A koronavírus-járvány egészségügyi dolgozókra gyakorolt mentális hatását eddig három alkalommal vizsgálták. Az eredmények szerint azok aránya, akik már feltételezhetően depresszióval érintettek (enyhe vagy középsúlyos mértékben) a nem orvos egészségügyi dolgozók esetén a 2. és 3. hullám közötti 31,2 százalékról a 3. hullám alatt 32,3 százalékra, a 4. hullámra pedig 46,7 százalékra emelkedett - írja a növekedés.hu . A lap annak a felméréssorozatnak az eredményeit ismertette, amelyről Spányik András, a Panoráma Poliklinika alapító és szakmai vezetője beszélt az általuk rendezett online Pszichoszomatikai Konferencián.
Érzelmileg kimerült, kiégett egészségügyi dolgozók
A depresszió hátterében, illetve vele együtt gyakran megjelenik a kiégés és az érzelmi kimerülés is. Korábbi, 2015-ben megjelent kutatási adatok alapján az orvosok körében 50,6 százalék, míg a (budapesti) nem orvos egészségügyi dolgozók esetén 44 százalék volt a közepes vagy magas fokú érzelmi kimerülés tüneteit mutatók aránya. A mostani kutatás szerint a helyzet a járvány alatt tovább romlott. Az orvosok körében a 2-3. hullám között 62,6 százalék, a 3. hullám alatt 77,9 százalék, míg a 4. hullám alatt 66,6 százalék volt azok aránya, akik a kiégettség jeleit mutatták.
Spányik András kiemelte ugyanakkor, hogy az ápolók, asszisztensek esetén a helyzet még aggasztóbb: a 2-3. hullám között 73,5 százalékuk, a 3. hullám alatt 77,8 százalékuk, míg a 4. hullám alatt 80,8 százalékuk számolt be közepes vagy magas szintű érzelmi kimerülésről. Ez csaknem kétszerese a 2015-ben mért aránynak.
Módszerek, amik segíthetnek
Fülöp Emőke klinikai szakpszichológus kapcsolódó előadásában elmondta, teljesen egyéni, hogy a kiégés kinél hogyan jelentkezik, mennyire érinti csak a munkáját, vagy átterjed a magánéletére is. Az azonban kétségtelen, hangsúlyozta a szakember, hogy a koronavírus-járvány minden egészségügyi dolgozót megviselt lelkileg, mentálisan. Ezért is nagyon fontosak azok az intervenciók, amelyeket ilyen helyzetekben enyhíthető a feszültség, csökkenthető a kiégés szintje.
Ezek között vannak olyanok, amelyekkel a munkáltatók is segíthetik dolgozóikat kizökkenni ebből a beszűkült tudatállapotból: ilyen a munkaidő vagy a beosztás átalakítása, esetleg az, hogy átmenetileg más feladattal bízzák meg őket. Egyértelműen védő jellegű a jó munkahelyi légkör, és rendkívül fontos (lenne) a szupervízió, hogy a leginkább stresszes helyzeteket legalább utólag fel tudják oldani az orvosok, ápolók. Fülöp Emőke tapasztalatai szerint az egészségügyi dolgozók körében nagyon hasznosak azok a mikrotechnikák is, amiket gyorsan be lehet építeni a napi rutinba, így például a tudatos jelenlétet középpontba helyező mindfulnessmódszerek.