Kutyaharapás
Bár igaz, hogy a kutya ősidők óta az ember hűséges társa, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem csupán legjobb barátunk, hanem erős, roncsolni képes állkapcsú állat is. A kutya mindenképpen felügyeletet és fegyelmezést igényel, tartása a gyermekekre nézve ugyanolyan veszélyt jelent, mint egy szabadon álló konnektor vagy egy savval telt üveg. A kutyát a gazdi iránt táplált gyengéd érzelmei esetenként nem akadályozzák meg abban, hogy elsősorban ne a falkaösztönének engedelmeskedjen. Sokan vállalják a négylábú kedvenc tartását azért, hogy őrizze a házat vagy szórakoztassa a gazdit és a gyereket. Azonban jóval kevesebb olyan gazda van, aki saját elvárásain kívül a kutya szükségleteit is figyelembe veszi. A meg nem értett, felidegesített vagy kihasznált kutyák védekezésül évente több ezer harapást mérnek csak a gyermekekre. A harapások 70 százaléka a gyerekek arcát éri.
A figyelmeztető harapások
Már a figyelmeztető harapások is gyakran hagynak maguk után tépőfogak okozta keskeny és mély sebeket. A hosszas sebgyógyulást követően a hegek még több évig is fennmaradhatnak. A türelme végére érő kutya nem uralja többé harapásának erejét, a megharapott húst marcangolni kezdi, acsarkodik, és néha előfordul, hogy kisebb-nagyobb darabokat ki is tép.
Miért harap a kutya?
Az orvosok, az állatorvosok és viselkedéskutató szakemberek (etológusok) a harapásnak többféle okát határozták meg, kezdve a gyermekek viselkedésével. A gyermekeket 1 és 4 éves koruk között éri a legtöbb kutyaharapás, mert ebben az életkorban fedezik fel a világot, és nem tartanak az állatoktól. Nagyon gyakoriak a 11-13 éveseket érő támadások is. A pubertás, a nemi érés olyan agressziót indít be, amelyre a kutya válaszol, ha a gyermek túl messzire megy el az állat ingerlésében. A statisztikai adatok szerint a fő veszélyt elsősorban nem az ismeretlen kóbor állatok jelentik, a harapások 60 százalékát a saját kutya okozza. A beteg vagy koros kutya ugyanúgy szenvedhet középfülgyulladástól, ekcémától, vagy reumától, mint az emberek. Ha a gyermek az ilyen kutyát gyors felállásra ösztökéli, azzal harapásnak teszi ki magát. A pórázon tartott kutya, ha veszélyt érez, és nem tud elmenekülni, félelmében is haraphat.
A kutya menekülne, de...
Nem egyedülálló példa: a gyermek incselkedésétől végsőkig elkeseredett kutya bemenekül a szekrény alá. Ha nem figyelünk oda és a kicsi követi, hogy a szekrény alatt meghúzza a farkát, drámai helyzet alakul ki: a kutya vadul harap. A harapás oka a kutya neveléséből is eredhet. A gyakorló gazdik tudják, hogy a nevelést nem nehéz elrontani. Elég, ha megengedjük, hogy a lakásban a dominánsnak kikiáltott helyet (amely soha nem lehet az övé, pl.: ágy, konyhaszék stb.) elfoglalja, a kutya legkisebb őt érő frusztrációra is rosszul fog reagálni. Haraphat, ha például a gyermek nem akarja odaadni neki a kezében tartott süteményt, vagy ha megparancsoljuk neki, hogy szálljon le az ágyról. Ilyenkor az állat fenyegető mimikával nyilvánítja ki felháborodását, amit a család persze nem vesz komolyan, hiszen a kutya addig jóindulatúan engedelmeskedett a parancsoknak. Pedig most a kutya nem hogy nem engedelmeskedik, hanem még harap is. A gazdák ilyenkor zavarban vannak, nem értik mi történt, de a kutya még náluk is zavarodottabb.
Hogyan kerülhető el a harapás?
A kutyaharapások nagy része elkerülhető lehetne, ha viselkedésünket a kutya által leadott vészjelekhez igazítanák. Hogy helyreállításuk a kutyának "a falkában betöltött rangsorát", szigorúan tartsuk magunkat bizonyos szabályokhoz: a kutya csak a család étkezése után kapjon enni, és tiltsuk meg neki a szobákba való belépést. Ha a hangunk tónusa meggyőző, intonációja hajthatatlan, a kutya meg fogja érteni a helyzetet. Ha az egész család magatartása egységes, következetes, és senki nem engedi a kutyának megszegni a szabályokat, akkor nyolc-tíz nap elegendő ahhoz, hogy az állat elfogadja az új parancsot. A helyzet újraszabályozása semmit sem fog változtatni a kutyánkhoz fűződő érzelmi viszonyainkon. Ellenkezőleg, az állat megkönnyebbül, mert végre logikus támpontokat jelölünk ki számára. Legyünk azonban mindig következetesek a szabályok betartását illetően, mert ha a kutya a szigor lazulását észleli, megkeresi a módját annak, hogy újból fölénk kerekedjen. Ha a családban gyermeket várunk, tiltsuk ki a baba leendő szobájából a kutyát, de szenteljünk neki továbbra is ugyanannyi időt a sétákra és a gyengédségre, mint annak előtte.
Ha megtörtént a baj…
Az esetleges harapást követően a legfontosabb, hogy azonnal zárjuk el a kutyát vagy vigyük a sérültet biztonságos helyre, ahol nem érheti újabb támadás és biztonságban érzi magát. A megnyugtatást követően a harapás súlyosságának függvényében több dologról kell gondoskodnunk. Feladatunk a fertőtlenítés, a vérzéscsillapítás és a segélyhívás. Ezen felül célszerű tájékozódni arról, hogy a kutya a kötelező veszettség elleni oltást megkapta-e.
Mivel a harapás esetén igen nagy a fertőzés veszély ezért a rendelkezésre álló fertőtlenítő szert közvetlenül a sebbe is önthetjük, még abban az esetben is, ha az egyébként ellenjavallt, pl. a jód.
Ezt követően gondoskodjunk megfelelő vérzéscsillapításról és sebfedésről, illetve szükséges esetén hívjunk mentőt. Ha a sérülés kisebb, akkor is indokolt az orvosi ellátás, ennek érdekében keressük fel az illetékes sebészeti osztályt. Tekintettel arra, hogy a seb ellátásán felül a teendőket meghatározza az állati eredetű harapás ténye. Egyrészt tetanusz oltás szükséges, másrészt külön teendőt igényel, ha az állat nincs veszettség ellen beoltva.
Csak a kutya?
Fontos tudnivaló, hogy bármilyen állati eredetű harapás egyformán veszélyes, annak ellenére, hogy a köznyelv általában a harapást a kutyával azonosítja. A másik kedvenc háziállatunk a macska által okozott harapás, karmolás legalább olyan veszélyes.
Mit tesznek a kiérkező mentők?
A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi tennivalók csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet:
A helyszíni ellátás fontos eleme a beteg és környezete megfelelő kikérdezése a történteket és a panaszokat illetően. Fontos a seb alapos vizsgálata, többek között nagysága, elhelyezkedése, mélysége, sérültek-e inak, idegek, nagyobb erek. A seb ellátása során elsődleges a megfelelő fertőtlenítés és a vérzés csillapítása.
Nagyobb vérvesztés már a helyszínen infúzió adását teszi indokolttá. Fontos a megfelelő fájdalomcsillapítás.
Mélyebb harapott seb minden esetben sebészi vizsgálatot és végleges ellátást igényel. Itt történik a szükséges egyéb intézkedések megtétele is, pl. tetanusz oltás, veszettség elleni védekezés.
