Az Országos Mentőszolgálat Budai mentőállomása a Facebookon reagál t arra, hogy az "utóbbi időben egyre gyakrabban kerül terítékre a médiában, hogy a mentők így késtek, úgy késtek". A mentősök elismerik: valóban vannak olyan helyzetek, amikor minden perc számít, amikor néhány perc késés akár a beteg életébe is kerülhet, és szomorú hogy ilyen ritkán, de előfordul". Ezért hangsúlyozzák, hogy "minden emberélet megfizethetetlen". Így nem is mentegetni akarjuk magukat, hanem szeretnék bemutatni, hogyan működnek.
"Naponta több ezer mentőhívás, évente 1,1 millió kivonulás történik Magyarországon", s bár előfordulhat késés, "egyáltalán nem ez a jellemző" - szögezik le a budai mentősök. A fővárosban naponta zajlanak sikeres újraélesztések, vidéken pedig a súlyos közúti balesetek sérültjeinek mentése, a helyszíni szülésvezetés, a szívinfarktus vagy agyvérzés felismerése és gyors ellátása valódi életmentést jelent - olvasható a Facebook-posztban.
A legtöbb mentő, 100 darab Budapesten van, további hétszáz pedig vidéken. "Európában, sőt talán a világon is ritka, hogy egységes mentőszervezet végezze az egész ország területén a mentést". A szakértők – a HáziPatika.com informális beszélgetésekből is értesült erről - fontosnak tartják a hétezer főt foglalkoztató, centralizált szervezetet, mert jobb koordinációt tesz lehetővé. Vagyis életet menthet, hogy az országban bevethető összes mentőegységről bármely pillanatban minden információ elérhető. A megyei irányító központok egymással is kapcsolatban állnak, így szükség esetén máshonnan is érkezhet segítség.
A mentőegységek: kis és nagy kocsik
A mentőautók két nagy csoportba sorolhatók: vannak „kis” és „nagy” kocsik. A „kicsik” kétfős egységekből állnak, ilyen például a mentőgépkocsi és a kiemelt mentőegység. Az előbbin mentőápoló, az utóbbin szakápoló illetve sofőr dolgozik. Belőlük van a legtöbb, és ők végzik a napi feladatok nagy részét. Ellátják a könnyebb baleseteket, sérüléseket, a legtöbb rosszullétet, ahol nincs szükség orvosi beavatkozásra. Felmérik a beteg állapotát, megkezdik az ellátást. Minden mentőautóban van félautomata defibrillátor . Így újraélesztést kezdhetnek, infúziót köthetnek be, szülést vezetnek, EKG-jelet küldenek a fogadó kórházba. (Ez komoly eredmény, nemrég írtunk arról: Németországban is hasonló technikai megoldások léteznek.)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Számos más jármű mellett tavasztól őszig a fővárosban több mentőrobogó dolgozik szakápolóval, a környékbeli autópályák mentén pedig mentőmotoros orvosok, mentőtisztek teljesítenek szolgálatot különlegesen felszerelt járműveiken. Létezik ezen kívül gyermek-rohamkocsi és gyermek-mentőorvosi kocsi is. Az intenzív ellátást igénylő betegek őrzött szállítására MICU – „Mobile Intensive Care Unit” – mentőegység is működik. Itt aneszteziológus vagy sürgősségi szakorvos teljesít szolgálatot.
A tömeges baleseti egységek (TBE) alkalmasak a nagyobb kárhelyek nagyszámú betegének ellátására. (Hozzátehetjük ehhez: a tömeges balesetek ellátására már a harmincas években kezdtek felkészülni itthon: a biatorbágyi merénylet után láttak ehhez hozzá.) Manapság a légi mentők naponta átlagosan 3-5 bevetésen vesznek részt, rohamkocsi felszereltségű helikoptereik hét bázisról indulnak mentési feladatokhoz egész évben.
A mentőegységek mozgását egy irányító csoport koordinálja. Telefonos bejelentés alapján (a 112-es vagy a korábbról ismert 104-es számot hívják ilyenkor a bejelentők) kell eldönteniük a diszpécsereknek, hogy az adott beteghez milyen szintű mentőegységet indítanak. E mentőápolók, mentőtisztek szükség esetén már hívás közben indítják a segítséget. A mentésirányító dönt, milyen egységet indít a helyszínre. Ideális esetben a legközelebbi mentőállomásról azonnal indul a mentő vagy a közelben lévő szabad kocsit riasztanak.
Ha cseng a telefon, nappal 1 percen belül, éjjel 2 percen belül kell elhagynia az állomást a mentőegységnek. Előfordul, hogy nincs a közelben szabad mentőautó, de amint lehetőség van, indul a segítség. A mentésirányító ilyenkor segítséget kérhet a helyi orvosi ügyelettől, háziorvosi rendelőtől is. Az országban ugyanis az orvosi ügyeletek majdnem felét már az OMSZ irányítja.
A 15 perces kiérkezés
A telefonos kikérdezés 1-2 percet jelent, a mentőegységnek is egy percen belül indulnia kell. A „megkülönbözető jelzést használó autók a városban átlagosan percenként 1 kilométert képesek haladni, a címkeresés, a helyszínre érkezés, lakásba bejutás további értékes perceket vesz igénybe.” Összességében tehát a hívástól akár 10 perc is eltelhet a kiérkezésig. „Ez az idő a közeljövőben bevezetésre kerülő új számítógépes alapú mentésirányítási rendszernek köszönhetően valószínűleg jelentősen csökkenni fog” – hangsúlyozza a Budai mentőállomás.
Vidéken viszont nincs minden településen mentőállomás, a segítség gyakran távolabbról indul. „A 15 perces helyszínre érkezés a sürgős esetek 75-85 százalékában tartható, és az időfaktoros, életveszélyes kórképek esetén, például újraélesztéshez, szívinfarktushoz, agyvérzéshez, szüléshez , eszméletlen beteghez abszolút indokolt is! Az életet nem veszélyeztető, nem időkritikus kórképekhez azonban, amikkel a mentőgyakorlatban szintén sokszor találkozunk, a 15 perces kiérkezés elvárása gyakran megkérdőjelezhető.”
Sokszor olyan sok a feladat, ami súrolja a kapacitás határait. Sőt az OMSZ végzi a kórházak közti szakfelügyeletet igénylő szállítási feladatok többségét is. Ezért hangsúlyozzák: „a kapacitások egyre nagyobb százalékát kötik le ezek a feladatok, akár 1-2 órára is lefoglalva a mentőegységeket.” Előfordul, hogy az egység „kivonulásainak több mint a fele betegszállítási feladat! A megoldás a kórházi rendszer, illetve a betegszállítás átszervezésétől várható”.
A megoldást „nem csak az anyagi illetve emberi-erőforrás kérdések rendezése vagy a megfelelő politikai döntések, hanem például az egészségkultúra fejlesztése, az elsősegélynyújtás oktatása, széles körű társadalmi felvilágosítás” jelentené. Az emberek már a helyszínen is sokat segíthetnek a mentők kiérkezéséig: „az eszméletlenek tűnő földön fekvő beteg megszólításával, vizsgálatával, stabil oldalfektetésbe helyezésével, életjelenségeik felügyelésével, és legfőképp szükség esetén az időben megkezdett újraélesztéssel ”.
Legjobban: