A tiszta ivóvíz elérhetősége egyszerre gazdasági, szociális és népegészségügyi kérdés. A hiánya pedig valóságos katasztrófa, egyes térségekben háborús ok. Magyarország úgynevezett alvízi ország, ahová rengeteg folyóvíz érkezik, így általános vízhiánnyal nem kell számolnunk. Az viszont más kérdés, hogy ezt a vizet hogyan tudjuk megtisztítva a felhasználókhoz eljuttatni, s a vízbázisainkat a kedvezőtlen külső hatásoktól, például szennyezésektől megóvni. Ez borzasztóan sokba kerül, különösen, ha az infrastruktúra felújításának nagy része egyszerre válik szükségessé. Márpedig nálunk ilyen helyzet állhat elő.
"A kitermelt és a hálózatba betáplált víznek körülbelül 25 százaléka elvész" - mondta Kovács Károly, a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke. Ez az arány az elmúlt években folyamatosan nőtt. Ennek két oka van: egyrészt a csővezeték-hálózat állapota folyamatosan romlik, másrészt az értékesített víz mennyisége csökken.
Mivel így elvész a víztermeléshez, a víztisztításhoz és a szállításához szükséges energia egy része, jelentős költségveszteséggel jár az üzemeltető számára. A hibák folyamatosan növekvő száma pedig a hibaelhárítás költségeit növeli a szakember szerint.
"A vízvezeték-hálózat, a vízellátó-rendszer közel felét a 60-as 70-es években fektetett azbesztcement csövek teszik ki, amelyek az építésükkor tervezett és várható élettartamuk vége felé közelednek. A koruk lassan már eléri az 50 évet, s a prognózisok szerint ezek a következő egy-két évtizeden belül el fogják érni az élettartamuk végét, a cseréjük biztosan szükséges lesz" - figyelmeztetett a szakember.
A viszonylag sürgősen elvégzendő infrastrukturális beruházási szükségletek összértéke 3 ezer milliárd forint körül van, míg a víz- és szennyvízszolgáltatás árbevétele évente körülbelül 250 milliárd forint. "Még ha ezt tíz évre el is osztjuk, akkor is éves szinten 300 milliárd forintra lenne szükség, ami meghaladja a teljes víziközmű-szolgáltatás éves árbevételét" - közölte Kovács Károly.
Forrás: InfoRádió.hu