Toxikus pozitivitásról akkor beszélhetünk, ha az illető mindennek csak és kizárólag a jó oldalát nézi, miközben a negatívumokról tudomást sem hajlandó venni, elbagatellizálja azokat. Az az elképzelés él benne, hogy így boldogabb lehet az élete, pedig ez nem igaz: bár értelemszerűen nem kell belesüppednünk a gondokba, rossz élményekbe, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat, hiszen sokat tanulhatunk, fejlődhetünk általuk.
Látszólag "érinthetetlenek"
Viszonylag könnyű felismerni, kiből "árad" mérgező pozitivitás - persze, csak akkor, ha tudjuk, milyen jelekre figyeljünk. Az érintettek például gyakran arra használják optimizmusukat, hogy az egójukat táplálják - írja a toxikus pozitivitásról szóló cikkében Seth J. Gillihan klinikai szakpszichológus. Úgy tesznek, mintha őket nem érintenék azok a problémák, szorongások, amik másokat kínoznak. De ez csak a látszat: saját bizonytalanságukat, negativitásukat szeretnék palástolni a mérgező pozitivitással. A folyamatos vidámsággal és hárítással falat építenek maguk köré, nehogy bárki is meglássa, valójában mi megy végbe bennük. Pont ezért a toxikus pozitivitásnak megvan az a "képessége", hogy gátat szab a szorosabb kapcsolatok kialakulásának. Lehetetlen ugyanis igazán megismerni az érintettet, és olyan hús-vér emberként gondolni rá, aki időnként nehéz helyzetbe kerül, és emiatt különféle érzelmek - például fáradtság, idegesség - hullámoznak benne.
A toxikus pozitivitás hatására az érintett énközpontú lesz, és tagadja, helyteleníti mások érzéseit. A pozitivitás csak akkor pozitív, amikor valamennyire illeszkedik a helyzethez: egy születésnapi bulin vagy egy esküvőn például belefér a nevetés, de egy temetésen már nem. Ott együttérzésre, támogatásra, elfogadásra van szükség, amire az ilyen emberek nem képesek. Ráadásul nemcsak mások negatív érzéseinek tagadása jellemző rájuk, hanem az is, hogy egyszerűen félresöprik azokat. Nem számít, miért szomorú, csalódott, dühös valaki, ők mindig az élet napos oldalát nézik. Ez valamilyen szinten még normális reakció is: természetes, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat, ha a másik kellemetlen dolgokat mond, és jobbá akarjuk tenni a helyzetet. Nem biztos azonban, hogy az a megoldás, ha homokba dugjuk a fejünket, és nem veszünk tudomást a nehézségekről.
Passzív-agresszívak is lehetnek
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Passzív-agresszivitással is járhat a toxikus pozitivitás. Az érintettek sokakkal azért kedvesek, hogy közben másokba belerúghassanak. A közösségi médiában ez gyakran tetten érhető: vannak, akik azért posztolnak tökéletesen boldog képeket, hogy a volt kedvesüket megbántsák. Mondanunk sem kell, hogy ez a viselkedés nemcsak annak mérgező, aki kapja, hanem annak is, aki adja, hiszen csak tovább erősíti a benne lévő rosszindulatot, elégedetlenséget.
Jellemző lehet az is, hogy az érintett saját negatív érzéseit is tagadja. Talán, mert arra nevelték, hogy ne engedje át magát azoknak, vagy éppen féljen, szorongjon amiatt, hogy ha nem elég erős, akkor belesüpped a rosszba. Ez megint csak nehezíti a mély kapcsolatok kialakítását, hiszen a kötődéshez elengedhetetlen az intimitás, illetve az őszinteség. Nem beszélve arról, hogy ha valaki nem vesz tudomást a negatív érzések létezéséről, akkor nem is tud megszabadulni azoktól.
Mit tehetünk?
A toxikus pozitivitásra sajnos nagyon nehéz felhívni a figyelmet, hiszen a pozitivitást alapvetően jó dolognak tartja mindenki. Ha szóba hozzuk gyanúnkat, esetleg megvádolhatnak minket, hogy ok nélkül vádaskodunk, vagy nem szeretjük, ha mások vidámak. Mégis, amennyiben egy olyan emberrel kapcsolatban vesszük észre ezt a káros viselkedésformát, aki fontos számunkra, érdemes róla nyíltan, ugyanakkor finoman, a másik érzéseire ügyelve beszélni róla az illetővel. Ne akarjuk azonban megváltoztatni őt: sok esetben az érintettek nem is tudnak arról, hogy mi a probléma velük, és mekkora kárt okozhatnak másoknak. Ha önmaguktól nem ismerik fel a helyzetet, és nem akarnak változni, akkor lehet, hogy az a legjobb megoldás, hogy igyekszünk minél kevesebb időt velük tölteni.
Ez is érdekelhet
Ha úgy érezzük, mi magunk vagyunk érintettek, először is próbáljuk megérteni, esetünkben mi okozhatja a toxikus pozitivitást. Írjunk naplót, vagy beszéljünk gondolatainkról őszintén egy szerettünkkel, ismerősünkkel, esetleg forduljunk szakemberhez, így könnyebb fényt deríteni az összefüggésekre.
Legjobban: