Aki valaha is lakott hosszabb-rövidebb ideig kertes házak alkotta lakóövezetben, így vagy úgy, de jó eséllyel találkozott már a haszon- és dísznövények termesztése során keletkező zöldhulladék eltüntetésének legegyszerűbb módjával, az elégetéssel. A lehulló falevelekből, letört vagy lemetszett faágakból és egyéb elszáradt növényi részekből gigantikus halmokat lehet összehordani a kert közepén, hogy aztán meggyújtva azt csupán a széljárástól függjön, mely szomszédokat árasztja el a széles átmérőben hömpölygő, szúrós szagú füst. Kora tavasztól az ősz végéig lényegében bármikor lehet találkozni ezzel a gyakorlattal, praktikus okokból különösen aktívnak számít a munkaidőn kívül eső időszak, tehát az ünnepnapok és a hétvégék.
Akad a közelmúltból egy személyes tapasztalatom is. Tavaly ősszel egy szép, napsütéses, de már hűvös vasárnapi délutánon arra lettem figyelmes, hogy a füst mással össze nem keverhető, jellegzetes szaga sunyin bekúszott a lakásba a résnyire nyitott ablakokon keresztül. A frissen mosott ruhák a teraszon száradtak, s talán mondani sem kell, hogy innentől hamar egyértelművé vált, hogy a helyzet menthetetlen. A házból kilépve nagy sávban áramló füstfelhő fogadott, amely néhány házzal lejjebbről, egy szomszéd utcai ingatlan kertjéből szállt fel. A dühtől hajtva gyorsan felvettem egy pulóvert, és megindultam, hogy kérdőre vonjam a felelőst.
Miután becsöngettem, egy fiatal apuka nyitotta ki a kaput, miközben a háttérben a gyermekei vidáman játszottak a nyirkos, nedves levelekből megrakott máglya körül szaladgálva. Érdeklődésemre úgy foglalt állást, hogy nyugodjak meg, már nem tart sokáig, amíg leég a halom, mikor pedig a komposztálás és a hulladékszállítás jelentette lehetőségekről kérdeztem, rövidre zárta a témát azzal, hogy a maga részéről egyikben sem lát kellő potenciált. Szavaiból úgy vettem ki, hogy meglátása szerint csakis és kizárólag a zöldhulladék elégetése nyújthat megoldást a problémára. Mire pár perccel később hazaértem, a slusszpoén már otthon várt rám, ugyanis eközben a közvetlen szomszéd is kedvet kapott a felhalmozott kerti hulladéka meggyújtásához. Erre lehet mondani talán, hogy egy bolond százat csinál.
Mi a baj a zöldhulladék elégetésével?
Amikor a légszennyezésről esik szó, sokan vagy azonnal koromfekete füstöt okádó gyárkéményekre, a levegőt mérgező ipari létesítményekre asszociálnak, vagy az autók kipufogógázai jutnak eszükbe. Emellett ugyanakkor igen jelentős a lakossági fűtés, illetve az avar és kerti hulladék nyílt téren történő égetésének hozzájárulása is a problémához. A légszennyező anyagok közül a szálló por tekinthető egészségügyi szempontból a legveszélyesebbnek, márpedig e kisméretű részecskék hazai felmérések szerint mintegy 80 százalékban az említett lakossági forrásokból származnak.
A Levegő Munkacsoport számításai szerint egy átlagos méretű, 100 kilogrammos zöldhulladék-kupac elégetésével 5-7 kilogrammnyi szén-monoxid, továbbá akár közel 5 kilogrammnyi mikrorészecske jut a környezetbe, ami hozzávetőleg 90 millió köbméter levegőt szennyez be az egészségügyi határértéket meghaladó mértékben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kisméretű szálló por rövid és hosszú távon egyaránt rendkívül káros hatással van az egészségre, fokozza számos szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi megbetegedés kialakulásának kockázatát, beleértve például a tüdőrákot is. Becslések szerint évente 8-10 ezer ember korai halálához járul hozzá a nem megfelelő levegőminőség Magyarországon, azaz a légszennyezettség ügyét nem lehet egy kézlegyintéssel letudni, hiszen következményei igen komoly mértékben jelentkeznek a hazai lakosság körében is.
Fontos leszögezni, hogy a kertben meggyújtott zöldhulladék a levegő szennyezésén túl közvetlen tűzveszéllyel is fenyeget. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) tájékoztatása szerint az idei évben robbanásszerűen megnőtt a szabadtéri tüzek száma, március közepéig 3400 ilyen esethez riasztották a tűzoltókat. A február közepe után leégett terület megközelítőleg akkora, mint 11 ezer (!) focipálya. "Ezeknek a tüzeknek a 99 százaléka emberi gondatlanságra vezethető vissza. A sok tűz oka, hogy elkezdődtek a kerti munkák. Nagyon sokan kertészkednek Magyarországon öngyújtóval, és egyszerűen leégetik a tarlót, elégetik a kertben a száraz növényeket" - mutatott rá lapunk kérdéseire elküldött válaszában az OKF.
