Milyen csalásfajtákat különíthetünk el az online térben - a pszichológiai vonatkozások tekintetében?
Gyakorlati oldalról közelítve elmondható, hogy az
online térben két jellegzetes típusú csalás vagy inkább becsapás létezik. Az
egyik az az online identitás elrejtése,
megváltoztatása, vagyis a közösségi médiában „kamuprofilok” létrehozása.
Tehát más nemmel, életkorral, névvel jelen lenni ezeken a felületeken, mint
akik valójában vagyunk. Magyarán akivel
kommunikál az ember, az nem biztos, hogy az, akinek kiadja magát. Az
identitás megváltoztatása és az álarc viselése az online térben sokkal
könnyebb, mint az offline, valódi színtereken. (Számtalan motivációja lehet ennek, akár indokolt is,
mégis ez egy nagyon gyakori jelenség, amiről beszélni kell.) A
másik dolog az, amikor valamilyen gazdasági előny érdekében követ el tudatos
csalást.
Ennek egyik példája az online hirdetésekkel kapcsolatos: a csalás,
becsapás a marketingben valami olyat próbál kisebb-nagyobb sikerrel rátukmálni
valakire, amit magától nem biztos, hogy meg akarna venni – és a termék közben
nem az, aminek láttatja magát, vagy a hatásaival kapcsolatban nyilvánvaló és
egyértelmű valótlanságokat állít a hirdetés.
Előbukkannak itt különböző csodaszerek, vagy nyelvtanfolyam, amitől öt perc alatt
megtanul az ember angolul, és persze testrésznövelő szerek… Tipikus továbbá a csodafogyókúrák
széles skálája.
A másik jellemző módszer, amikor állítólagos távoli amerikai
vagy nigériai rokonokra hivatkozva akarnak pénzt kicsalni - ebben az
esetben már jogi konzekvenciái is vannak a teljesen tudatos cselekményeknek.
Az
adatlopásokat említeném harmadikként, vagyis a „phishing emaileket”
(adathalász). Ezeknek általában az a célja, hogy adatot szerezzenek meg tőlünk,
vagy be tudjanak hatolni a levelezőládánkba, netán olyan információt szedjenek
össze a gépünkről vagy az online felületeinkről, amit mi másnak nem szeretnék
kiadni. Valószínűleg ez a három verzió az, amiket a legtöbb ember tapasztalhat
az online térben.
Melyek a leginkább veszélyeztetett korcsoportok ön szerint?
Módszertani szemszögből tekintve el kell
mondani, hogy a felnőtt korosztályokról rendelkezünk a legtöbb információval.
Ennek az az oka, hogy gyerekek esetében rendkívül körüljárt engedélyek
szükségesek, és sok akadályba ütközhet egy kutatás. Mindezeken kívül ki kell
egészítenem az online csalások körét az álhírek kategóriájával, ami az idősebbekre nézve a legveszélyesebb. Időskorban ugyanis felerősödnek olyan kognitív
működésmódok, amelyek sérülékenyebbé teszik az embert a becsapási kísérletre,
illetve rombolják az immunitását az ilyen eseményekkel szemben. Romlik a rövidtávú memória, kialakul a kognitív
letapadás. Ez azt jelenti, hogy a
korábban megszerzett információt az ember nehezebben írja felül. Tehát, ha
megnyitok egy e-mailt, és látom, hogy ez egy picit gyanús, de az első benyomásom
az volt róla, hogy hiteles, akkor az első benyomásom alapján fogok reagálni,
akkor is, hogyha utána kaptam olyan információt, ami alapján nem megbízható.
Úgy tűnik, hogy az idősebb korosztályra jellemző az önkorrekcióra való
alacsonyabb képesség. Ráadásul, ha valaki nem tud társas támogatást szerezni, nincs
módja a kételyeit valakivel megosztani, akkor nagyobb valószínűséggel hoz rossz
döntéseket. Ezért a magány is hozzájárul az idősebb korosztály
becsaphatóságához.
