Mint azt a társaság Facebook-oldalán közzétette, február 26-án délután egy utas elvesztette az eszméletét a 76-os jelzésű trolibuszon. Az elájult férfi nem adott életjeleket, ezért Baranyi Tibor, a járat vezetője - a mentők kiérkezéséig - 12 percen át alkalmazott szívmasszázst. Végül a mentőknek sikerült stabilizálnia az utas állapotát, aki tehát sokat köszönhet annak, hogy a sofőr a nehéz szituációban is megőrizte lélekjelenlétét.
Havi egy-két eset a BKV járatain
A BKV Zrt. sajtóosztálya megkeresésünkre azt a választ adta, hogy a trolibusz- és az autóbuszvezetőknek a jogosítványuk megszerzésekor külön elsősegélynyújtásból is vizsgát kell tenniük, mint bárki másnak. Egyéb elsősegélynyújtással kapcsolatos képzésben ugyanakkor nem vesznek részt.
A társaság válasza szerint havonta egy-két alkalommal történik olyan eset, amikor valamelyik utas rosszul lesz. Bár ezek értelemszerűen mind egyéni szituációk, de összességében azért jellemző az egészségügyi segítség kérése. A sofőrök feladata egy utas rosszulléte esetén az, hogy a lehető legrövidebb időn belül értesítsék a mentőszolgálatot, valamint az, hogy a tőlük elvárható módon megkezdjék a segítségnyújtást.
Le kell persze szögezni, hogy e kötelezettségek igazak az összes magyar állampolgárra. Mi több, a segítségnyújtás elmulasztása szabadságvesztéssel sújtható vétségnek vagy bűntettnek minősül!
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az elvárható segítségnyújtás
A büntetőtörvénykönyv (Btk.) 166. paragrafusa tételesen leírja, milyen büntetésre számíthat, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget egy közvetlen veszélyben lévő embertársának. Pusztán a mulasztás is két évig terjedő szabadságvesztést vonhat maga után, ha pedig a sértett úgy hal meg, hogy segítségnyújtással megmenthető lett volna, három évig terjedhet a büntetés mértéke. Súlyosbító körülmény, ha a veszélyhelyzetet is a mulasztó idézte elő. Csak az összehasonlítás kedvéért: alapvetően két év járhat egy könnyű testi sértésért, a súlyos testi sértés elkövetői pedig három évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatók.
Bár a törvény nem tér ki részletesen arra, miként kell értelmezni az elvárható segítségnyújtás fogalmát, az általános gyakorlat szerint viszont ez annyit tesz: meg kell győződni a sértett állapotáról, sérüléséről, segítséget kell hozzá hívni, annak kiérkezéséig pedig a helyszínen kell maradni. Arra persze senki sem kötelezhető, hogy a saját életét, testi épségét veszélyeztesse mások megmentése érdekében, de semmiképpen sem szabad cserben hagyni egy bajba jutott embertársunkat.
