Rémálom
Amikor néhány hete a felsőzsolcai árvíz után arról írtunk, milyen egészségügyi következményei lehetnek a víz alá került területeken a katasztrófának, nem gondoltuk volna, hogy létezhet olyan csapás, amely drámaibb az ott tapasztaltaknál. Az ajkai timföldgyár vörösiszap-tárolójának gátszakadása azonban rettenetes választ adott a "mi jöhet még?" típusú kérdésekre. Szigorúan a tényeknél maradva is a legrosszabb rémálmok váltak valóra az érintett településeken: az erős lúgot tartalmazó, nagy sebességgel érkező áradat egész utcákat, több száz házat öntött el, nyomában négy ember meghalt, többen eltűntek, száznál többen kerültek kórházba súlyos égési, lúgmarta sérülésekkel. Legtöbben közülük végtagjaikon szenvedtek fájdalmas, mély bőrsérüléseket, de volt, akinek testfelülete nagyobb része megégett az erős lúg hatására.
Egy kisgyermek szemébe került a maró anyag, látásáért azóta is küzdenek a szemklinikán. Kolontáron, Devecseren és a többi környező településen a napokban sokszor elhangzott, hogy a rettenetes helyzetet még inkább súlyosbítja az információhiány: a zagytároló betonfalai mellett élőknek korábban sem állt rendelkezésükre menekülési terv esetleges katasztrófa esetére, és most sincs elegendő ismeretük arról, mi is ez az anyag, ami elárasztotta otthonaikat, milyen veszélyekkel néznek szembe. Tartani kell attól, hogy a károk felszámolása során a későbbiekben újabb sérülések történnek, ha óvatlanul kezdenek a mentéshez. Segíteni szeretnénk, ezért gyűjtöttünk össze néhány fontos tudnivalót.
Vörösiszap
Jó tisztában lenni azzal, mi is az a vörösiszap, amelyről eddig jobbára csak a vegyészek, az alumíniumgyártás szakemberei tudtak. Ez az alumíniumgyártás első szakaszában, a timföldgyártás melléktermékeként keletkezik: a finom porrá őrölt bauxitból nátronlúggal kilúgozzák az alumínium-hidrátokat.
A visszamaradt sűrű zagy az úgynevezett vörösiszap, amely bányászati maradványanyagokat, bennük különböző fémeket és azok vegyületeit, alumíniumot, szilíciumot, nátriumot, magnéziumot, vas-oxidot, kalciumot, vanádium-oxidot is tartalmaz. Az összetevők nagy része nem mérgező, de maró hatású lúgos anyagokat, valamint toxikus nehézfémeket, például ólmot, kadmiumot és arzént is rejt. Radioaktív, de a szakemberek mérései szerint az alacsony aktivitása miatt a közvetlen sugárzás veszélye elhanyagolható. A kiszáradt talajból felszálló pora azonban hosszabb távon mérgező lehet, például - évekkel később - tüdőrákot okozhat. Közvetlen veszélyt elsősorban a lúgtartalma, erős maró hatása miatt jelent.
Erősebb a háztartási lúgoknál
Bár ilyen erejű gátszakadás, szökőárszerű áradat tiszta vízzel is rettenetes pusztítást vinne végbe (az első áldozatokat a több méter magas iszap sodorta el), de itt egy nagyon erősen lúgos kémhatású, marónátronos folyadékról van szó. A lúgos kémhatást 0-14-ig tartó skálán, pH-értékkel mérik. Összehasonlításként talán a legjellemzőbb, hogy míg a háztartásokban általánosan használt legerősebb fertőtlenítőszer pH-ja 12, az ajkai vörösiszap ennél magasabb, 13 pH-értékű lúgot tartalmaz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A lúg okozta sebeket égési sérüléseknek nevezik, mert tüneteiben és a kezelésük módjában is leginkább azokhoz hasonlíthatóak. Különbség viszont, hogy a lúgmarás következtében a bőr belső szöveteiben napokig folytatódhat még a roncsolás, így az először csak felületinek látszó sérülés néhány nap alatt elmélyülhet. A kiterjedt felületi sérülés, az erek károsodása már nemcsak helyi tüneteket, hanem belső, szervi károsodást, veseelégtelenséget, sokkot is okozhat, életveszélyes állapotot jelenthet.
Szintén nagy bajt okozhat a lúg, ha szembe vagy nyálkahártyára, például szájba vagy nyelőcsőbe kerül. Ha szembe csapódik, látászavart, vérbőséget és könnyezést vált ki, súlyos látáskárosodással járhat. A szakemberek azt tanácsolják, hogy ebben az esetben azonnal, bő vízzel kell öblögetni, a szemzugból is erős vízsugárral ki kell mosni a lúgot, és mielőbb orvoshoz kell juttatni a sérültet.