Tudományos kísérletként is vizsgálták, teljesen gyakorlati módon ezeket a reakciókat. Adathalász emailt küldtek a kísérletben részt vevőknek. Olyasmit, hogy „klikkelj rá, és add meg a bankszámlaszámodat” például. Az idősebbek nagyobb valószínűséggel klikkeltek rá ezekre. Mint említettem, gyerekekről viszonylag kevés adatunk van, de a naivitás és hiszékenység - főleg az iskoláskor előtt - még automatikus; a hallott információt első körben a gyerekek igaznak fogadják el. El kell magyarázni nekik, hogy a reklám az bizony nem az igazság, és idővel alakul ki az irónia vagy vicc megértése is náluk. Megesik, hogy egy felnőtt mond valamit, de igazából másra gondol. Egyszóval a hiszékenység a gyerekekre és az idősebb korosztályra a leginkább jellemző. Gyerekek esetében a pénz nem mérvadó, a szexuális visszaélések sajnos inkább.
Telefonos: Hamis
banki telefonhívás
Számítógépes: Lándzsás adathalászat, hamis befektetési lehetőségek, személyes
adatok lopása a közösségi médiában, hamis tranzakciók jóváhagyása, meghamisított
banki oldalak
SMS: Hamis banki sms
Adathalász banki email: „Nigériai
típusú” csalások, nem szolgáltatók nevében történő
visszaélésA kiberbűnözők
átlagosan tízpercenként próbálkoznak egy átutalásos csalással. (Forrás: Kiberpajzs.hu)
Az egyén és a tömeg viszonylatában másképp alakul, ha rejtett vagy nyílt csalás történik. Mit tesz az egyén és hogyan „mozdul” a tömeg?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Vannak olyan becsapásfajták, amelyek akár egy hatalmas tömeg megtévesztéséhez vezethetnek. Ilyenek a politikai álhírek. Indiában például történtek olyan lincseléses esetek, amikor egyes etnikai kisebbségek tagjairól elterjedt, hogy molesztálják a gyerekeket. Ezekről hamis videók is megjelentek bizonyos Whatsapp csoportokban, és sokszor tömeges erőszak lett a vége. Gyakran előfordul az, hogy a kollektív identitást aknázza ki az álhír gyártója. Sajnos az a helyzet, hogy ezt vagy valamilyen általános zavarkeltésre akarják használni, vagy konfliktusok szítására, politikai célokkal. Nem csak az egyént lehet becsapni vagy csőbe húzni, hanem a tömegeket is. Amikor viszont egy csoport előítéleteire alapozva hoznak létre a közösségi terekben álhírt vagy más információt, ha kellően hitelesnek tűnő módon készítik elő, akkor óriási hatást érhetnek el vele.
Az internet egy igazán gyümölcsöző környezet a nem ellenőrzött pletykák tömeges terjedéséhez. Bizonyos információfogyasztási minták homogén közösségeket hozhatnak létre, amelyeket „visszhangkamráknak” is hívnak. A digitális félretájékoztatás egyre terjed az online közösségi médiában, olyan mértékben, hogy a társadalmunkat fenyegető egyik fő fenyegetésként azonosítható. Érdekes, hogy a tudományos hírek általában gyorsan eljutnak magasabb terjedési szintre, ezzel szemben az összeesküvés-elméletek lassabban terjednek.
Vajon a mesterséges intelligencia a jövőben hogyan jelenhet meg az információs térben? Milyen hatásokra lehet számítani? A manipuláció csúcseszközévé válhat majd?
