Néhány hónappal ezelőtt a lassan 8 éves lányommal megnéztünk egy animációs filmet, amelynek egyik jelenetében a főhősnő egy furcsa „ételvilágban” véletlenül megszúrja magát egy óriási földimogyoró-szilánkkal. A lány karja szinte azonnal a felduzzad, majd nem sokkal később az egész arca is feldagad, és ahogy telik az idő, egyre rosszabbul érzi magát.
Engem nem rémített meg ez a rész, hiszen a szereplő korábban elárulta magáról, hogy súlyosan allergiás a földimogyoróra, és ha mégis érintkezik vele, anafilaxiás sokkot kap – számítottam rá, hogy ezt látni is fogjuk. A lányom viszont, aki még nem értette, hogy ez mit jelent, nagyon megijedt: sírva kérdezte tőlem, hogy ez valóban megtörténhet-e.
Nem hazudtam neki. Elmondtam, hogy ennek a jelenetnek bizony van valóságalapja, mert vannak olyan emberek – felnőttek és gyerekek egyaránt –, akik tényleg ennyire érzékenyen reagálnak bizonyos ételekre vagy egyéb anyagokra. Megnyugtattam azonban, hogy úgy tudom, a mi családunkban senki sem érintett ebben. Erre ő azt felelte: „akkor mi nagyon szerencsések vagyunk”.
Egy fél falat is óriási galibát okozhat
Anafilaxia alatt a legsúlyosabb allergiás reakciót értjük, amely rendkívül gyorsan képes életveszélyes állapotba sodorni az érintetteket. A jellemzően csalánkiütéssel, duzzanattal, nyelési és légzési nehézségekkel, esetenként pedig hasfájással, hányással és ájulással is járó allergiás rohamot már egy nagyon kis mennyiségű allergén is kiválthatja – Horváthné Tóth-Kiss Viktória kislányánál például egy fél szem földimogyorós chips okozott óriási bajt.
„Kétéves kora előtt két héttel derült ki, hogy Veronika anafilaxiás ételallergiás, amikor kíváncsiságból fakadóan lehalászta magának a földimogyorós chipset az ötfiókos komód tetejéről, evett belőle, és odahozta, hogy nem ízlik. Utána kezdődött a nagy baj: először csalánkiütéses lett, elkezdett nagyon viszketni, aztán pillanatok alatt feldagadt a szeme és a szája körül” – mesélte Viktória. A szülők gyorsan felhívták házi gyermekorvost, aki azt javasolta, hogy – mivel a panaszok folyamatosan súlyosbodni fognak – már ne is hívjanak mentőt, hanem azonnal induljanak el a legközelebbi kórházba.
„Mi falun lakunk, de Esztergom közel van hozzánk, így elindultunk az ottani kórházba. De már félúton hívtam a 112-t, mert észrevettük, hogy a kislány ugyan venne levegőt, de már nem emelkedik a mellkasa, tehát addigra nagyon súlyos légzési nehézségei lettek. A mentőállomásra irányítottak át, ami 600 méterre van a kórháztól. A kórházba valószínűleg már nem értünk volna be” – idézte fel remegő hanggal a nagyjából három évvel ezelőtti eseményeket az édesanya.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szigorú szabályokat vezetett be a család
Veronika földimogyoró-allergiája miatt az egész család diétázik, vendégek pedig csak akkor léphetnek be hozzájuk, ha előtte nem esznek földimogyorót, illetve azonnal kezet mosnak. Hogy miért van erre szükség? Azért, mert ha valaki földimogyorót eszik, és utána megsimogatja vagy megpuszilja Veronikát, a kislány attól is anafilaxiás sokkot kaphat. Az allergénre ugyanis bőrkontakt esetén is olyan hevesen reagál a szervezete, hogy még az allergia diagnosztizálásához gyakran használt bőrtesztet sem szabad nála elvégezni.
