Katya, a 30 éves kijevi nő a napokban érkezett Budapestre nagyszüleivel. A Partizánnak nyilatkozva elmesélte , hogy mint sokan mások, ő sem hitte el, hogy valóban kirobbanhat egy háború Oroszország és Ukrajna között. A 87 éves, demens nagyszülei védelme érdekében azonban már előre felkészültek az esetleges menekülésre, ennek részeként például már januárban kiváltotta az útleveleket idős rokonainak.
A 7 órás utat 18 óra alatt tudták megtenni
A háború kirobbanását követő első éjszakán a család a lakás folyosóján, a földön aludt, hogy a lehető legmesszebb legyenek az ablakoktól. A következő nap pedig Katya a nagyszüleivel, a 60 éves nagynénjével és a spanyol származású férjével útnak indult Nyugat-Ukrajna felé. "A nagyszüleim demenciával küzdenek, ezért úgy döntöttem, nem mondom el nekik, hogy háború van. Csak annyit mondtam, hogy egy ökológiai probléma van Kijevben, ami miatt a gyerekeknek és az időseknek ideiglenesen el kell hagyniuk a fővárost" - magyarázta. Az utazás azonban nem ment zökkenőmentesen. Mint mondta, a Kijev és Lviv közötti, 543 kilométeres távolságot az átlagos 7 óra autóút helyett 18 óra alatt tudták megtenni. Az úton sok balesetet láttak, valamint olyan hátrahagyott autókat, amelyeket az országot sújtó benzinhiány miatt kénytelenek voltak az út közepén hagyni a tulajdonosok.
Amikor Lvivtől már csak 60 kilométerre voltak, egy óriási forgalmi dugóba keveredtek, és öt órán keresztül csak araszolva tudtak haladni: gyakran csak ötszáz métert tudtak megtenni egy óra alatt. "Éppen ebben a dugóban ültünk, a nagyszüleim aludtak, amikor észrevettem az autónk tetőablakán keresztül egy rakétával felszerelt repülőt, pont felettünk. Ez volt az egyetlen pillanat, amikor a félelem a hatalmába kerített. De aztán a repülő továbbrepült, és a félelem átváltozott haraggá és végtelen energiává" - mondta.
Lvivben egy barátjuk talált nekik szállást, ahol ötven másik kijevi menekültet is elszállásoltak. Mindenki próbált segíteni valahogyan a többieknek, akik a szálláson voltak, és azoknak is, akik még Kijevben maradtak. Katyáék azonban tudták, hogy nem maradhatnak sokáig ott, mert még rengetegen fognak jönni az ország többi részéről az ideiglenes szállásra. Ezért igyekeztek minél előbb továbbállni és egy biztonságos helyet találni a demens nagyszülőknek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egyesek 5 napot vártak a lengyel határon, hogy átjussanak
A család először a lengyel határra ment, Rava Ruskába, de mire odaértek, már rengeteg autó állt sorba. Vártak ott néhány órát, de miután megtudták a többiektől, hogy egyesek már napok óta ott várnak, és a becslések szerint az új érkezőknek minimum 5 napba telik majd, amíg átjutnak Lengyelországba, Katyáék inkább visszafordultak, az idős rokonok ugyanis nem bírtak volna ki napokat az autóban.
"Visszamentünk a faluba, és hagytuk őket pihenni egy napig, mert ez az út is megviselte őket. Ekkor hallottuk, hogy különvonatok indulnak Munkácsról Budapestre, így levezettünk öt órát Munkácsra. Viszont az utolsó pillanatban, amikor a vonathoz értünk, a férjem - aki spanyol, tehát elhagyhatná Ukrajnát - úgy döntött, hogy maradni akar, és segíteni akar az ukránoknak." A férfi humanitárius csomagokat, védőmellényeket és sisakokat vitt Kijevbe, a gyerekeknek és időseknek pedig segített Kijevből Nyugat-Ukrajnában jutni. Katya és idős hozzátartozói eközben megérkeztek Budapestre. "Hihetetlen, hogy a magyarok mennyi segítséget nyújtottak nekünk. Itt egy nagyszerű szállást találtak nekünk, a nagyszüleim azt gondolják, hogy valami palotában nyaralunk, amiért nagyon hálásak vagyunk" - mondta.
Minden segítségre és bátorságra szükség van
A nő megemlítette azt is, hogy a papája Holokauszt-túlélő, ezért most az a terve, hogy Zürichbe viszi nagyszüleit, egy ottani zsidó közösség ugyanis felajánlotta, hogy befogadná őket. Ezt követően Katya is visszamegy Ukrajnába, hogy segítsen, amiben tud. "Elsősorban orvosságra van szükség. Van egy listám arról, hogy konkrétan milyen gyógyszerek kellenek rákos betegeknek és HIV-fertőzötteknek, amiket folyamatosan szedniük kell. Szükség van még mellényekre, sisakokra és más dolgokra. Szóval megpróbálom elérni a barátaimat Európa-szerte, hogy szerezzek autókat a szállítmányhoz. Utána pedig ukrán nőket, időseket, betegeket menekítenénk ki Ukrajnából és biztonságos helyre juttatnánk őket."
Elmondása szerint van néhány olyan város is, amelyet teljesen körbekerítettek az oroszok, emiatt a lakók nem férnek hozzá sem gyógyszerekhez, sem ételhez, sem ivóvízhez. Ezért sokan próbálnak olyan zöld folyosókat kialakítani, amelyeken keresztül bejuttathatják a humanitárius segítséget oda, ahol a leginkább szükség van ezekre. "Vannak önkéntes sofőrök, akik nem félnek attól, hogy keresztülvezessenek az orosz hadseregen, hogy célba juttassák a gyógyszereket és egyéb dolgokat, de még több ilyen sofőrre van szükségünk. Segítség kell, hogy zöld folyosókat nyithassunk Csenyihiv, Harkov, Nova Kakhovka és Szumi városokba. Valamint még több segítségre lesz szükségünk a határoknál, és még több különvonatra, amelyek Európába tartanak" - sorolta.
Fontosnak tartja továbbá, hogy biztonságos otthont találjanak minden Ukrajnát elhagyó idősnek, gyereknek és gyógyszeres kezelésre szoruló embernek. Mint mondta, a bajbajutottaknak nincsenek nagy igényeik, csupán egy csendes és biztonságos helyre vágynak. "Így az Ukrajnában maradt rokonok sem aggódnak majd annyira értük, és fókuszálhatnak az ország megvédésére" - jegyezte meg.
"Nem adjuk meg magunkat"
Ez is érdekelhet
A nő arról is beszélt, hogy a háborús helyzet miatt az országában már mindenki megtanulta, hogyan kell Molotov-koktélt készíteni, vagy elállítani a vérzést, ha valaki megsérül. Emellett aki csak tud, az utcákon harcol és védekezik. "Persze, ha a számokat nézzük, Oroszországnak több repülője és rakétája van, de semmi sem állíthat meg minket. Vannak idős ukrán asszonyok, akik tankok elé állnak és megállítják őket. Akik felfegyverkezett katonák elé állnak és azt mondják: takarodjatok az országunkból! Vannak olyanok, akik tankot lopnak az oroszoktól. Szóval nem leszünk Oroszország része, ez teljesen ki van zárva, nincs annyi tank és bomba a világon. Nem adjuk meg magunkat" - zárta gondolatait Katya.
