Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) jelentése szerint a várandós nők, anyák és csecsemők korai halálozásának csökkentése terén nyolc éve nincs előrelépés – írja a United Nations News. Az okok között megemlítik, hogy az anyák és újszülöttek egészségügyébe történő beruházások jelentősen lecsökkentek az elmúlt időszakban.
Közel 10 éve nem történik semmi
Az „Anyák és újszülöttek egészségének és túlélésének javítása, a halvaszületés csökkentése” című jelentés a legfrissebb adatokat értékeli, és nyomon követi az egészségügyi szolgáltatások minőségét világszerte. A jelentés értékelése szerint a túlélés javítása terén 2015 óta nincs előrelépés: évente mintegy 290 ezer terhes nő veszíti életét és 1,9 millió halvaszületést regisztrálnak, illetve 2,3 millió újszülött hal meg élete első hónapjaiban.
A koronavírus-világjárvány, a növekvő szegénység és a súlyosbodó humanitárius válság is fokozta a feszített egészségügyi rendszerekre nehezedő nyomást. A megkérdezett több mint száz országból csak minden tizedik számolt be arról, hogy elegendő tőkével rendelkezik jelenlegi egészségügyi tervei végrehajtásához.
Az alapellátásba kellene több pénzt fektetni
A terhes nők és újszülöttek továbbra is elfogadhatatlanul magas arányban halnak meg világszerte, és a világjárvány további akadályokat gördített a szükséges egészségügyi ellátás elé – mondta Dr. Anshu Banerjee. A WHO anyák, újszülöttek, gyermekek és serdülők egészségéért és növekedéséért felelős igazgatója kiemelte: ha más eredményeket szeretnénk látni, másképp kell cselekednünk. Most több és okosabb befektetésre van szükség az alapellátásba, hogy minden nőnek és csecsemőnek – függetlenül attól, hogy hol él – a legjobb esélye legyen az egészségre és a túlélésre.
A WHO szerint a túlélési esélyek javítása érdekében a nőknek és a csecsemőknek minőségi, megfizethető egészségügyi ellátásban kell részesülniük a szülés előtt, alatt és után, valamint hozzáférést kell biztosítani a családtervezési szolgáltatásokhoz. Több képzett és motivált egészségügyi dolgozóra, különösen bábákra volna szükség, valamint alapvető gyógyszerekre és készletekre, biztonságos vízre és megbízható áramellátásra. A jelentés hangsúlyozza, hogy a beavatkozásoknak különösen a legszegényebb nőket és a kiszolgáltatott helyzetben lévőket kell megcélozniuk, akik nagy valószínűséggel kimaradnak az életmentő ellátásból.