Találkozás az öldöklő kézzel
"Égő fájdalom hasított a kezembe, mintha áramütés ért volna. Karomat megnézve úgy tűnt, minden rendben, leszámítva egy lassú lüktetést. Mivel akadhattam össze? Feltűnt két furcsa medúza, melyek kényelmesen felém úsztak, de nem törődtem velük. Egyszer csak újabb ütés, ami hátrataszított. Csodálkozva állapítottam meg: a medúzától származott. Eszembe jutott, hogy néhányuknak rendkívül veszélyes mérge van. A felszínre úsztam, levegő után kapkodtam. Újabb ütés ért. A lámpa fényében döbbenten láttam, hogy több ezer medúza lebeg a vízben. Örökkévalóságnak tűnt, mire elértem a többieket. A karom focilabda nagyságúra dagadt, láttán társam elhűlt. Egyetlen szúrás, és annyi! - mondta, meredten állt, mutatóujját végighúzta a nyakán. Halálos félelem vett rajtam erőt. A karom már nem mozgott. Kísérőim hosszú szárú búvárruhát viseltek, én csak rövidet. Összeestem, küszködtem, nehogy elaludjak" - olvasható Jan McCormack, Mauríciuszon merülő búvár beszámolójában. "Mire a mentő megérkezett, egész testem megbénult. Úton a kórház felé végigpergett előttem az életem. Először imádkoztam teljes szívemből...
A kórházba érve már nem volt pulzusom. Az orvosok ellenméreggel és dextróz-injekcióval próbálták megmenteni az életemet. Néhány perc elteltével teljesen leálltak az életfunkcióim. Mintegy 15 percig feküdtem az élet bármi jele nélkül. Ez alatt sötét helyen találtam magam, a kezemet kinyújtottam, s az egyszerűen áthatolt a testemen. Borzongás futott rajtam végig." A búvár a klinikai halál állapotába került. "Újra a testemben voltam. Az életemért küzdő fiatal indiai orvos éles szerszámmal a talpamat szurkálta, és mikor észrevette, hogy bámulom, ijedtség ült az arcára. Az ott ácsorgó ápolók úgy meg voltak hökkenve, mintha halottat láttak volna feltámadni."
Az óvatlan búvár életveszélyes kalandját az élővilág egyik legveszélyesebb mérgű állatának, a box jellynek, magyarul tengeri darázsnak vagy kockamedúzának köszönheti. Melyek a tengerek leggyakoribb, legfenyegetőbb veszélyei, amelyekre érdemes odafigyelni?
Medúzaveszély
A kockamedúza tapogatóinak csalánsejtjei jellegzetes vörös, égési sérüléshez hasonló csíkokat hagynak hátra, a csípés nyoma valósággal beleég a bőrbe. A sebek csak igen lassan gyógyulnak. A bőrbe fecskendezett méreg egy nagymolekulájú peptid. Elsősorban az idegrendszerre hat, az izmokban, súlyos görcsöt, bénulást okoz. A méregoldat tartalmaz hisztamint, szerotonint és prosztaglandinokat is. Gyors segítség híján a szív és a légzőizmok bénulása miatt a halál perceken belül beállhat. A medúza karjai az első érintkezés után az áldozat testére tapadva maradnak, és mozgás hatására még több mérget bocsátanak ki. A karokat nem lehet egyszerűen eltávolítani vagy leöblíteni, csak miután étkezési ecettel leöntve, beborogatva az érintett testrészen sikerült a csalánsejteket inaktiválni.
Az erek elszorításával a méreg felszívódása késleltethető. Súlyos esetben legalább 20 percen át kell újraéleszteni, mert a méreg hatása 15 perc elteltével kezd oldódni. Eddig csaknem száz halálos balesetet tartanak számon, ebből hetven 70 Ausztrália partjainál történt. A gyors méreghez képest az orvosi segítség és az ellenszérum általában későn érkezik. A csípés egyetlen igazi ellenszere a találkozás elkerülése. A tengeri darázzsal trópusi tengerekben, Ausztrália északi tengerpartjain novembertől májusig kell számolni. Jelenlétére táblák is figyelmeztetnek. Medúzás helyen és időben a hálóval védett fürdőhelyeket leszámítva nem szabad a vízbe menni, hacsak nem visel az ember az egész testet fedő, speciális öltözéket, neoprén kezeslábast vagy "stringer suit" fürdőruhát.
