Alapélelmiszerek is lehetnek gyanúsak
Az ételmérgezés szóról legtöbbünknek a megsavanyodott, megpimpósodott, rossz szagú , hűtőben felejtett étkek, elszaporodott baktériumokkal teli, lejárt szavatosságú húsféleségek jutnak eszünkbe. Arra kevésbé gondolunk, hogy bizonyos körülmények között a legártalmatlanabbnak ismert alapanyagok, nyers, friss élelmiszerek is hozhatnak veszélyt ránk. Nézzünk néhány ilyen esetet!
Krumpli - zölden ne!
Bár a kertészkedéshez nem kell érteniük, a városi háziasszonyoknak is jó tudni ezt-azt a zöldségfélékről: például, hogy ne vásárolják meg az olyan krumplit, amelyen sötétzöld foltok vannak. Ez ugyanis nemcsak szépséghiba, hanem nemkívánatos vegyi folyamatok eredménye. Amikor ugyanis (termesztési hiba miatt) a krumpli "fészke" nincs rendesen feltöltve földdel, a gumók egy része kilátszik a talajból, süti a nap, a fény hatására mérgező anyag, solanin és chaconin nevű glycoalkaloida keletkezik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezek a toxinok emberekre is ártalmasak lehetnek: 8-12 órával a fogyasztás után fejfájás, szédülés, rosszullét és hányás, sőt akár hallucinációk is jelentkezhetnek. Hasonló probléma nemcsak az éretlen, zöld, hanem a túl öreg, tél végén csírázó burgonya esetében is előfordulhat. Ezért azt tanácsolják a táplálkozástudományi szakértők, hogy a zöld részeket vágjuk ki és dobjuk el a gumókból. A téli tárolásnál pedig ügyeljünk arra, hogy ne érje fény az elvermelt krumplit, és ha mégis csírázni kezd, gondosan vágjuk ki a csírakezdeményt belőle.
Gyermekkorunk emlékei
A nagy nyári befőzések idején alig vártuk, hogy a sárgabarackra kerüljön sor: nemcsak az aranyszínű gyümölcsöt faltuk örömmel, hanem csemegének számított a magja is. A napon szétterítve száradtak a csonthéjas magvak, a megszáradás után a mandulához, a dióhoz hasonlóan ezt is eltette vászonzacskóba télire a nagyanyám. Szívesen rágcsáltuk frissen is, és a szülői intelem csupán annyi volt, hogy ha keserű szemet találunk, azt ne nyeljük le. Egy időben olyan csokoládét is lehetett kapni, amelyben mogyoró helyett a barackmag belsejét ropogtathattuk.
Jóval később tudtam meg, hogy ez a finomság veszélyes is lehet: a barack magja ugyanis ciánglikozidot (amigdalint) tartalmaz, amely nagyobb mennyiségben rosszullétet, akár halált is okozhat. A mérgezési tünetek enyhébb esetekben csak gyomorpanaszokkal járnak, nagyobb adagok felszívódása viszont már szédülést, fülzúgást, látási zavarokat, hányást, légzési nehézségeket, görcsöket, végül kómát és légzésbénulást okozhat.
A sárgabarack magja 8 százalék amigdalint tartalmaz. Mérgezést főleg gyermekeknél írtak le: az egyik ilyen esetben 20-40 darab sárgabarack-mag elfogyasztása után lépett fel súlyos ciánmérgezés. Ezzel kapcsolatos jó tanácsunk nem lehet más, mint az óvatosság: egyszerre ne fogyasszunk el több magot, mint amennyi barackot amúgy megennénk, tehát egy nap maximum hat-nyolc szemet.
Ugyanez a cianid található a keserű mandulában (ennek nemcsak a kellemetlen íze, hanem a jellegzetes illata is jelezheti a méreg jelenlétét), sőt, az alma magjában is. Ez utóbbiból, egy neten keringő hír szerint, egy csészényi elfogyasztása halálos ciánmérgezést okozott. Még szerencse, hogy ez a legkevésbé sem életszerű, hiszen nemigen szokott senki egy teljes csészényi almamagot megenni egyszerre...
Halálos rekordok
Gondolná valaki, hogy a tiszta víz ivásába is bele lehet halni? Pedig így van. Persze, ehhez az a felelőtlen, gyerekes rekordhajszolás szükséges, amely azt a "vízivóversenyt" jellemezhette, amelyen (ha nem egy városi legendával találkoztunk) egy nő hat liter víz elfogyasztásával győzött. Viszonylag rövid idő, néhány óra alatt itta meg ezt a hihetetlen mennyiségű (több mint fél vödör!) vizet, de az eredményhirdetés után rosszul lett és meghalt.
