Bejárta a világsajtót a londoni St. James parkban készült kép, amelyen virágba borult nárciszok között fürdőzik a napsütésben egy fiatal nő. Április elején ennek a fotónak nem lett volna különösebb hírértéke, viszont február 25-én, bő egy hónappal a csillagászati tavasz kezdete előtt készült, így jól illusztrálja a szélsőséges időjárási folyamatot, amelyet ezen a télen egész Európa megtapasztalhatott.
Nagy-Britanniában februárban két napon is megdőlt a téli melegrekord: a walesi Porthmadogban 25-én 20,8 Celsius-fokot, a londoni Kew Gardens meteorológiai állomáson két napra rá pedig már 21,2 Celsius-fokot mértek. Utóbbi országos rekord, egyetlen februári napon sem jegyeztek még fel 20 foknál melegebbet a briteknél. Ugyanezekben a napokban a spanyolországi Orense-ben 25, a nyugat-franciaországi Pleyber-Christben 21 fokot, a belgiumi Ukkel településen pedig 18,8 Celsius-fokot mutatott a hőmérő. Eközben Európa másik oldalán tombolt a tél: az olasz csizma sarkán, Leccében az 5 fokot sem érte el a maximumhőmérséklet, a görögországi Szalonikiben 3 fok volt és havazás.
Eltűnőben a tavasz és az ősz
Magyarországon a szerencsésebb, tavaszias időnek örülhetünk most, egy évvel korábban, 2018 márciusának első napjaiban viszont még hófúvás és extrém hideg miatt adott ki figyelmeztetést az Országos Meteorológiai Szolgálat, országszerte mínusz 2 és mínusz 8 fok körüli hőmérséklet volt ( itt olvasható , hogy milyen időnk volt egy évvel ezelőtt). Hogy a két szélsőség közül melyik áll közelebb a "normálishoz", arról Dr. Rácz Lajos éghajlattörténésszel beszélgettünk. "Ha időjárási normákról beszélünk, általában 30 év időjárási átlagát vesszük figyelembe, egy olyan időszakét, amelynek nincsen trendje, vagyis nem egy egyirányú változás időszakának tekinthető. Sokáig az 1901-1960 közötti időszakot vették viszonyítási alapnak a szakemberek, az ebben az időszakban mért átlaghőmérséklethez hasonlították a későbbi időjárást. Jelenleg az 1961-1990 közötti időszakot tekintik mérvadónak, amely szerint jelenleg egy melegedési folyamat zajlik" - magyarázta a szakember.
A Kárpát-medence három klímazóna (a nedves óceáni, a száraz kontinentális, valamint a nyáron száraz, télen nedves mediterrán) ütközései övezetében fekszik. A régió időjárását az befolyásolja, hogy a háromból melyik erősödik fel. "Már a 90-es évek elején olvastam egy elemzést egy Mika János nevű meteorológustól, amelyben jelezte, hogy a Kárpát-medence éghajlata a mediterrán klíma irányába fog változni. Ezt a feltevést a következő évtizedek mérései is alátámasztották" - magyarázta az éghajlattörténész. Ezzel Magyarországon is a tőlünk délre tapasztalható időjárás honosodhat meg, vagyis a jól elkülöníthető négy évszakot felváltja a két évszakos struktúra, az egyre hosszabb tél és nyár mellett az ősz és a tavasz gyakorlatilag megszűnik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha ez a tendencia tartós marad, a hazai időjárást is az áprilistól októberig tartó nyári, illetve az októbertől jövő áprilisig tartó téli félévre lehet majd tagolni. Ez eltér a huszadik század nagy részében tapasztalt klímától, amihez a mezőgazdasági termelésnek, illetve az emberek hétköznapi életmódjának is alkalmazkodni kell majd. A mediterrán országokhoz hasonló, forró és száraz nyár honosodása szükségessé tenne olyan életmódbeli változtatásokat, amelyeket a hasonló klímájú országok már bevezettek. A spanyolokhoz hasonlóan itt is szükségessé válhat a nap legforróbb óráiban sziesztát hirdetni, ami egy olcsóbb és környezetbarátabb alternatívája lenne a tömeges klímaüzemeltetésnek.
A nem túl szerencsés vízszabályozás miatt Magyarországon egyszerre okoz gondot a belvíz és a szárazság, a legnagyobb terméskatasztrófák rendszerint ez utóbbi miatt alakultak ki. A klímaváltozás miatt a mezőgazdaságnak még nagyobb gondot okoz a későbbiekben a csapadékhiány. Újabb kihívást jelenthet továbbá a délről hozzánk is beköltöző, majd megtelepedő állat, illetve növényvilág is.
Miért gondoljuk, hogy fagyos, havas a tél?
A szélsőséges időjárási jelenségek mögött elsősorban a globális felmelegedés hatásai kerülnek szóba, Dr. Rácz Lajos szerint azonban ennél jóval összetettebb folyamat zajlik a háttérben. Mivel egy tendencia hatása érvényesül, a klíma nem stabil, hanem folyamatos változásban van - emiatt sok a szélsőséges időjárási érték, és nehéz kiszámítani, hogy a következő időszakban mire várhatunk.
Ha a meteorológiai feljegyzésekben visszalapozunk a 40-50-es évekig, jól láthatjuk, hogy a két évtized alatt szinte egyetlen meleg év sem volt. Az akkori kutatók attól tartottak, hogy visszatér a kis jégkorszakként is emlegetett időszak, amely a 14. századtól a 19. század végéig tartott Európában. Ezekben az évszázadokban az átlaghőmérséklet 0,8 fokkal alatta volt a napjainkban megszokottnak, a tél jellemzően novembertől márciusig tartott, és rengeteg hó hullott. Szintén ebben az időszakban születtek meg Dickens és Andersen hagyományos téli történetei, például a Karácsonyi ének és A kis gyufaárus lány, amelyek a mai napig hatással vannak az irodalomra. Ezek hatására kitörölhetetlenül belénk ivódott a havas, jeges karácsony képe, és abnormálisnak gondoljuk az egyébként Magyarországon normálisnak számító, enyhébb decemberi időt.
Egyes elméletek szerint még a legutolsó jégkorszak sem ért véget teljesen, csupán egy enyhébb időszakát éljük. Az emberiség maga is egy ilyen jégkorszak idején fejlődött ki, amely nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt - a tudomány jelenlegi állása szerint - véget ért. Vannak azonban olyan elméletek, amely szerint az elmúlt 12 évezred pusztán egy szünet, a nagy jégkorszak idején ugyanis ennél sokkal hosszabb, 15-16 ezer éves megszakítások is voltak. Ha ez igaz, a felmelegedés akár egy drasztikus lehűléssel is végződhet - persze évszázadok vagy akár évezredek múlva.
Jelenleg azonban egy felmelegedést hozó folyamat zajlik, amely a korábbi években többször is előfordult már - a mostani bizonyos szempontból mégis egyedülálló. Az említett kis jégkorszakot követően a felmelegedés bizonyos szinten természetes folyamat, viszont az ipari forradalom óta az emberi tevékenység is egyre komolyabban befolyásolja az éghajlat változását. Energiaigényünk és ökológiai lábnyomunk a 21. századra olyan mértékűvé duzzadt, hogy a legkomolyabb természeti erőknél is nagyobb befolyással van a bolygó klímájára . Az emberi tevékenység környezeti hatásai és a természetes folyamatok egy irányba mutatnak, egymást erősítik. Erre a Föld története során még sosem volt példa, így senki sem tudja megmondani, mi lesz a folyamat vége.