A különös csípésnyomokért felelős trópusi tengerekben élő "gonosztevőt" érdekes módon csak 1948-ban azonosították, és 1955-ben kapta rendszertani nevét (Chironex fleckeri), melynek jelentése "öldöklő kéz". Korábban a csípéseket egy másik, szintén nem veszélytelen állatnak, a portugál gályának (Physalia physalis) tulajdonították.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Karjai messzire érnek
A portugál gálya főként az Indiai- és Csendes-óceán szubtrópikus felszíni vizeiben, az Atlanti-óceán északi részén, a Golf-áramlatban fordul elő, de a portugál partoknál, a Kanári-szigetek vidékén, sőt, ritkán a hidegebb holland vizekben is felbukkant. A medúzának kinéző csalánozó valójában egy összenőtt polipkolónia. A lényt mintegy 30 cm-es, kékes, széndioxiddal és nitrogénnel telt gázhólyagja tartja a vízfelszínen. Fehéres, kékes-lilás karjai másfél méteresek, de akadt már 60 méteres tapogatójú is. Rajtuk négyzetcentiméterenként ezer csalánsejt rejti bénulást okozó fehérjetípusú, idegekre ható mérgét. A viharos hullámzások gyakran kisodorják a partra. Testének maradványaiba két hónappal az állat elpusztulása után sem érdemes belelépni, mert nehezen gyógyuló, fekélyesedő sebeket okozhat. A csípés helyét csak tengervízzel szabad öblíteni, az ecet a csalánsejtek szétpukkadását okozza. Az érintett területre száraz homokot kell tenni, majd a csalánsejtekkel együtt spatulyával eltávolítani - mondja a tapasztalat.
Az említett medúzák a csalánozók törzséhez tartozó állatok, nemzedékváltakozásuk során lebegő medúzaként ivarosan szaporodnak, majd az így létrejött lárvaalakok helyhez rögzülnek. A tengerfenéken megtapadó hidraalak a polip, ami ivartalanul, bimbózással szaporodik. A lebegő és helyhez kötött forma tapogatóin (tentakulum) egyaránt számos, csoportokba rendezett csalánszerv (nematociszta) foglal helyet, melyek mechanikai ingerre a ravaszként szolgáló érzékelőserte segítségével kinyílnak, a bennük kuporgó csalánfonalak kicsapódnak, és belefúródva az áldozat bőrébe bénító mérget juttatnak testébe. A nematociszták az állat elpusztulása után is működőképesek.
Evezzünk békésebb vizekre!
Az igazán veszélyes medúzák főként a meleg tengerekben élnek, de kellemetlenséget okozók Európa partjainál is úszkálnak. A Földközi-tengerben mintegy száznyolcvan medúzafaj él. A különböző medúzacsípések rendszerint csak enyhe fájdalommal, bőrpírral, égő, viszkető érzéssel, esetleg a bőr felhólyagosodásával járnak, de viszonylag gyorsan, órák, napok alatt elmúlnak. Ritkán a méhcsípés utánihoz hasonló allergiás reakciók is előfordulhatnak.
A világító medúza (Pelagia noctiluca) harangja tíz centiméter széles, de kellemetlen csípéseket okozó tapogatói ennél hosszabbak. Mérge inkább csak a kisgyerekekre nézve jelent veszélyt. Csípését éles fájdalom jelzi. Helye egy-két hétig viszket, hólyagos, piros. Rosszullétet, hányást, ájulást okozhat. Toxinjára kevesen allergiásak. Száraz, meleg nyarak végén a spanyol partok közelében nagyon elszaporodhat a meleg, egyre sósabbá váló tengervízben. A füles medúza vagy holdmedúza (Aurelia aurita) inkább az északi tengerek fürdőzőinek életét keseríti. Fájdalmas, égető szúrása további két napig érezhető. A duzzanat mintegy két hétig megmarad, olykor kisebesedik, felhólyagosodik. Mérge nem allergén.