Sajnálatos módon nem indokolt a jövő idejű megfogalmazás. A mesterséges intelligencia már most is nagyon erőteljesen jelen van az online becsapás különböző formáiban. Azt régóta látjuk, hogy a terjesztésben elég erősek mondjuk a Twitter (X) botok (hamis profilok) és automatizált módon terjesztenek bizonyos típusú üzeneteket. Ezek lehetnek politikai, gazdasági célúak, sokfélék. Lehet vásárolni is ilyen „szolgáltatást”, és akár kétes kampánycélokra igénybe venni. Vannak olyan kutatások, amelyek szerint a ChatGPT által írt álhírek jóval hitelesebbnek tűnnek, mint az emberek által írtak. Mivel egyre professzionálisabbá és nyelvileg jobb minőségűvé válik a generatív mesterséges intelligencia, ezért tud egyre több embert becsapni. Hitelesnek tűnő videók, cuki „életképek” családokról vagy akár hírességekről: lehetnek lájkvadász, megtévesztő információk. Mivel az emberek a „szemüknek hisznek”, a legkönnyebb így átverni őket. Ezeket általánosan deepfake információknak hívjuk.
Tegyük fel, hogy egy híres, elismert személy olyan dolgokról beszél, olyan terméket dicsér, amely iránt érdeklődünk. Nyilván azonnal hitelessé válik, és már nyúlunk is a bankkártyánkhoz. De nemcsak gazdasági csalásra, hanem akár politikai, társadalmi megtévesztésre is alkalmas képek, felvételek is készülnek, melyek akár jelentős tömeg átverésére és akár megmozdítására alkalmasak. Nemrég például a „szájon át szedhető inzulin” és "egy olyan berendezés, amit a villanyórára szerelve nem kell villanyszámlát fizetnünk” híre terjedt a neten, de a csalók fantáziája határtalan. Nagyon sokszor teljesen automatikusan állítják elő ezeket a becsapós weboldalakat, mesterséges intelligencia segítségével, sokszor még gyenge nyelvi színvonalon. A probléma ott van, hogy ma még talán felismerhető egy ilyen jellegű tévinformáció, de hamarosan erre esélyünk sem lesz.
Bármennyire is fel vagyunk vértezve számtalan eszközzel, amivel kiszűrhetjük a megtévesztő információkat, önnel előfordult már hasonló?
Ez is érdekelhet
Egy kellően ártatlan példát szeretnék felhozni. A gyerekeim imádják a LEGO-t. Egyszer csak szembejött egy hirdetés, mely szerint 750 forintért „Millenium falcon” LEGO-t lehet vásárolni (ennek a hirdetésnek a hamisságára később a Lakmusz.hu tényellenőrző oldal is felhívta a figyelmet). Egy egyszerűbb játék után ajánlotta fel a program a kedvezményes vásárlás lehetőségét. Természetesen átverés volt, és nem fizettem végül érte – pontosan azért, mert túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. De a pillanat töredékéig bizony elhittem. E példa kapcsán három dolgot érdemes elmondani. Az egyik, hogy tudnunk kell, hogy azokon a dolgokon keresztül vagyunk könnyen becsaphatók, amiket nagyon szeretnénk. Tehát a vágyainkat, félelmeinket, reményeinket tudja általában kiaknázni a becsapás. A másik az önreflexió fontossága. Azt mutatják a vizsgálatok, hogy amennyiben valaki tisztában van azzal, hogy könnyen becsapható, akkor kevésbé lesz becsapható, mert lesz önreflexiója, így egy rövidebb gondolkodási ideje, amikor felméri a valós lehetőségeket. A harmadik az információs túlterheltség. Valljuk be: annyi hír, információ záporozik ránk nap mint nap, hogy lehetetlen feldolgozni ezeket. Az aktív figyelmünk viszont nem párhuzamosan működik, valójában egy időben egy dologra tudunk igazából fókuszálni. Ha a figyelmünk perifériáján meglátunk egy e-mailt, sokkal kevésbé fogunk gyanakodni, vagy azt gondolni, hogy be akarnak csapni, ha éppen leterhelt a gondolkodásunk. A kritikai érzékünk is gyengébb ilyenkor. Tehát ha valaki nagyon fáradt, vagy éppen rágódik valamin, hogyha ezer más dologgal foglalkozik, akkor jobb, ha nem nyitogat ártalmatlannak tűnő emaileket, és nem hoz döntést arról, hogy vásároljon-e valamit.
Legjobban: