Miközben itthon a szúnyogcsípések hallatán jellemzően csupán viszkető bőrduzzanatokra asszociálunk, amelyek megkeserítik a nyári éjszakákat, addig a trópusokon élők számára ennél lényegesen súlyosabb problémát jelentenek az apró vérszívó rovarok. Emberről emberre szállva többféle fertőző betegség terjesztésében is szerepet játszanak ugyanis, mint például a Dengeu-, Chikungunya-, nyugat-nílusi láz, Zika, malária. A klímaváltozás és az emberi globalizáció révén ugyanakkor Európa több országában, így nálunk is mind nagyobb számban jelennek meg idegenhonos szúnyogok, magukban hordozva az említett fertőzések okozta járványok kialakulásának veszélyét. Az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) szakemberei éppen ezért szorosan nyomon követik az inváziós fajok hazai elterjedésének alakulását, segítendő az esetleges járványok megelőzését. De vajon mekkora veszéllyel állunk valójában szemben?
Az ember segítségével terjednek a szúnyogok
Mint azt Dr. Soltész Zoltán biológustól, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársától megtudtuk, Magyarországon eleve 50 őshonos szúnyogfaj él. Ezek mellett jelent meg az utóbbi mintegy tizenöt év során három újonnan betelepült faj: az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog. Ez utóbbiak eredeti élőhelyükön faodvakban szaporodnak. A nőstény szúnyogok által lerakott tojásokból akkor kelnek ki az utódok, amikor esőzések után az odvakban csapdába esik az esővíz, elérve a tojások szintjét. Azért tudtak ugyanakkor invázióssá válni, mert más víztestekben is ki tudnak kelni az imágók, legyen szó akár egy kamion vagy egy hajó különféle üregeiről. A lényeg, hogy ne érintkezzen a víz a talajjal. Az sem baj, ha az üreg kiszárad, mert a tojások rendkívül strapabíróak. Amikor aztán a jármű valahol máshol csapadékkal találkozik, illetve kellően meleg környezetbe kerül, a tojások kikelnek, és egy hét alatt repülő rovarokká fejlődnek az új egyedek. Így jelenhettek meg itt Ázsiából származó fajok – emberi segítséggel.
Amikor azonban az inváziós csípőszúnyogok jelentette járványveszélyt mérlegeljük, érdemes először is megemlíteni, hogy az őshonos fajok is képesek kórokozók terjesztésére a csípésükkel. Bár mára csak behurcolt eseteket jegyeznek fel, korábban, az 1960-as évekig például itthon is jelen volt a malária, amely szúnyogok közvetítésével terjedt az országban. Ugyanígy a hazai fajok is terjeszthetik az Usutu-vírust és a Nyugat-nílusi vírust, amelyek madárpopulációkban keringenek, de emlősöknél is kiválthatnak megbetegedéseket. Fonálférgek szintén terjedhetnek szúnyogcsípés útján. Ilyen például a Dirofilaria repens és D. immitis, a szív- és bőrférgesség főként társállatoknál (kutya, macska) előforduló, de elvétve akár az embert is megfertőző kórokozója.
„Az inváziós fajok jelentősége abban rejlik, és azért érdemes kiemelten foglalkozni velük, mert sokkal többféle és az emberre nézve veszélyesebb kórokozó terjesztésére képesek. Nem minden csípőszúnyogfaj képes minden szúnyog által terjesztett kórokozót hordozni. Ehhez szükség van bizonyos mértékű kompatibilitásra a csípőszúnyog és a kórokozó között. A hazai fajok például ismereteink szerint nem alkalmasak arra, hogy a Dengue- és a sárgaláz vírusát terjesszék, az inváziós fajok viszont igen” – mutatott rá Soltész Zoltán. Hozzátette, a járványok kialakulásának két alapfeltétele van: hogy egyaránt jelen legyen a betegség és a kompetens vektor, amely terjeszteni tudja. Magyarán az, hogy elegendő számban legyenek jelen az országban az inváziós szúnyogok, amelyek aztán a fertőzéseket külföldi útjaikról behurcoló betegek vérét szívva fertőzési láncolatot hozhatnak létre.
E tekintetben intő jel, hogy trópusi betegségek, bár egyelőre alacsony esetszámmal, de évről évre felbukkannak Magyarországon is. A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) nyilvántartása szerint például nyugat-nílusi-lázzal több mint kétszáz embert diagnosztizáltak csak 2018-ban, míg egy évvel később Dengue-láz kapcsán jegyeztek fel 44 esetet. Ritkábban a Chikugunya-láz és a Zika-vírus-fertőzés is felüti a fejét itthon, valamint az utóbbi években maláriás megbetegedések is előfordultak kisebb számban. Behurcolt fertőzésekre tehát akad példa, és eközben az ÖK által létrehozott Szúnyogmonitor projekt adatai azt mutatják, hogy az inváziós szúnyogok is jól érzik magukat hazánkban.