Az említett több mint háromezer tűzeset mintegy harmada, egészen pontosan 1143 eset kerti zöldhulladék égetése nyomán alakult ki. Idén már hatan megsérültek ilyen körülmények között, sőt, egy halálos kimenetelű baleset is történt: a kecskeméti áldozat éppen száraz növényeket égetett, amikor belekapott a tűz a ruhájába, és nem tudta eloltani a lángokat.
Alapvetően tilos, gyakran mégis legális
A nyilvánvaló környezetszennyezés és a tűzveszély tükrében joggal merül fel a kérdés, hogy vajon szabad-e egyáltalán nyílt téren eltüzelni a kertben keletkezett növényi hulladékot. Nos, a levegő védelméről szóló 2010-es kormányrendelet szerint nem, avagy ahogy a rendelet fogalmaz: "lábon álló növényzet, tarló és növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék nyílt téri égetése tilos." Csakhogy van egy kiskapu, ugyanis a környezet védelmének általános szabályait taglaló 1995-ös törvényünk lehetőséget ad a települési önkormányzatoknak arra, hogy az adott településen - külön rendeletben - engedélyezzék az avar- és kertihulladék-égetést.
Magyarul mondva településenként eltérő lehet, hogy szabad-e egyáltalán zöldhulladékot égetni otthon, és ha igen, akkor milyen megkötésekkel. A saját lakóhelyemen például egy 2004-ben hozott önkormányzati rendelet szerint hétköznap és szombaton 10 és 18 óra között bárki folytathat saját telkén ilyen jellegű tevékenységet, feltéve, hogy ezzel nem veszélyezteti senki személyi biztonságát, nem okoz vele vagyoni és környezeti kárt, illetve gondoskodik a tűz eloltásához szükséges felszerelés készenlétben tartásáról. Nem minden település ilyen megengedő ugyanakkor, ahol pedig nincs külön hatályos önkormányzati rendelet, ott a 2010-es kormányrendeletben leírtak érvényesülnek, azaz tilos a zöldhulladék elégetése. Mielőtt tehát gyufát és lombgereblyét fognánk, érdemes személyesen, telefonon vagy akár a Nemzeti Jogszabálytár honlapján utánajárni, hogy saját helységünkre milyen előírások vonatkoznak ez ügyben.
Természetesen a jogszabályok értékét mind a betarthatóságuk, mind a betartathatóságuk egyaránt nagyban befolyásolja. Hiába úszik ugyanis füstárban a környék, ha senki sem koppint a tilosban égető szomszéd orrára. Mi tehát a teendő, ha a szép szó nem elég, és a delikvens külön kérésre sem hagy fel a lakókörnyezetünk levegőjének szennyezésével, miközben még a hatályos rendeletet is megsérti? A Pest Megyei Kormányhivataltól kapott tájékoztatás szerint ilyen ügyekben bejelentést a területileg illetékes járási, illetve fővárosi kerületi hivatal felé lehet megtenni. Amennyiben pedig a hivatal munkatársainak "valamilyen okból kifolyólag nem áll módjában azonnali helyszíni ellenőrzést lefolytatni, célszerű lehet a rendőrség vagy a közterület-felügyelet bevonása", akiknek jogukban áll igazolni a levegővédelmi követelményeket megsértő személyt. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv közokiratnak minősül, amelynek birtokában utólag is meghozhatók a szükséges intézkedések.
Az ilyenkor megállapítható bírság kereken 100 ezer forint, míg az eset nyomán megromló szomszédi viszony könnyen generációkon átívelő konfliktussá bonyolódhat. Arról nem is beszélve, hogy az igazoltatás értékes időt vesz el a rendőri munkából, miközben könnyen előfordulhat, hogy az egyenruhásokra éppen akkor máshol nagyobb szükség lenne. Senkinek sem jó tehát, ha a kerti hulladék eltüntetésére tett botor kísérlet idáig fajul, de erre logikusan nem az a helyes válasz, hogy inkább csendben szagoljuk egymás füstjét, hanem az, hogy meg sem gyújtjuk azt a növényhalmot.
Milyen más út van még?
A bevezetőben említett fiatal apuka egyebek mellett azzal indokolta a nedves falevelek elégetésének szükségességét, hogy akkora mennyiséget, mint amennyi a kertjében összegyűlt, nem tud elvitetni a hulladékgazdálkodással. Lássuk, vajon hogy érthette ezt. Magyarországon a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV) látja el az állami hulladékgazdálkodási közfeladat koordinálását, míg a tényleges közszolgáltatást különböző nonprofit cégek végzik az egyes régiókban. Ezek felé a cégek felé az NHKV azt a minimális elvárást támasztotta a 2017-ben elfogadott Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Tervben, hogy a családi házas beépítettségű területeken évente legalább 10 alkalommal szállítsák el a zöldhulladékot, a karácsonyfákra tekintettel januárban kétszer is. Az elszállítás helyett hulladékgyűjtő pont, hulladékudvar vagy más átvételi lehetőség biztosítása is elegendő, amennyiben az 20 kilométeren belül található. Ez tehát a közös alap, számos egyéb tekintetben ugyanakkor eltérő lehet az egyes cégek által nyújtott közszolgáltatás.