Az eset élettani magyarázata, hogy a túl sok folyadék megváltoztatja a vér összetételét, felhígítja a nátrium- és egyéb iontartalmát, extrém esetben teljesen felboríthatja az illető folyadék- és sóháztartását. Fontos tudni azt is, hogy legalább ennyire veszélyes lenne egy ellenkező, a szomjúságtűrésre irányuló rekordkísérlet is: ha valaki túl kevés folyadékot fogyaszt, az a vére besűrűsödéséhez, kiszáradásos tünetekhez vezet, és ugyanúgy a szervezete sóháztartásának kóros felborulásával jár.
A kétes dicsőség, hírnév keresésének módjai a tréfásnak szánt egyéb rekordállítások is: így például a bizonyos bulikon, gólyabálokon, egyetemi napokon szokásos ivóversenyek is, ahol ráadásul még véletlenül sem vizet, hanem alkoholféléket itatnak a vállalkozó kedvű "versenyzőkkel". Nem egy fiatal került már ilyen alkalmak során súlyos alkoholmérgezéssel kórházba, és előfordult az is, hogy egy fogadásból lehajtott üveg vodka halálos "döntésnek" bizonyult.
Alig veszélytelenebbek ennél a rekordmennyiségű evések. Pedig ilyenekről is meglehetősen gyakran kapunk hírt, hiszen még nemzetközi szövetsége is van a nagyevők "sportjának". Hogy kinek és miért jó rekord kedvéért egyszerre mondjuk kilenc kiló rizst, vagy ötven hot-dogot befalni, rejtély, de tény, hogy semmiképpen sem egészséges, így az ezzel való kísérletezést sem ajánljuk senkinek.
Érték a mérték!
A fentieken kívül még számtalan olyan élelmiszer, élvezeti cikk, fűszer vagy egyéb van, amelynél csak az elfogyasztott mennyiség tesz különbséget értékes táplálék és az ártalmas, sőt mérgező anyag mivolta között. Nézzünk néhány példát!
A szerecsendió népszerű fűszer, például húsételekbe, levesekbe szívesen reszelünk belőle. Jó hatású is, hiszen segíti az emésztést. Ugyanakkor kevesebben tudják róla, hogy túlzott mennyiségben fogyasztva hallucinogén hatása van, túladagolva pedig súlyos mérgezést, görcsöket, extrém esetben akár halált is okozhat. Szerencsére erőteljes íze miatt igen kevés szükséges belőle, és nem is vonzó az íze, így nemigen jut eszébe senkinek sem egyszerre több darabot fogyasztani belőle.
A paprika csípős ízét egy kapszaicin nevű anyag adja. Nemcsak aromája miatt fontos, hanem többek között fájdalomcsillapítóként, vízhajtóként is ismert. Nagy mennyiségben ez a vegyület is toxikus hatású, de legfeljebb vegyi kivonatából lehetne ennyit magunkhoz venni, hiszen csak több kilónyi nagyon csípős paprika elfogyasztása után kellene számolnunk a mérgezés veszélyével.
Egy időben az aszpartám nevű édesítőszer mérgező voltáról keringtek az interneten riogató levelek, de aggodalomra ezzel kapcsolatban sincs semmi ok: toxikológiai vizsgálatok eredményei alapján független szakértőkből álló nemzetközi fórumok az aszpartám megengedhető napi beviteli szintjét (vagyis azt a mennyiséget, amelyet egy életen át naponta elfogyasztva sem kell egészségkárosító hatástól tartani) 40 mg/testtömeg kg-ban állapították meg.
Ez azt jelenti, hogy egy 70 kg súlyú ember esetében naponta 155 db tisztán aszpartam alapú édesítőtabletta felhasználása lenne engedélyezett, de ennyit egy nap alatt lehetetlen elfogyasztani. Ilyen alapon egyébként még a teljesen ártalmatlan konyhasó is lehet halálos méreg, például egy fél kiló egy nap alatt történő elfogyasztásába biztosan bele lehetne halni.
Az élvezeti szerek közül említsük meg a koffeintartalmú italokat, például a kávét, a teát. Egy átlagos adag presszókávé körülbelül 90 mg, egy csésze tea mintegy 70 mg koffeint tartalmaz. A koffeinérzékenység különböző, de általában napi 300 mg-nál (3-4 csésze kávénál) nagyobb bevitel már hatással lehet a szervezetre, szívtáji nyomást, kézremegést idézhet elő. Figyelembe kell venni a koffein vízhajtó hatását is. Halálos mérgezést azonban nagyon nehéz lenne kávé- vagy teaivással előidézni: ehhez egy nap alatt száznál is több kávét illetve vagy harminc liternyi teát kellene elfogyasztani, ami nyilvánvaló képtelenség.
