Akkorát vágtam a mellkasára dühömben, hogy...
Egy idős úrhoz kellett kimenniük, leállt a szívműködése. Hosszú időn keresztül próbálták újraéleszteni, sikertelenül. A mentőápoló elmondása szerint még őket is meglepte az a mérhetetlen aggódás és féltés, amellyel a családtagok várták, hogy szerettük magához térjen. "Az olyan ember nem halhat meg, akit ennyire szeretnek! Annak még dolga van közöttünk, nem mehet így el...-nem bírtam feladni- Dühömben, elkeseredettségemben hatalmasatt ütöttem a bácsi mellkasára, aki erre kinyitotta a szemét. Az idős urat még a kórházban is meglátogattuk, a bácsi jól volt, csak "érthetetlen" mellkasi fájdalmára panaszkodott". -mesélte egy mentős-.
Mi hívhatjuk a 104-et, de a mentősök kit hívhatnak segítségül?
Ez a kérdés óhatatlanul megfogalmazódott mindazokban, akik látták a (104 avagy: "de könyörgöm tisztelettel") című dokumentumfilmet pár hete egy sajtóvetítésen, a Budai Mentőállomás mindennapjairól.
Budapest legnagyobb mentőállomásán 100 mentőorvos, ápoló és gépkocsivezető teszi meg az évi 300 000 kilométert a 15000 riasztás kapcsán.
Az elsősegélynyújtás világnapján fejet kell hajtsunk előttük, akik életüknek és hivatásuknak tekintik a bajba jutottak segítését, mentését. A mindig minden körülmények között helyt állók -ápolók, mentőtisztek, gépkocsivezetők, mentőorvosok- munkája sokszor emberfeletti. Többnyire erkölcsi, anyagi megbecsülés híján. Elmondásuk szerint, az utcán laikusok próbálják őket irányítani mentés közben. családtagok akarnak tippeket adni hova szállítsák a beteget, a kórházi orvosok többsége türelmetlenül, lekezelően bánik velük. Anélkül, hogy belemennénk az egészségügy jól ismert problémáiba, és taglalnánk, mit jelenthet az OMSZ-nak egy esetleges létszám-leépítés, vagy a betegszállítás megszüntetése, el kell gondolkodni azon, hogy nem minden pénzkérdés. A tisztelet irántuk például biztosan nem. Tudnunk kell, hogy a mentős társadalom segélykiáltása nem ártó, hanem jobbító szándékkal történik, ahogy ők mondják:
a "köz szolgálatáért".
Drukkoljunk nekik, és becsüljük meg őket!