Ha szájba, nyelőcsőbe került lúg, a nyálkahártya felmaródását, nyelési esetleg légzési nehézséget, gyomorfájdalmat, hányást, hányingert okozhat. Ebben az esetben hánytatni nem szabad a sérültet (hiszen akkor még egyszer végigmarja a nyelőcsövet a lúg), hanem az orvos megérkezéséig bő vízzel megitatva lehet elsősegélyben részesíteni. A lúg belélegezve is veszélyes lehet, a légutak nyálkahártyáját felmarja, ezért ajánlják, hogy szájmaszkkal, jól szellőző helyen, vagy szabadban dolgozzanak lúgtartalmú anyagokkal - az adott esetben ez azt jelenti, hogy a takarítás során feltétlenül nyissák ki az ablakokat.
Takarítás: csak vízzel
Az érintett települések lakói közül sokan megpróbálják a majdnem lehetetlent, és elkeseredetten takarítják az iszapos, vörös kulimászt az otthonaikból, udvaraikból, utcáikból. A heroikus küzdelem ráadásul igen veszélyes is, hiszen az iszap rendkívül maró hatású. A katasztrófavédelem szakemberei felhívták a figyelmet, hogy a takarítás során ne használják a szokásos háztartási tisztítószereket, mert azok a lúgos anyaggal reakcióba lépve ártalmas gőzöket bocsáthatnak ki. A takarítás módja tehát elsősorban a bő vízzel való lemosás lehet. Nagyon fontos a védőeszközök, vagyis a bőrt fedő munkásruha, gumicsizma, védőkesztyű, védőszemüveg és szájmaszk használata - ezek nélkül ne nyúljon senki az iszappal szennyezett tárgyakhoz! Ha mégis maró anyaggal szennyeződik a ruházat, azt mielőbb le kell cserélni. Az érintett települések polgármesteri hivatalaiban biztosítják a szükséges védőeszközöket.
Életre kelhet még a lúgmarta falu?
Sajnos, ha sikerül a közvetlen károkat felszámolni, még messze nincs vége a környezeti katasztrófának: hosszabb távon még igen súlyos következményei lehetnek.
Több kolontári, devecseri lakos elkeseredésében a lakhelye teljes elhagyását fontolgatja, mondván, nincs esély arra, hogy a vörös iszap áldozatául esett faluba még visszatérhet a korábbi élet. A talaj talán évtizedekre tönkrement a szántóföld nagy részén és a kertekben is, a háziállatok elpusztultak, a folyó élettelen kanálissá vált, az itt élő embereknek félniük kell a talajba szivárgó, illetve kiszáradás után por formájában a levegőbe került anyag egészségkárosító hatásaitól - mi keresnivalójuk van még itt?
Nézzük, mi várható a későbbiekben, mit tudnak a szakemberek ebben a helyzetben tenni! A közvetlen károkozáson túl, valóban, a továbbiakban is súlyos következményekkel fenyeget a vörösiszap-katasztrófa. A későbbiekben nem annyira az időközben felhíguló lúg, hanem az egyéb anyagok, elsősorban a nehézfémek jelenthetnek veszélyt. A híg iszap a felszínről a talajba szivárogva, a talajvízbe kerülve tovább növelheti a termőföld szennyeződését. A benne lévő nehézfémek egy része felszívódik az ott termesztett növényekbe, ezért ezek az első időkben emberi és állati fogyasztásra egyaránt alkalmatlanok lesznek.
A kiszáradt iszapból felszálló por szintén mérgező hatású, belélegezve a benne lévő nehézfémek hosszabb távon súlyos egészségkárosodást, az immunrendszer gyengülését, többek között vesekárosodást, daganatos megbetegedéseket okozhatnak. A kármentesítés az iszap teljes eltávolításával, talajcserével történhet, de kérdéses, hogy ekkora területen lehetséges-e egyáltalán a talaj felső rétegét eltávolítani, azt veszélyes hulladékként lerakóba szállítani.
A nehézfém-szennyeződés felszámolásához, a talaj újra biztonságosan termővé tételéhez a környezetvédelmi szakemberek magát az élővilágot hívhatják segítségül: az úgynevezett fitoremediáció során bizonyos növényeknek azt a tulajdonságát használják ki, hogy képesek kivonni a talajból a nehézfémeket. Így ártereken a fűzfa, szántóföldeken a napraforgó és a repce termesztése segítheti a mentesítést.
Ez is érdekelhet
A nehéz helyzettel szembesülő környezetvédelmi szakemberek egyetértenek abban, hogy a károk felszámolása és a további veszélyek megelőzése mindenképpen irdatlan munkát, nehezen felmérhető költségeket jelent, ami csakis a legteljesebb összefogással képzelhető el.