„Az elmúlt években nem voltak igazán kemény, hideg telek. Egyelőre tehát nem tudhatjuk biztosan, hogy kiszorulnának-e innen ezek a fajok vagy legalább egy részük, ha beköszöntene egy hosszabb hideg időszak. Persze azt sem tudhatjuk, hogy lesznek-e még valaha olyan hideg telek Magyarországon, mint amilyenek régebben voltak. A három faj közül egyébként az ázsiai tigrisszúnyognak van szüksége viszonylag enyhébb körülményekre, hogy át tudjon telelni. Bár érdemes megjegyezni, hogy Franciaország északi részén már kezdenek olyan populációi kialakulni, amelyek hidegtűrőbbek. A japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog pedig eleve megél hidegebb területeken is. Előbbi például Japán északi részén mínusz 20 fok körüli hőmérséklettel is találkozik. Ennek megfelelően mára gyakorlatilag mindenhol megtalálható nálunk is, de egyre inkább elterjed a koreai szúnyog és az ázsiai tigrisszúnyog is az országban” – árulta el a biológus szakember.
Ázsiai tigrisszúnyog: fekete alapon hófehér vagy ezüst pikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik a testét és lábait egyaránt. Más ennyire kontrasztosan fekete-fehér állat nem él Magyarországon, kivéve a díszes szúnyogot, amelynek ugyan az alapszíne hasonló, de nincsenek fehér gyűrűk a lábain. Fő megkülönböztető jegye, hogy egyetlen fehér csík fut végig a tor háti oldalán. A hazai fajokhoz viszonyítva kisebb testméretű faj, az imágók testhossza csak öt milliméter.
Koreai szúnyog: teste barnás színű, lábai fekete-fehér csíkozásúak. A torán több sárgás színű vonal is látható. Megjelenése nagyon hasonlít a japán bozótszúnyogéra, azonban a toron kirajzolódó mintázata és a lábakon található csíkok száma kissé eltérő.
Japán bozótszúnyog: valamelyest nagyobb testű, mint a tigrisszúnyog vagy a koreai szúnyog. Testük fekete, melyet világos- és sötétbarna pikkelyek díszítenek. A másik két inváziós szúnyogtól nagyobb méretén túl a tigrisszúnyoghoz képest kevésbé kontrasztos, világosabb színe is megkülönbözteti.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Jobb félni, mint megijedni
Az eddigiek tükrében talán a legfontosabb kérdés, amely sokakban megfogalmazódhat, hogy kell-e ma ténylegesen aggódni egy-egy szúnyogcsípés, illetve a fertőzésveszély miatt. Soltész Zoltán leszögezte, hogy egyelőre nincs okunk a félelemre. „Folyamatosan vizsgáljuk az inváziós szúnyogfajokat, ahogy persze az őshonosokat is. Inváziós szúnyogból eddig még nem tudtunk kórokozót kimutatni. Hazai fajból már igen, de ott is nagyon-nagyon alacsony a prevalencia, tehát a vírusok jelenléte az állatokban” – húzta alá a szakértő. Hozzátette ugyanakkor, hogy egyáltalán nem valóságtól elrugaszkodott feltevés, hogy a jövőben Magyarországon is kialakuljanak számottevő járványok. Különösen a klímaváltozás, illetve a globális felmelegedés tükrében nem.
A Szúnyogmonitor projektben is ezért gyűjtik a szakemberek folyamatosan az adatokat az inváziós fajok hazai elterjedéséről. Ha ugyanis bármikor elindulna egy járvány, a populációk megfelelő feltérképezése kulcsfontosságú lenne a védekezés szempontjából, hiszen – természetesen vagy védőoltások által szerzett – védettség híján elsősorban a vektorok erős gyérítése révén lehetne gátat szabni a fertőzések terjedésének. Mindebben pedig a lakosság segítségére is számítanak a kutatók: akár egy okostelefon segítségével is hasznos adatokat szolgáltathatunk a szúnyogok megfigyeléséhez. Amennyiben arra gyanakodsz, hogy inváziós szúnyogot találtál, az alábbi leírást követve e-mailben, valamint a spanyol fejlesztésű MosquitoAlert applikáción keresztül is küldhetsz fényképet az észlelésről. Ha pedig sikerül megfognod épségben az állatot, levélben is elküldheted azt az Ökológiai Kutatóközpontnak. A kutatók a megadott elérhetőségen keresztül arról is értesítenek majd, hogy valóban inváziós szúnyogfajra bukkantál-e.
Ezenkívül lakókörnyezetedben egyénileg is védekezhetsz a vérszívók ellen. Mint arra Soltész Zoltán rámutatott, a csípőszúnyogokra nem jellemző, hogy nagy távolságokat tennének meg repülve. Leginkább tehát ott fordulnak elő, ahol előzőleg kikeltek. Ahhoz, hogy ennek elejét vedd otthonod közelében, a leghasznosabb módszer a különféle vízgyűjtők megszüntetése, rendszeres cseréje. Ahogy azt említettük ugyanis, az inváziós fajok úgynevezett technotelmákban, azaz olyan víztestekben szaporodnak, amelyek nem érintkeznek közvetlenül a talajjal. Az emberi településeken pedig rengeteg ilyet találnak. Ez lehet akár egy esővízgyűjtő hordó, vagy esetleg egy fóliával letakart kültéri tárgy, amelyen eső után megáll egy kevés víz. „Legalább hetente egyszer érdemes körbenézni a ház körül, és leönteni például ezeket a vizeket a fóliákról, vagy letakarni az esővízgyűjtő hordót egy szúnyoghálóval, hogy ne férjenek hozzá a szúnyogok, ne tudjanak tojásokat rakni. Ilyen egyszerű intézkedésekkel is már nagyon sokat tehetünk azért, hogy ne saját környékünkön tenyésszük ezeket az állatokat” – javasolta a biológus.