Érdekesség! Az érzékeny füles medúzákat a Fővárosi Állat- és Növénykertben is meg lehet csodálni! A gyökérszájú medúza (Rhizostoma pulmo) az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger partjai közelében tanyázó nagy, 40-70 cm átmérőjű lény. A csípés utáni viszketés és bőrpír néha csak két nap elteltével jelenik meg.
A medúzacsípés utáni első teendő a tapogató és a csalánszervek maradványainak gondos, medúzafajtól függően fél percig tartó, bő ecetes vízzel (egyes esetekben tengervízzel) történő leöblítése, eltávolítása. Ezután következhet a méreg fehérjemolekuláinak forró, de még elviselhető, a szöveteket nem károsító (45 °C-os) vízzel történő hatástalanítása. Az érintett testrészt fél órán át időről időre merítsük a vízfürdőbe. Forduljunk minél gyorsabban helyi, tengeri balesetekben jártas orvoshoz, aki további tüneti kezelést javasolhat: rendszerint fájdalomcsillapítót és az elfertőződést megelőző antibiotikumot, valamint antihisztaminos kenőcsöt. A mérgek meghatározása még gyermekcipőben jár, antiszérum többnyire nincs.
Mérges pókhal (Trachinus draco) és társai
Európa környékén négyféle pókhallal lehet találkozni. A "draco" mélyebb vizekben él, jobbára a halászok találkoznak vele. A többi a sekély, partközeli élőhelyeket kedveli. A legtöbb balesetet a sekélyben várakozó Trachinus vipera okozza. Méreganyaguk fehérje természetű, alkohol, éter, kloroform és hő hatására sérülve veszít hatékonyságából. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a méreg évszakonként és élőhelyenként változó erősségű. A legjobb kezelés az érintett tag medúzacsípésre is alkalmazott melegvizes fürdője. A kezelés vitatott, de ezen kívül és fájdalomcsillapító adásán túl csak tüneti kezelésre van mód. A fogyasztásra szánt, megtisztított halból természetesen eltávolítják a mérges tüskét.
Megelőzhető?
Kontinensünk partjainál túlzott volna egész testet fedő fürdődresszt húzni, de ajánlott megszívlelni néhány egyszerű óvintézkedést. Nem szabad a tengerbe menni sebes bőrrel. A legkisebb, még be nem hegedt horzsolás is veszélyes lehet, ha például a Vibrio vulnificus nevű baktériummal kerül érintkezésbe, amely előszeretettel tenyészik a legalább 20 ˚C-os tengervízben, és súlyos fertőzéseket, bőrelhalást, vérmérgezést okozhat. 2007-ben az Északi-tengerben több ilyen eset is akadt.
A strandok nap forrósította homokja, kavicsa önmagában is éget, ezért mezítlábas tapicskolás helyett legalább egy strandpapucsot érdemes húzni. Még jobb, ha a vízben is lábon maradó gumicipőt veszünk. Így elkerülhetjük a kavicsok, kövek szúrását, a partra vetett medúzák maradványai okozta baleseteket, a tengeri sünöket és az aljzat más élőlényeit. A szétpukkanó csalánszervek ellen újabban speciális testápoló (Safe Sea) is kapható, amely a bőrre kenve tengeri rózsák és korallok csalánszerveitől is megóv. Itthon nem könnyű beszerezni, de Európán túli utazáskor hasznos lehet. A megelőzéshez tartozik az emlékeztető tetanusz-oltás arra az esetre, ha a tengerparton elfertőződésre hajlamos sebekre tennénk szert. Búvárkodók, pipával nézelődők, horgászok, gyerekek és felnőttek egyaránt: vigyázat! Semmit nem szabad megfogni, amit nem ismerünk, és nem tudjuk róla biztosan, hogy ártalmatlan. Apró puhatestűeket, még élő csigákat és kagylókat se gyűjtsük, közöttük is akadnak mérges állatkák. Kánikulában a szárazföldi hüllők is szívesen hűsölnek a vízben, így került oda az a keresztes vipera is, amelyik egy tengeri horgászt mart meg. Végül élménydús strandolást, fürdőzést és sportolást kívánunk a tengerek szerelmeseinek!
