Az emberi szervezet érhálózata
A keringési szervrendszer elsődleges feladata a légzési gázok és a tápanyagok eljuttatása a sejtekhez, illetve a feleslegessé vált anyagok elszállítása. Ennek érdekében a vért szállító erek egész testünket behálózzák. Az emberi szervezet vérellátását többféle értípus biztosítja. A szívből kilépő főeret aortának nevezzük, amely nagyon hamar artériákra ágazik. Az artériáknak több elnevezése is ismert: ütőér, verőér. Közös jellemzőjük, hogy mindig a szívtől távolodó vért szállítanak, a jobb kamrából kilépő a tüdőbe ( tüdőartéria ), a bal kamrából kilépő a testbe (testartéria).
Az ütőerek egyre kisebb átmérőjű erekre oszlanak. A legkisebb átmérőjű erek neve hajszálerek vagy kapillárisok. Ezek fala annyira vékony, hogy azon keresztül megvalósulhat a testfolyadék (vér) és a sejtek közötti gáz- és anyagcsere. A sejtektől a szív felé induló erek a vénakapillárisok vagy visszerek, amelyek egyre nagyobb keresztmetszetű gyűjtőerekbe, más néven vénákba torkollanak. A vénák a jobb, illetve bal pitvarba érkeznek. A testartéria értelemszerűen oxigéndús, míg a testfővéna széndioxidban dúsabb vért szállít. Egyes becslések szerint az emberi érhálózat hossza megközelíti a százezer kilométert.
A vérzések csoportosítása
A vérzések csoportosítása több szempont alapján lehetséges. Beszélhetünk külső és belső vérzésről, előbbi esetben a testfolyadék közvetlenül a külvilágba távozik, utóbbinál a testüregben marad. A sérült értípus függvényében beszélhetünk artériás (ütőeres), vénás (gyűjtőeres) és kapilláris (hajszáleres) vérzésről.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kisebb sérülések
Kisebb, nagyobb horzsolást, szúrást már mindenki szenvedett élete során. Abban az esetben, ha a kültakarónak csak a legkülső rétege sérül meg, a vérzés igen gyenge, szivárgó, cseppszerű hajszáleres vérzésről beszélünk. Ilyen esetben természetesen nem kell súlyos következményekre számítani, de az ellátásnál nem árt néhány dologra odafigyelni. Mint minden sérülés ez is fertőtlenítést igényel. Célszerű a sebzést szív fölé emelni, majd fertőtlenítés után fedőkötést helyezni rá. Kerülendő a papír zsebkendő és egyéb nem steril anyagok használata.
Ha a sebzés talajjal érintkezve keletkezett mérlegeljük a tetanusz oltás igénylését!
Erősebb vérzések
A mélyebb sebzések komolyabb vérzéssel járhatnak, ez esetben vénás vagy artériás vérzésről beszélünk. Erős vérzés ellátásának az az alapelve, hogy az ellátás kezdetén, az első percekben általában nincs eszközünk. Azonban nálunk van a szemünk és a kezünk. Észlelhetjük a vérzést és elkezdhetjük a vérzéscsillapítást is a megfelelő testhelyzet kialakításával. A vénás vérzésre sötétvörös vérszín a jellemző, intenzitása a seb mélységétől és milyenségétől függ. Ellátásának első lépése a sérült testrész szív fölé emelése. Kéz esetén ez könnyen kivitelezhető, láb és fej esetén fektessük le a sérültet, a sebzés helyének megfelelően emeljük fel lábát vagy fejét. Ezzel eszköz nélkül, a fizika törvényeinek megfelelően már is csökkentettük a vérzés intenzitását. Fertőtlenítést követően helyezzünk nyomókötést a seb fölé, egyszerűbb esetben nyomjunk mull-lapot a sebbe.
A nyomókötés készítéséhez mull-lapra és mullpólyára van szükségünk. A mull-lapot helyezzük a fertőtlenített sérülésre, majd a mullpólyával kezdjük el körbetekerni. A kötözéstől függően a harmadik-hatodik kötéskörnél fordítsuk el 180 fokkal a mullpólyát, ezáltal egy vékonyabb részt kapunk, amelyet a seb fölé helyezve, arra nyomást gyakorlunk. A kötés elkészítésében a videó és képtár nyújt segítséget. Néhány további fontos tanács:
- Mindig ügyeljünk saját testi épségünkre, használjunk gumikesztyűt!
- Soha ne lógassuk a sérült testrészt, mert ez fokozza a vérzést!
- TILOS a vérző testrészt elszorítani!
- Vízzel lehetőleg ne érintkezzen a sebzés, mert a víz csökkenti a véralvadás sebességét!
- Az átvérzett kötést ne cseréljük le, mindig arra helyezzünk újabb kötést!
- Folyamatosan kommunikáljunk a sérülttel, nyugtassuk meg, figyeljük a sokk jeleit!
A kivérzéses sokk
Egy emberi szervezet átlagosan 5 liter vért tartalmaz. Jelentősebb élettani hatások nélkül szervezetünk kb. 5-10%-os vérveszteséget tud elviselni, e felett már jól érzékelhető élettani változások következnek be. Vizsgálatok szerint kb. 30-50%-os vérveszteségnél következik be az ún. kivérzéses sokk, leegyszerűsítve sokk. Ekkora vérveszteségre testünk eszméletvesztéssel reagál, amely a reflexek hiánya miatt, többek közt fulladás veszélyt idéz elő. A sokkos betegnél a légút biztosítás mellett gondoskodnunk kell az agy vérellátásáról is, ennek érdekében vízszintes testhelyzetben lábait felemeljük. Ezt sokkfektetésnek nevezzük.
Mit tesznek a kiérkező mentők?
A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi tennivalók csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet:
Erősebb vérzés esetén első teendő a beteg megfelelő pozicionálása, súlyos állapot esetén az un. Trendelenburg helyzet kialakítása, amikor a sérült lábvége magasabbra kerül. Ez a mai esetkocsik hordágyán megoldható. A vérzés csillapítása megegyezik a laikus által is felhelyezhető nyomókötés felhelyezésével. Előtte célszerű a sérülést szakszerűen ellenőrizni, akár szemmel is láthatóak olyan eltérések, melyek a további szakellátók számára fontos információkat jelentenek. Pl. milyen mélységű a sebzés, milyen szövetek sérültek, egyéb képletek, mint ideg- és ínsérülés tünete megtalálható-e. Az egész beteget át kell vizsgálni, lehetnek rejtett sérülések is, melyek a megfelelő ellátás és a vérnyomás emelkedése kapcsán vérezni kezdhetnek.
Nagyobb mennyiségű vérvesztés esetén a sérült élettani paramétereit ellenőrizni és dokumentálni kell. Vérnyomás, pulzusellenőrzés, valamint a vér oxigén szintjének ellenőrzése ilyen esetekben kötelező. Már a helyszínen meg kell kezdeni a folyadékpótlást, mely infúzió adását jelenti.