Maradva a példánál, a lakóhelyemen a Duna-Tisza közi Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. (DTkH) viszi el a szemetet. A társaság az év minden hónapjában egyszer zöldhulladékot is gyűjt a lakosságtól, illetve januárban egy extra alkalmat is meghirdet a fenyőfák okán. Az összegyűlt lágy növényi részeket a cég által térítésmentesen biztosított, lebomló műanyag zsákokban lehet kihelyezni, alkalmanként két zsákkal. Aki ennél több zöldhulladékot szeretne elvitetni, további zsákokat kell vásárolnia darabonként - ÁFA-val együtt - 560 forintért. Ez persze csak egy példa a sok közül. A Pest megye északkeleti és Nógrád megye nyugati részén működő Zöld Híd B.I.G.G. Nonprofit Kft. egyáltalán nem ad ingyenesen zsákokat a gyűjtéshez, darabját viszont már 50 forintért meg lehet venni a cégtől, míg a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő FKF Nonprofit Zrt. bruttó 235 forintért értékesíti 100 literes zsákjait e célra.
A hulladékszállítást végző cégeknek tehát kötelességük lehetőséget biztosítani arra, hogy a lakosság megszabaduljon a zöldhulladéktól, és bár ez - mennyiségtől is függően - esetenként akár több száz vagy több ezer forintos többletköltséget is jelenthet, valójában ezek az összegek messze eltörpülnek amellett a 100 ezer forint mellett, amelyet a helytelen égetés nyomán kiszabhatnak a járási és fővárosi kerületi hivatalok. Akad azonban egy módszer, ami még a hulladék elszállításánál is jóval költséghatékonyabb és hasznosabb.
Ami a kertből jött, maradjon is ott!
"Lássuk be, pénzért vitetünk el szerves anyagot a kertből, ami persze hamar hiányozni fog onnan. Ezután ismételten csak pénzért hozatunk helyette újabb szerves anyagot, rosszabb esetben műtrágyát azért, hogy tápanyagot juttassunk a kertünkbe" - mutatott rá Megyeri Szabolcs kertészmérnök. A szakember szerint célszerű inkább a kertben tartani a zöldhulladék jelentette, egy átlagos, 200 négyzetméteres kert esetén hozzávetőleg 3-6 köbméter szerves anyagot, a megfelelő módszerrel ugyanis ezt a javunkra tudjuk fordítani.
A szerves anyag nagy része, mintegy 30-40 százaléka kora tavasszal képződik a kertben, de egészen az ősz végéig folyamatosan számolni kell különféle nyesedékekkel. Ezeket két típusba lehet osztani, így beszélhetünk lágy szárú, gyorsabban elrohadó növényi részekről, illetve fás szárú gallyakról, ágakról és egyéb részekről. Előbbieket komposztálás útján lehet felhasználni, amihez bővebb útmutató található például az FKF oldalán vagy a futsokosankampany.hu oldalon. Helyes kezeléssel két év leforgása alatt magas tápértékű komposzt képződik, amelyet a tavaszi időszakban lapáttal ki lehet szórni és be lehet forgatni a kert talajába, de akár be lehet gereblyézni a pázsitba is. "Ezzel gyakorlatilag tápanyagot juttatunk vissza, hiszen ott tartjuk ezt a szerves anyagot a kertünkben" - hangsúlyozta a szakember.
Ez is érdekelhet
A fás szárú növényi részeket eközben jól lehet hasznosítani mulcsoló anyagként. Ehhez szükségünk lesz egy ágdarálóra, ami bár nem olcsó, ugyanakkor például a szomszédokkal összefogva közösen is vásárolhatunk egy ilyen gépet. Sőt, egyes önkormányzatok is biztosítanak ágdaráló szolgáltatást a lakosság számára, érdemes tehát erről is helyben érdeklődni. "Két nagyon jó megoldás is akad a talaj takarására. Az egyiket természetesen talajtakaró növények ültetése jelenti, míg a másikat a feldarált fás szárú növényi részek szétterítése. Ez a mulcs az első egy-két évben kiválóan védi a talajt a kiszáradástól és a gyomoktól, majd amikor két-három év után elfárad, be lehet forgatni a földbe, lazítva ezáltal a talaj szerkezetét. Így javul a vízfelhasználása és a hőelvezető képessége egyaránt, illetve szépen lassan el tud rohadni a beforgatott szerves anyag" - foglalta össze Megyeri Szabolcs. Hozzátette, tény, hogy a komposztálással és a mulcs készítésével is sok munka van, ha azonban feltesszük a kérdést magunkban, hogy mivel tudjuk leginkább védeni a környezetet és a pénztárcánkat, akkor csakis ez lehet az értelmes válasz. "Kicsit olyan ez, mint a mosogatás, hiszen nem veszünk minden étkezés után új étkészletet. Ugyanez érvényesült a kertben is: termelünk, de utána el is kell takarítani, amire bizony rá kell szánni az időt."