Mindemellett nem elég csupán a földimogyoró-tartalmú termékeket kerülnie a családnak, hanem minden egyes olyan élelmiszert tiltólistára kell tenniük, amelyen szerepel a „nyomokban földimogyorót tartalmazhat” megjegyzés. (Próbáljuk csak ki egyszer a boltban, hogy olvassuk el 10 véletlenszerűen választott termék címkéjét – meg fogunk lepődni, hogy mennyi mindenen szerepel ez a jelölés, például egyes nyalókákon vagy gumicukrokon is.) Ezt a szöveget egyébként akkor írják rá egy árucikkre, ha a termék összetevői között ugyan nem szerepel a földimogyoró, a gyárban azonban készülnek olyan termékek, amelyekhez felhasználják az allergént, fennáll tehát a keresztszennyeződés kockázata.
„Az első fél év lelkileg nekem egy gyötrelem volt. Álltam a boltban, és kettő és fél óra alatt vettem három dolgot úgy, hogy átolvastam a fél boltot. Sírva jöttem haza, hogy éhen fog halni a gyerekem. Ez így kezdődött. Mert szinte mindenre rá van írva. Egy fél év kellett, mire kezdett helyre billenni velünk ez a dolog. Ráadásul, mielőtt ez kiderült, akkor kezdett a bölcsődében a lányom, de utána már nem mertem közösségbe engedni, és inkább fél évig otthonról dolgoztam, őt pedig magam mellett tartottam, ameddig én is megbarátkozom ezzel az egésszel” – mesélte az édesanya.
A
veszélyek
miatt természetesen
Veronika is tudja a szabályokat, és be is tartja
azokat. „Szoktunk viccelődni a férjemmel, hogy a mi
gyerekünket a cukros bácsi valószínűleg nem fogja a
játszótérről elvinni, mert először
oda fog jönni
hozzám, és
meg fogja kérdezni,
hogy megeheti-e. Nem fogad el semmit. Volt már olyan eset is, hogy egy gyerek
megkínálta őt gumicukorral, és a lányom – bár nagyon szeretett volna gumicukrot
enni és
a kínált édesség az általa ismert, biztonsággal fogyasztott márka volt – azt
mondta neki, hogy ő nem veheti el, csak akkor, hogyha az anyukájához odamennek,
és
ő elolvassa, hogy mi van abban a gumicukorban” – magyarázta Viktória.
Fontos, hogy több figyelmet kapjon ez a betegség
Tavaly év elején végigjárta a sajtót egy hétéves kisfiú tragikus története, aki egy mogyorós sütemény miatt súlyos allergiás rohamot kapott, és sajnos már nem tudták megmenteni az életét. Amikor ez történt, Viktóriáék már másfél éve tudták, hogy az ő lányuk is a súlyos földimogyoró-allergiások közé tartozik, nyilvánosan viszont csak az említett szomorú eset kapcsán kezdtek el beszélni róla.
„Amikor megtörtént ez a tragédia, én itthon sírtam. Egy ismeretlen kisfiú miatt. Belegondoltam abba, hogy azok a szülők mit érezhetnek, és hogy ez itt lebeg a mi fejünk fölött is, minden nap itt van velünk, és ezt nekünk vinni kell. Akkor jöttem rá, hogy hiába dugom homokba a fejemet, ezen nem tudok változtatni, mert ez nem egy kinőhető dolog. Éreztem viszont, hogy hogy tennem kell valamit, tennem kell azért, hogy egy biztonságosabb jövője legyen a kislányomnak. Ezért elkezdtem egyre többet beszélni a mi esetünkről. Az első perctől kezdve az volt a célom, hogy több figyelmet kapjon ez a betegség” – fejtette ki az anya.
Mint mondta, azóta már számos mérföldkövet átléptek. Megalakult például az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesület, ahol támogató közösséget biztosítanak az érintett családoknak, valamint sikerült elérniük, hogy az életmentő adrenalininjekcót támogatott áron vásárolhassák meg az igazoltan súlyos allergiával küzdők. Jövőbeni céljuk az, hogy intézményi keretek között is jogszabállyal szabályozva legyen az anafilaxiás gyermekek sorsa. Viktória szerint azonban sosem lehet eleget beszélni a betegségről és annak veszélyeiről. „Nagyon fontos, hogy az emberek tudják, hogy léteznek ilyen gyerekek és felnőttek, illetve felismerjék a tünetek alapján, hogy ez bizony anafilaxia. Mert olyankor nagyon gyorsan kell cselekedni. Ha tájékozatlanok vagyunk, akkor nem fogunk tudni segíteni egy olyan embernek, akinek épp a legnagyobb szüksége van rá.”
