben gyakran szubjektív érzéseinkre, és nem az objektív időmérőkre támaszkodunk, amikor eldöntjük, mennyi ideig tart valami, és hogyan lehet a legjobban kihasználni ezt az időt. A kutatók azt javasolják, hogy a nagyon várt események, például a vakációk előtt mindenképpen emlékeztessük magunkat arra, hogy ez hány napig fog tartani. Tudatossággal jobban tudunk tervezni, hogy kihasználjuk a rendelkezésünkre álló időt.
Legjobban: