A levegőminőség változásait extrém esetben – mint a füst – mindenki azonnal érzékeli. A szálló por apró méretű szilárd és cseppfolyós alkotói azonban a legtöbbször rejtve maradnak. A levegőben szálló por – úgynevezett PM10, azaz 10 mikrométernél kisebb – részecskéi akkor válnak csupán láthatóvá, ha leülepednek. A lebegő részecskék tartós belélegzése viszont komoly egészségkárosodást okozhat, és ezek a légzőszervi megbetegedések jelentik a harmadik leggyakoribb halálokot az Európai Unióban – olvasható az SZTE közleményében.
A szálló por mennyiségéről az Európai Unió Környezetvédelmi Ügynöksége ad tájékoztatást csaknem 3 ezer városi, vidéki és városperemi helyszínen elhelyezett mérőállomás adatai alapján. A szegedi kutatók az így gyűjtött adatokat – az évi átlagos PM10-koncentrációt – hasonlították össze a közutak, autópályák és vasutak térszerkezetével, a hálózat sűrűségével, a közutak és vasutak PM10 mérőpontoktól mért távolságával. Megállapításaik szerint a városi környezetben a szálló por mennyisége és a burkolt közúthálózat sűrűsége szoros összefüggést mutat egymással. Magyarán minél nagyobb a közutak sűrűsége, annál több port kell belélegezniük a városlakóknak.
A szállópor-szennyezés egyik fontos származási helye a közlekedés. Ezzel együtt a kutatókat is meglepte, hogy a városi mérőpontok 1 kilométeres körzetében, míg a vidéki és városperemi mérőállomások 3 kilométeres körzetében is kimutatható a közúthálózat sűrűségének hatása a szállópor-koncentrációra. A városperemi zónákban az autópályák sűrűsége mutatja a legerősebb összefüggést a szálló por mennyiséggel, mivel ezeken a szakaszokon gyorsítanak vagy lassítanak legtöbbször a járművezetők. Ezzel szemben az autópályák sűrűségének már nincs kimutatható hatása vidéken a szálló por évi mennyiségére, mivel a nagyjából egyenletes sebességgel haladó járművek sokkal kevésbé szennyezik a levegőt.
Ez is érdekelhet
A kutatás talán legmeglepőbb eredménye az a tény, hogy a sűrű vasúthálózat kifejezetten javítja a levegő minőségét. A tanulmány szerzői – Seyedehmehrmanzar Sohrab, Csikós Nándor és Szilasi Péter – kimutatták, hogy a városokban a mérőpontok akár három kilométeres körzetében is érvényesül a vasúthálózat jótékony, szállópor-koncentrációt csökkentő hatása. Ez azzal magyarázható, hogy a villamosított vasúti szerelvények mozgása révén menetszél keletkezik, amely ventilációs folyosókat képez a városokban. A tanulmány az MDPI Sustainability című folyóiratban jelent meg.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
